Az oroszoknak speciel igazuk van: a komplett elektori rendszer elavult. De továbbmegyek, a most lázongó csoportok nagy részének is igaza van, ha nem is a lázongásban, hanem abban, hogy a gond maga az establishment.
Tehát nem is a dicstelenül leköszönő Trump, mint elnök, hanem a jelenség, ami négy éve egy ilyen karaktert az elnökségig juttatott.
A szőnyeg alá söpört tabutémák, a PC arrogáns diadala a józan ész felett, a többség általános problémáinak kezeletlensége, miközben a jóléti réteg kisebbségi álproblémákra talál destruktív megoldásokat.
Az USA belső hatalmi rendszere, a profit mindenhatósága, a végtelenül elavult világszemlélete vezetett a mostani eseményekhez.
Tök mindegy, hogy BLM, vagy Trump-pártiság, az embereknek súlyos problémáik vannak, melyeket a Covid-válság csak jobban kiexponál. Az embereknek elegük van.
Ma az Indexen Jeszenszky Géza, a harminc évvel ezelőtti Antall-kormány végtelenül “atlantista” elkötelezettségű egykori külügyminisztere, üdvözölte a Biden győzelmet.
Várja a mesebeli csodát.
Itt Magyarországon, ahogy várta anno 1990-ben is. Ahogy várták sokan 1945-48 között is.
Ugyanis, ha nem tűnt volna fel, hazánkban az Atlantizmus sosevolt eszménye a legnagyobb önámítás, de napjainkra kétszeresen is azzá vált.
1945-ben a Marshall-terv a szovjetek miatt egyszerűen csak nem érhetett el idáig.
Ugyanakkor 1990-ben meg jól látható, az a fránya USA olyan nagyon nem akart minket a barátjának, néhány buksisimogatáson túl.
És azóta jöttek-mentek magyar és amerikai kormányok, mi kérem szépen, le lettünk szarva. Vagy csak arrogánsan le lettünk gorombítva, ki lettünk oktatva.
Csak a régi lemez.
Miközben a tizenhét évvel ezelőtt csatlakozott keleteurópai államok napjainkra elkezdtek végre az EU-n belül önálló hangot megütni és ez a gyarmatosító multú nyugati államoknak már zsigerből nem tetszik, azaz nyílvánvalóvá vált, hogy legalább két Európa létezik, az USA politikája még a Hidegháború utáni egypólusú érában van leragadva. Ahol is az európai szövetségesei (valójában kegyencei) csak a nyugati, gazdagabb államok voltak. Minket az USA nem ismer, soha nem is ismert.
Ahogy 1941 végén is sokan ott tartottak még, hogy háború maximum a mexikóiakkal lesz.
“Nagyság átka a rugalmatlanság” - tartja a mondás és ez az USA-ra nagyon igaz. Még mindig múltszázadi világképpel és eszközökkel operál.
Joe Biden és csapata is egy harminc-negyven évvel ezelőtti megoldás, totál rossz szemüvegen át nézi az EU-t, Oroszországot, vagy Kínát.
Ők még valahol a Carter-érában járnak.
Ahogy a hazai atlantisták is oda vannak Joe Biden magyar viszonylatától. Hogy járt nálunk pár napot nászúton. Igen, több, mint negyven éve!
Hogy több, mint harminc éve nem számítunk valós szövetségesnek, de még most is szitokszó az amerikai politikai közbeszédben az, hogy Hungary.
Mindenféle észak-koreai és török rezsimekhez hasonlítanak minket.
A mostani trumpista lázongást felváltja a bidenisták optimista csodavárása, miközben a Covid nem válogat, a gazdaság valójában szar, a belső társadalmi feszültségek a csak papolt, valójában látszat demokráciában csak gyűlnek.
A 2008-as Change bullsit-el nyert celeb-elnök Obama nyolc évig tartó semmittevése hívta életre a trumpizmust, a totál politikailag inkorrekt, teljesen öntörvényű káosz politizálást.
A Biden-győzelem az establishment erre adott kétségbeesett válasza. A polip, amely a csápjaival rátekeredett az amerikai nemzet nyakára, visszaköveteli a trónját, miközben az egyre feszültebb nép egyre jobban le van szarva.
Biden győzelme pont olyan, mint Boris Johnson-é.
A gazdag hatalom ünnepe, ami az ország bukásához vezethet. Ahogy Johnson megünnepelte a Brexit-et, ami könnyen az UK szétesését hozhatja el, úgy fogják ünnepelni a “demokraták” (gazdagok, celebek, tehetős réteg) a valódi problémákat szőnyeg alá söprő elit diadalát. Aztán majd visszasírják a most szerdai rendbontást.