Egy 186 ezer, azaz száznyolcvanhatezer fős koalíció elég nagy 190, azaz százkilencven harci repülővel támogatva? Csak nincs köztük egy nyugati sem, a saját szintjükön tudnak csak harcolni, hiába van pénz, paripa, fegyver, ha az emberanyag...És ott lesz az egész hatalmas pofáraesés, húsdaráló számunkra, ha a magyar katonák lesznek a lándzsa hegye... azért, hogy dolgozhassanak a honfitársak az akkugyárakban. Nehéz lenne ezt eladni a közvéleménynek is, meg a legénységnek is, még ha valamennyi ráció van is benne, de kizárólag egy nagyobb kontingens elemként, és akarattal a probléma megoldására, nem csak egy afganisztáni/líbiai stílusú bemegyünk, lövöldözünk, eloldalgunk stratégiai vízióval.
Úgy ezerötszáz magyar katona ott csodákat tudna tenni és a Gripen pilótáink is gyakorolhatnának. A költségeket meg ez esetben ki tudjuk fizettetni a szaudiakkal. Most is fizetik fűnek-fának a jelenlétet! Mi le tudnánk úgy ülni velük tárgyalni, hogy a csapatokat hozzuk az egyszerűség kedvéért, ők meg a felszerelést, üzemanyagot és ellátmányt biztosítják.
Nincs nekik, mert a nyugat-európai országok vezetése amerikai ügynök hazaáruló, akik a szemünk láttára pusztítják a saját gazdaságukat és társadalmukat. Rajtunk kívül senkinek nem érdeke, ráadásul nekünk a puszta túlélést jelenti, mert a magyar gazdaság szerintem nem élné túl a Szuezi-csatorna lezárulását. Ez ugyanis az egyetlen kapcsolatunk a Távol-Kelettel azóta, hogy ez az Ukrajna nevű rák itt terpeszkedik tőlünk keletre és fizikailag elvág Eurázsiától. A magyar gazdaságnak, a teljes keleti nyitásnak reszelnek és mivel a Nyugat gazdaságilag jelenleg brutális sebességgel pusztul (mert ez már nem hanyatlás) így nekünk vége a dalnak.Egyszerűbb és olcsóbb is kivárni, hogy a gazdagabb országok, akiknek szintén bőven van vesztenivalójuk, megmozduljanak, aztán beállni a győztes csapatba, amikor már látszik, hogy az lesz...
Az elmúlt években már sokadjára fordult elő, hogy ilyen jelentőségű, csak nem feltétlen minket érintő ügyekben precízen jól láttam a környezeti tényezőket, amik meghatározzák a jövő körvonalait. Nagyon nem akarom, hogy itt üljünk ukrán szintre züllve a gazdasági összeomlás után, mert nem csatlakoztunk egy már harcoló katonai koalícióhoz, hogy megfelelő erővel előbbre lendítsünk a nekünk túlélést jelentő stratégiai cél elérését. Akárhogy is nézem nem látok olyan tényezőt, ami ezen kívül ki tudna húzni minket a szarból, amibe kerültünk. Ha a Vörös tenger lezárul, ahogy most lezárul, akkor Magyarország Európa végbelébe kerül, rettentő távol a világkereskedelemtől és minden épeszű befektető elveszti az érdeklődését hazánk iránt a magyarországi üzemeinek elláthatatlansága miatt. Azokat ugyanis távol-keleti alkatrészekkel táplálják, ami hozzánk a Szuezi-csatornán át érkezik.
Afrika megkerülése azt jelenti, hogy még Brazíliába is érdemesebb telepíteni azokat a termelőerőket, amiket jelenleg hozzánk hoznak, ha pedig mindenképp az EU határain belül kell legyen, akkor Ibériai-félsziget, vagy Franciaország az egyedül helyes válasz. Ezt jelenti, hogy hajózható e a Vörös tenger vagy sem. Ami most jöhet emiatt, az olyan súlyos is lehet, mint az 1989-es gazdasági összeomlásunk. A meglévő gyárak is lehet menni fognak, vagy legalábbis jó részük. Az egész akkuiparnak és arra épülő elektromos autógyártásnak kakukk nálunk.