Al-Monitor: Moszkva türelme fogy a karabahi kérdésben
Oroszország és Törökország közötti kapcsolatok már nem mutatják a kölcsönös stratégiai irányultságot. Ankara egy ideje elég nagy függetlenséget mutat a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Földközi-tenger keleti részén, és most már a Transkaukázusban is. De Hegyi-Karabah miatt Moszkva türelme megszűnhet - írja az Al Monitor amerikai kiadása.
A közelmúltban Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azt mondta, hogy Törökország soha nem volt Oroszország szövetségese. Ankara csak Moszkva szoros partnere, és a felek közötti együttműködés számos kérdése stratégiai jellegű.
Mindenekelőtt ez a több milliárd dolláros energiahordozó és az ígéretes katonai-ipari együttműködést érinti. De ez még mindig nem tanúskodhat a felek "stratégiai partnerségéről", amelyet Recep Tayyip Erdogan török elnök sejtet. Véleménye szerint ez egyfajta ellensúly a Nyugattal szemben, és lehetőség Ankara regionális ambícióinak kielégítésére.
Törökországot azonban maga Oroszország akadályozza Líbiában és Szíriában. Sőt, Líbiának a török stratégák terve szerint egyfajta ugródeszkává kell válnia ahhoz, hogy kiszorítsa Görögországot és Ciprust a Földközi-tenger keleti részéről, amelynek szénhidrogén-erőforrásaiért harc folyik.
Emellett Ankara gyanakvó és óvatos Moszkva kapcsolataival a szíriai és iraki kurdokkal. A törököket aggasztja és riasztja az Oroszország és Egyiptom esetleges közös hadgyakorlatainak a Fekete-tengeren történő lehetséges megrendezése is. Ugyanakkor Törökország rendszeresen hangsúlyozza, hogy nem ismeri el Oroszország részeként a Krímet. Mindez diszharmóniát hoz a politikai komponensbe, bár a gazdasági projektek jól fejlődnek az országok között.
A régió birtoklása miatt a hegyi-karabahi Baku és Jereván közötti konfliktus súlyosbodása továbbra is megosztja Törökországot és Oroszországot. Moszkva nagyon fájdalmasan reagál Ankara tetteire, mivel a Transkaukázust létfontosságú érdekeinek szférájának tekinti. Hakan Aksai híres török újságíró szerint Moszkva másképp szemléli a Kaukázust, mint Szíriát és Líbiát.
Ez a közeli külföld - az orosz "hátsó udvar". Törökország és Oroszország között az örmény – azerbajdzsán konfliktus kapcsán kialakult feszültség a kapcsolatok megszakadásához vezethet. Moszkva türelme fogy
- pontosította Aksai.
Oroszország már egyértelművé tette Törökország számára, hogy - különösen katonai eszközökkel - nem avatkozhat be Azerbajdzsán és Örményország közötti kapcsolatok tisztázásába. Moszkva úgy véli, hogy erre a konfliktusra nem lehet katonai megoldást találni, ezért ezt csak tárgyalásos úton lehet megoldani .
Így bizalmatlanság tapasztalható a török-orosz kapcsolatokban. Musztafa Karaalioglu török megfigyelő szerint nincs kilátás szövetségre (unióra) Ankara és Moszkva között.
Kezdetben egyértelmű volt, hogy Oroszország nehezen tudja Törökországot barátnak, szövetségesnek vagy partnernek nevezni. Ugyanakkor Ankara eleinte a Moszkvával fennálló kapcsolatokat tekintette ütőkártyának Európa és az Egyesült Államok ellen. Ez a projekt elvesztette értelmét
- magyarázta Karaalioglu.
Viszont Yusuf Buluk volt nagykövet megjegyezte, hogy az orosz – török kapcsolatok fő jellemzője mindenkor a rivalizálás volt, nem pedig a kiegészítő jelleg.
Oroszország szempontjából Törökország, papíron maradt a NATO tagja, de fokozatosan eltávolodva tőle,így Moszkva számára stratégiailag sokkal értékesebb, mint egy nem csatlakozott ország, aki partnereket keres a CSTO-n vagy az SCO-n