Kedves honfitársak, nővérek és testvérek.
Nagyon-nagyon nehéz döntést hoztam magam és mindannyiunk számára.
Nyilatkozatot írtam alá Oroszország és Azerbajdzsán elnökével a karabahi háború 01:00 órakor történő befejezéséről. A már közzétett nyilatkozat szövege kimondhatatlanul fájdalmas mind személyem, mind embereink számára.
Ezt a döntést a katonai helyzet mélyreható elemzése és a legjobban ismerő emberek értékelése eredményeként hoztam meg. Ugyancsak azon a meggyőződésen alapul, hogy ez a lehető legjobb megoldás a jelenlegi helyzetre. Minderről részletesen mesélek a következő napokban.
Ez nem győzelem, de addig nem lesz vereség, amíg be nem ismeri, hogy vesztes vagy. Soha nem fogjuk beismerni, hogy vesztesek vagyunk, és ezzel meg kell kezdenünk a nemzeti egység és újjáéledés korszakát.
Elemeznünk kell függetlenségünk éveit annak érdekében, hogy megtervezhessük jövőnket és ne ismételjük meg a múlt hibáit.
Letérdelek minden vértanúnk elé. Meghajlok minden katona, tiszt, tábornok, önkéntes előtt, akik életükkel védték és védték az Anyaországot. Önzetlenül mentették meg az Artsakh örményeit.
A végsőkig harcoltunk. És mi győzni fogunk. Artsakh áll.
Éljen Örményország! Éljen Artsakh!
A semmihez sem értő...
Ormény kapituláció- azeriek és a törökök feltételeit fogadták el.