2020-at írunk. Ezek az azeri katonák részben rettentő nyomornegyedekben születtek és nőttek fel, annak a sok százezer elűzött azerinek a leszármazottjaként, akiktől halhatták hogy űzték el az örmények őket a gyönyörű házaikból, hogy erőszakolták meg közben a lányaikat és gyilkolták kedvtelésből az azerieket. Egy átlag azeriben több könyörület van a veszett kutya iránt, mint egy örmény felé. Hasonló ez, mint a magyar katonák mészárlásai az erdélyi és délvidéki bevonulások idején! Kilőtt valami félhülye román a kukoricásból és vagy száz szerencsétlen falusi oláhot koncoltak fel szuronnyal, sortűzzel, gránáttal. Nem egy helyen. Megvan az oka ennek ott, ez nem a szokásos közelkeleti lefejezősdi, hanem a klasszikus európai etnikai konfliktusokat kísérő színtiszta gyűlöletből fakadó vérbosszú, amit mi is jól ismerünk, tettesként és áldozatként is!
Persze, végiggondoltam közben én is, hogy ezt így végigfilóztam de a románokkal szemben semmilyen erkölcsi gátat nem éreznék, bár az is igaz, hogy attól még nem ezt ami jönne belőlem.