Egy orosz cikk a Boki által is linkelt háromoldalú találkozó hátteréről.
karabahi status Quo a vagy mi áll Putyin,Aliyev és Pashinyan tárgyalásainak hátterében.
A Kremlben január 11-én tartott háromoldalú tárgyalások eredményeit követően Oroszország és Azerbajdzsán elnökének, valamint Örményország miniszterelnökének részvételével újabb közös nyilatkozatot írtak alá, amely a, 2020. november 10-i dokumentummal együtt rögzíti a diplomáciai és katonai-politikai konfigurációt Karabahban. A következő öt évben Oroszország válik az egyetlen garanciává Karabah örmény maradványainak megőrzésével és azörmény lakosságának fizikai biztonságával kapcsolatban. Arra lehet számítani, hogy Moszkva befolyása minden szempontból növekedni fog az örmény Karabahban, beleértve a közvetlen adminisztratív ellenőrzést is - írja
Konstantin Makienko , a Stratégiák és Technológiák
Elemzésével foglalkozó központ igazgatóhelyettese .
Találkozó Ilham Alijev azerbajdzsáni elnökkel és Nikol Pashinyan örmény miniszterelnökkel. C) Oroszország elnökének hivatalos oldala
A fő kihívás most a status quo megőrzése és megerősítése, és ideális esetben annak biztosítása, hogy ez meghosszabbodjon a 2020. november 10-i megállapodás ötéves időtartama után is. Ez rendkívül nehéz feladat. Megoldása nemcsak az orosz diplomácia művészetétől és fegyveres erői erejétől függ, hanem a régió erőviszonyainak általános dinamikájától is, különösen az Oroszország-Törökország viszonylatában.
2002 és 2018 között a török gazdaság az egyik leggyorsabban növekvő volt Európában, és az ország népessége évente egymillió fővel növekszik. Az elmúlt évtizedben országos védelmi-ipari komplexumot hoztak létre, amely a modern fegyverek szinte teljes skáláját gyártja, kivéve a nagy hatótávolságú légvédelmi rakétarendszereket és a "négy plusz" generációjú többcélú vadászgépeket. A török líra erőteljes leértékelődése és a krónikus folyó fizetési mérleg hiánya ellenére Törökország a világ azon kevés országainak egyike lett, amely a 2020-as járvány kapcsán is képes volt fenntartani, bár minimális mértékben, a gazdasági növekedést.
A karabahi békefenntartók orosz katonai kontingensének a biztonságának biztosítása különös jelentőségre tesz szert az elkövetkező években. Tekintettel a a közlekedési infrastruktúra "sérülékenységre", és eleinte, az elszigeteltségükkel kapcsolatban, katonaságunk biztonságát csak akkor garantálhatjuk, ha egyértelműen készen állunk arra, és ezt mindenki számára jól érthetően tudtára adjuk, hogy szükség esetén megvédjük őket, az orosz fegyveres erők teljes potenciáljával, ideértve a nagy pontosságú rakétafegyverek, (és ha szükséges, taktikai atomfegyverek tömeges használatával is). ... De a legfontosabb most a békefenntartók közlekedési összeköttetéseinek mielőbbi kiépítése, hogy megteremtsék a feltételeket egy erőteljes pozíció kiépítésére. Emiatt ez Oroszországot különösen érdekelté teszi mind Karabakh kommunikációjának fenntartása mind az általa ellenőrzött Örményországgal kapcsolatban illetve egy repülőtér mielőbbi üzembe helyezésével kapcsolatbanis Khojaly falu közelében.
Úgy tűnik, hogy a háború végével kapcsolatban a legnagyobb csalódást Törökország könyvelte el a konfliktusban való részvétele mértékét még nem sikerült teljesen feltérképezni . Okkal feltételezhető, hogy a törökök nemcsak megtervezték és irányították a műveletet, hanem közvetlenül az zászlóalj szintjéig is jelen voltak az azeri csapatok harcoló alakulataiban illetve irányításáben. Aligha kétséges, hogy a török gyártmányú drónokat török üzemeltetők üzemeltették. Ezenkívül a törökök minden típusú technikai hírszerzést és az örmény fegyveres alakulatok kommunikációjának elnyomását, zavarását is biztosították. Törökország nyeresége a rendezéssel egyértelműen aránytalan kevés a politikai vezetésének elvárásaival és a nyújtott támogatás mértékével szemben.
A legfontosabb és egyben legkevésbé világos egy külső megfigyelő számára Azerbajdzsán további szándékai. A legfontosabb kérdés: mi az oka annak, hogy Baku megállította a támadást Sushi elfoglalása után? Külső nyomás, az előre nyomuló csapatok kimerültsége, a tél beköszöntése volt oka? Vagy a művelet célja már kezdetben is csak az ellenség által 1992-1994-ben elfoglalt területek felszabadítása volt? Logikus azt feltételezni, hogy idővel Bakut egyre jobban megterheli majd az örmény enklávé megőrzése. Problémát jelenthetnek Karabakh örmény lakosságának állampolgársága és az enklávé Örményországgal való kommunikációja.
Végül, ami Örményországot illeti, jövője nagyon komornak tűnik. A háború hatalmas csapást mért az örmény államiságra, és ennek az ütésnek a hatása korántsem ért még végett. Nyilvánvalóan a következő években fokozódik fog az elvándorlás, amely a kétmilliós állam számára valódi katasztrófává válik. De a lényeg az, hogy úgy tűnik, hogy Örményország veresége nem az elszántságot, (hogy energikusan dolgozzon a hibák kijavításán), hanem a demoralizációt és a depressziót növelte. Egyébként paradox módon a háború alatt a legtöbbet szenvedett karabahi örmények azok akik nagy optimizmussal tekintenek a jövőbe. Talán csak az orosz hadsereg közelsége miatt.
Ideális esetben az örményeknek modern high-tech hadsereget és szuper-militarizált államot kellett volna létrehozniuk, mint például Izrael. Valójában néhány szakértő ennek szükségességéről beszélt már közvetlenül az 1992–1994 közötti háború befejezése utánis. De ez az ideál nem csak az erőforrások hiánya és egy olyan szövetséges és védőernyője miatt nem volt számukra elérhető, mint az Egyesült Államok.Hanem ami a mai Örményországban nagyon is jelen van mindenekelőtt nincs szellemi potenciál és politikai akarat egy ilyen feladat végrehajtásához. Miután Örményország eltávolította a hatalomból az ugyan tökéletlen, idős és petyhüdt, de még mindig "vezetésre,kormányzásra képes" karabahi katonai elitet, az örmények középszerű új vezetést választottak, amelynek tehetetlensége parodisztikusan hasonlít a nevetséges Elchibey elnök idejére, amikor Azerbajdzsán a legsúlyosabb katonai vereségeket és területi veszteségeket szenvedte el.
