A történelem folyamán a kínaiakat, kb. mindenki elpicsázta töredék erővel. Én sokat gondolkoztam rajta, hogy miért, de még nem jöttem rá.
Nem emlékszem a pontos időpontra, csak a folyamat maradt meg a fejemben.
Valamikor, talán az 1300-as években megtámadta Kínát egy északi szomszédja. Valami harcias nomád nép.
A kínaiak, bár nagy és jól felszerelt hadseregük volt, nem álltak ki csatára. Visszavonultak, meg visszavonultak. A császár átköltözött az északi fővárosból a délibe, aztán onnan is pucolnia kellett. Az ellenség elfoglalta az országot.
Eltelt utána 20 év, és a nomádokról senki nem tudott, viszont a középső birodalom virágzott.
A 19. században a történelem legnagyobb birodalma, a Brit birodalom térdre kényszerítette kínát, félgyarmati sorba kerültek, és feldarabolták az országukat.
Azóta eltelt százvalahány év. Hol van a Brit birodalom? A történelem könyvekben. A középső birodalom pedig virágzik, erősebb mint valaha, és sorban szerzi vissza a területeit.
Egyrészt van egy nagyon jó probléma megoldó képletük:
1. Vedd meg!
2. Ha nem lehet megvenni várj míg:
2/A. Mégis meg lehet venni.
2/B. Elmúlik magától.
Ha nemzedékeket kell várni, az sem gond. A kínai történelem 4000 évébe belefér.
Aztán van ez a Taoizmus. Azt mondja Lao Ce: A nádszál a legkissebb szellőre is ide oda dülöngél. A tölgyfa az nem. Szilárdan áll. De ha jön a vihar, a nádat a szél elfekteti, de utána újra felegyenesedik. A tölgyfát viszont derékba töri.
Sun ce is azt mondta a Háború művészetében, hogy nem az az igazán jó hadvezér aki megnyeri az összes csatát, hanem az, aki csata nélkül megnyeri a háborút.
Szóval teljesen másként gondolkoznak mint a nyugati emberek. A legtöbb találgatás azon alapszik, hogy mit tennének a nyugatiak, ha abban a helyzetben lennének mint a kínaiak. De ők mást fognak tenni!