Volt olyan ügyfelem, aki csúcsforgalomban 7-es buszon 2 millió ft-al a zsebében érkezett meg az ügyvédhez. Még poénkodtunk is asszonnyal, hogy csak lesz annyi esze, hogy BKV-val zsebben borítékban nem hozza el. Nos, nylon zacskóban hozta.
Én egyszer régen egy ház árának nagy részét, több mint 20 millát vittem így. A másik fél ragaszkodott a készpénzhez. Szándékosan kínai piacos, leharcolt ruhában mentem és erős, de viseltes műanyag szövet zacsiban volt a lóvé. Úgy néztem ki, mint aki epekedve várja a következő havi minimálbéres fizetését és éppen viszi haza a csirke farhátat fő fogásnak. Senkinek ezébe nem jutott volna, hogy mi van nálam.
Ha azt a fizetést átutalással, kártyalehúzással, vagy okostelefonos QR kóddal kellett volna lebonyolítani, tutira ugrott volna az üzlet.
A bankban már kissé furcsán festettem abban a szerelésben a privát pénztárba beszambázva. Ráadásul akkor ott dolgoztam. De nehogy azt hidd, hogy a pénztárosnak ez valami különös látvány volt. Minden hónapban előfordult valaki 10 milla feletti befizetéssel hajléktalannak öltözve. Munkás cuccban pedig rendszeresen hordták be a szakik a milliókat (nem feltétlenül a saját számlájukra befizetve). Az Államkicstárban teljesen megszokott volt az éhező kinézetű nyugdíjas, világháború előtti moly ette kabátkájában, akiknek a számláján akár 100 milliós összeg is pihent és több millió, vagy tízmillió készpénzzel járkáltak és BKV-val közlekedtek.
A készpénz két-három generáción belül biztosan nem fog kimenni a divatból.
Mindig lesz egy csomó minden, amit csak készpénzzel lehet kifizetni:
- Valamelyik félnek nem érdeke, hogy látható legyen a pénzmozgás, mert például számla/nyugta nélkül megy az ügylet.
- Túl sok a tranzakciós költség.
- Túl macerás a kütyü az átutaláshoz. Nem mindenki született okosfonnal és számítógéppel a bölcsőjében és sokan életük végéig idegenkednek az ilyen huncutságoktól.
- Fajlagosan túl drága az eszköz. Mari néni a piacon a 10 tojásos eladásaiért nem fog kártya olvasóba, vagy okos telefonba beruházni
- Valamelyik fél nem bízik meg az elektronikus kütyüben, vagy magában a rendszerben/bankban (Mert ami elromolhat az időnként el is romlik. A készpénz átadásban legfeljebb a rossz számolás, vagy a hamis pénz van benne hibalehetőségként)
- Egyik fél sem bízik meg a másikban (vagy a másik bankjában). Az eladó nem adja a termékét, amíg nem látja a pénzt, a vevő pedig nem hajlandó előre utalni, amíg nem látja az árut.
- Vannak akik nem szeretik minden szempontból rábízni magukat elektronikus jelekre, hanem a kézzel fogható vásárló értéket részesítik előnyben. A készpénz akkor is használható, ha áramszünet van, lerohadt a szerver, nincs adatkapcsolat, lemerült az aksi, elromlott az okosfon, megbolondult az alkalmazás, vírusos a program, vagy épen korlátozzák a pénzforgalmat. A készpénzt illetéktelennek nehezebb elvinni egy jól zárható helyről (különösen ha nem tudják, hogy ott van), mint az elektronikus jeleket megváltoztatni, a bankszámlát letakarítani.
- Vannak akik nem szeretik, ha a bankszámlájukhoz hozzáférést biztosító adatokat más is elérheti az adatkapcsolaton keresztül, vagy a végponton. Tokéletesen biztos rendszer nem létezik.
Lehet, hogy mindezeket a fenntartásokat néhány generáció alatt ki lehet nevelni az emberekből, de ma a társadalom túl nagy része ragaszkodna a készpénzhez. Belátható időn belül semmi nem fogja kiszorítani a készpénzt. Legfeljebb a készpénz helyettesítők terén nem a bankkártya lesz az egyeduralkodó (mint ahogy a csekk és a váltó is kiment a divatból), hanem az okostelefon, a bőr alá ültetett csip, az ujjlenyomat, a retinaolvasó, vagy bármi más.