Csak érdekességként, hogy azért előfordult már ilyen korábban, és Europában többször is.
1921-ben történt, hogy az oppau-i (Németország) műtrágya gyárban a silókba betárolt 4500 tonna műtrágya megszívta magát vízzel, és a saját súlya alatt gipszerű anyagként ‘belefagyott’ a silókba.
Ki kellett onnan valahogy szedni.
Nem volt mit tenni, tucatnyi munkas próbálta előbb csákányal kifejtenie az ammónium nitrátot, de nagyon lassúnak és kevésbé hatékonynak bizonyult. Ezért, mivel az akkor a 60% alatti nitrátkoncentrációjú anyagot nem tartották különösebben robbanásveszélyesnek, bár a mostani ismeretek szerint inkább úgy pontos, hogy 55-60% fölött drasztikusan nőni kezd a robbanásveszélyesség. A 50-50%-os terméket biztonságosnak vélték, bár feltehetően tisztában voltak vele, hogy a gyártási-tárolási technológa sem eredményez teljesen homogén terméket, más, radikálisabb módszerhez folyamodtak: Dinamittal végzett mini-robbantásokkal lazították fel a rétegeket. A szakértői álláspont beigazolódott, kb 20 000 mini töltet robbantása eseménytelenül zajlott.
1921. Szeptember 21-én 7:32-kor azonban a 300 km-re fekvő München lakosai két erőteljes robbanás hangjára ébredtek, a 30 km-re lévő Heidelbergben leállt a közlekedés az utcákat borító üvegtörmelék miatt, a 15 km pedig a wormsi katedrálisban fohászok sora kezdődött, mert az összes középkori színezett üveg megsemmisült, a környéken pedig komplett tetőket sodort le lökéshullám a házakról.
Magának Oppaunak 6500 lakója arra ébredt, hogy a település 80%-a megsemmisült és ők pedig hajléktalanná váltak, amit többen összekapcsoltak azzal az új helyi fejleménnyel, hogy a korábbi vegyiüzem 20 méter magas 110-es számú silója helyét egy lencse alakú, 90m x 125m átmérőjű, 19 méter mély kráter vette át. Kb 560 ember halt meg.