A helyben állomásoztatott atomfegyver a "törököt fogtam, nem ereszt" esete (már ami a tulajdonosaikat illeti), mert, ha a nagyhatalmak egymás ellen idetelepítik a számukra és leginkább egymás ellen fontosnak tekintett atomfegyvereiket, akkor onnan már egyik fél se szeretné egyoldalúan vissza is vonni őket, tehát kialakulhat egy olyan nemzetközi patthelyzet, aminek mi lehetünk a vámszedői.
De azért írtam, hogy ez a legbizarabb elgondolás, mert ehhez teljesen egy időben, egyszerre kell elintézni a dolgot és már az elején ki kell alkudni a státuszban rejlő lehetőségek legalább 80-90 százalékát. Utólag ugyanis nagyon nehéz lesz már kérni.
Kicsit hanyagoljuk most a képzelgést és fordítsuk le mindezt a napi regionális aktuálpolitika nyelvére.
Ukrajna egyoldalú tengerentúli elköteleződése és - nevezzük nevén - vazallusi kiszolgáltatottsága pont azért szerencsétlen, mert mint ágyútöltelék, az alkalmi, nagypolitikia fontosságán túl saját alkupozíciója nincsen. Ugyanez igaz a lengyelekre és a baltiakra is, felkészül: Csehország.
Amint kimerül ez a fontosság, marad a csicska szerep.
Persze minden általuk kihagyott ziccer csak a mi lehetőségeinket erősíti, kérdés, tudunk-e majd velük élni?
Nyilván bizonyos értelemben a Paks-2 beruházás is a fentebb taglalt párhuzamos stratégiai kooperáció egyik eleme, mindenféle atomfegyver nélkül, de amíg az nem készül el, addig csak lóg a levegőben és funkciótlan.
A jelenkori európai diplomácia dilettantizmus egyenesági következménye a teljesen feladott önállóság. Ne feledjük, csak, hogy magyar példát vessek össze egy közismert külföldiável, nem Somogyi Ferenc, vagy Göncz Kinga volt kiváló külügyminiszter 2004 és 2009 között, amikor épp semmi dolga nem volt a magyar külügyminisztereknek, hanem mondjuk Kissinger, akinek egyszerre kellett megtalálni a hangot Brezsnyev/Gromiko, Mao Ce-tung/Csou En-laj, vagy épp a vietnami, netán Kambodzsai háborús ellenfelek változó felállású dlegációival. Ez az igazi diplomácia.
Magyarország mindenkori önálló külpolitikájához a "merjünk kicsik lenni" és a tagozódjunk be a Nyugat alfelébe dolog nem passzol.
Mivel Magyarország nem Csehország, hanem a legkeletibb középeurópai tagállam, így mi az egyoldalú elköteleződés esetén a legtávolabbi bolygó leszünk a naprendszerben, ami senkit se érdekel. Ezért kell a közvetítői szerep.
Azon túl viszont, hogy jelentkezünk a közvetítői szerepre, egyúttal nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné is kell válnunk, mert hozzánk hasonló ambíciói vannak a törököknek is és egyelőre ők a potensebbek.
De azért írtam, hogy ez a legbizarabb elgondolás, mert ehhez teljesen egy időben, egyszerre kell elintézni a dolgot és már az elején ki kell alkudni a státuszban rejlő lehetőségek legalább 80-90 százalékát. Utólag ugyanis nagyon nehéz lesz már kérni.
Kicsit hanyagoljuk most a képzelgést és fordítsuk le mindezt a napi regionális aktuálpolitika nyelvére.
Ukrajna egyoldalú tengerentúli elköteleződése és - nevezzük nevén - vazallusi kiszolgáltatottsága pont azért szerencsétlen, mert mint ágyútöltelék, az alkalmi, nagypolitikia fontosságán túl saját alkupozíciója nincsen. Ugyanez igaz a lengyelekre és a baltiakra is, felkészül: Csehország.
Amint kimerül ez a fontosság, marad a csicska szerep.
Persze minden általuk kihagyott ziccer csak a mi lehetőségeinket erősíti, kérdés, tudunk-e majd velük élni?
Nyilván bizonyos értelemben a Paks-2 beruházás is a fentebb taglalt párhuzamos stratégiai kooperáció egyik eleme, mindenféle atomfegyver nélkül, de amíg az nem készül el, addig csak lóg a levegőben és funkciótlan.
A jelenkori európai diplomácia dilettantizmus egyenesági következménye a teljesen feladott önállóság. Ne feledjük, csak, hogy magyar példát vessek össze egy közismert külföldiável, nem Somogyi Ferenc, vagy Göncz Kinga volt kiváló külügyminiszter 2004 és 2009 között, amikor épp semmi dolga nem volt a magyar külügyminisztereknek, hanem mondjuk Kissinger, akinek egyszerre kellett megtalálni a hangot Brezsnyev/Gromiko, Mao Ce-tung/Csou En-laj, vagy épp a vietnami, netán Kambodzsai háborús ellenfelek változó felállású dlegációival. Ez az igazi diplomácia.
Magyarország mindenkori önálló külpolitikájához a "merjünk kicsik lenni" és a tagozódjunk be a Nyugat alfelébe dolog nem passzol.
Mivel Magyarország nem Csehország, hanem a legkeletibb középeurópai tagállam, így mi az egyoldalú elköteleződés esetén a legtávolabbi bolygó leszünk a naprendszerben, ami senkit se érdekel. Ezért kell a közvetítői szerep.
Azon túl viszont, hogy jelentkezünk a közvetítői szerepre, egyúttal nélkülözhetetlenné és megkerülhetetlenné is kell válnunk, mert hozzánk hasonló ambíciói vannak a törököknek is és egyelőre ők a potensebbek.
Elegge erthetetlen hogy ez a cikk igy ebben a formaban egyaltalan megjelenhetett.
