Legyünk ószinték: ez a jóslat nem jött be,
Egyébként egy gyors Fact-check:
Ez itt magyar föld és az is marad, / Tiporják bár most idegen hadak, / Csaba mondája új erőre kél, / Segít a vihar és segít a szél, / Segít a tűz, a víz, a csillagok, / S mi nem leszünk mások, csak magyarok!” Azon kevesek, akik hallották hírét e fent idézett versnek és szerzőjének, hozzám hasonlóan alighanem nem igazán tudnák megmondani, mikor és hogyan ismerkedtek meg a névvel és a költeménnyel, amelynek címe: Üzenet Erdélyből. Az utóbbi években, a június 4-i nemzeti összetartozás napján rendezett megemlékezések idején itt is, ott is egyre gyakrabban hallható. És mintha azt is mind többet suttognák: igen, ez volt az a bizonyos vers, amiért a szerzőjét…
Több egybehangzó forrás szerint a verset – bizonyos Kárpáti Piroska nevű székely tanítónő alkotását – az Esti Ujság 1920. július 14-i száma közölte. Íróját a román hatóságok elfogták, halálra ítélték, és július 26-án Aradon felakasztották. Többet nemigen lehet tudni: abban minden információforrás megegyezik, hogy Kárpáti Piroska életéről, munkásságáról fentieken kívül szinte semmi sem ismert. Talán valamelyik székely faluban dolgozott, és van olyan feltevés is, amely szerint valójában Tábori Piroskának hívták – de az ügy még ennél is távolabbra vezet…
A legtöbb zűrzavar és ellentmondás magával a szerzővel, Kárpáti Piroskával van. Azon túl, hogy az égvilágon semmi meg nem tudható a családról – sem a származásról, sem a szülőkről, sem a szülő- és lakóhelyről, még abban sem lehetünk biztosak, hogy Kárpátiék Piroska nevű lánya egyáltalán létezett. Így akár az is kétségessé válhat, hogy az aránytalanul kegyetlen büntetés megtörtént vele. Persze, hogy akár vele, akár másokkal könnyen megeshetett akkoriban ilyen és hasonló irtózat „Nagy-Romániában”, azt bizonyítja a fegyvert 1919. április végén letevő székely hadosztály Romániába internált parancsnokának, Kratochvil Károlynak az esete, akit 1920 októberében kémkedés, katonai szervezkedés, irredentizmus és hazaárulás címén ítél halálra a román hadbíróság, és csak a vád abszurd mivolta nyomán a nem mindennapi sajtóvisszhang készteti a hatóságokat arra, hogy az ezredest végül hazaengedjék.
Vannak vélemények, amelyek szerint a verset a valóban létezett Tábori Piroska írta, és tulajdonképpen ő maga volt Kárpáti Piroska, mert bár Budapesten született (1892-ben, és 1947-ben ott is halt meg), azért erdélyi származású tanítónő volt, és írt is (ő egyébként a Dugó Dani regénysorozat szülőanyja)… Kárpáti Piroska létezését tehát kétségbe lehet vonni ugyan, de a vers természetesen önmagáért beszél. Még akkor is, ha a költemény nem esztétikai értéke miatt figyelemre méltó elsősorban – nem éppen József Attila-i vagy Juhász Gyula-i lírával van dolgunk –, hanem azon eszmei-történelmi-nemzettudati „stratégiai mögöttes” okán, amelyre a magyar közösségnek alighanem újra és jobban szüksége van, mint valaha. És itt vált át a Kárpáti Piroska-rejtély jelenségből – lényeggé.