Aki ma a borsodi nehézipar után támadt űrt nehezményezi, annak mondom, hogy a jelenség távolról sem egyedi, így van honnan tanulni.
Pontosan ugyanez játszódott le a hetvenes évek végén Nagy Britániában, a nyolcvanas években az USA-ban, a kilencvenes években a franciáknál, németeknél.
Vagy importálni volt egyszerűbb az acélt, vagy a szenet, vagy ami az utóbbit illeti, talán már nem is volt rá annyira szükség.
Ezen felül minden átköltözött Ázsiába.
Olcsó és csóró ott a munkaerő, nem pofázik, dolgozik, ha kell meg is hal, nem nagy ügy, mert nincs szakszervezet se, a profit meg mesés.
Odahaza meg aki “lemaradt, az kimaradt”, szépen mindenkin átgyalogolt az élet.
Az ilyen régiók elnéptelenedésére számos példa akad az egykori angol, vagy amerikai “acél és szén” régiókban.
Hanem a profithajhászás terén ma már kezdenek kimerülni a tartalékok. Az még lehet, hogy a menedzserek még fáznak a komolyabb mérvű automatizáció és de-humanizáció jelenlegi költségvonzataitól, de a kínai Foxcon-szintű munkás kizsigerelés terén már kezdik elérni a plafont.
Az átmeneti költségekkel járó technológiaváltást követően világszerte egyre több helyen elkezd csökkenésnek indulni a foglalkoztatottság.
Ez még az olyan országokban is gondot fog majd jelenteni, mint az amúgy elöregedő demográfiájú, egyelőre még csak stagnáló, már lassan csökkenésnek indult lélekszámú közép-kelet európai régió, de mi lesz Ázsiával?
Szóval, ha már magyar biztpol, akkor az éghajlatváltozás, a szárazság és a dráguló élelmiszerárak mellett idővel az egyre terebélyesedő bel- és külföldi munkanélküliség, migráció és bűnözés is komoly gondokat fog okozni.