Meddig tartható még Magyarország az Európai Unió bolsevizálódó kommunájában? II. rész
„Alapvetően hibás az az Orbán-Kaczynski-koncepció, amely úgy gondolja, hogy ez a rendszer belülről megreformálható. Azt hiszik, hogy a föderalizálódó Európát majd ők átalakítják a »nemzetek Európájává«. Hatalmas naivitás ezt gondolni! Ezt a rendszert nem arra találták ki, hogy Orbánok, Salvinik és egyéb szabadsághősök megreformálják…”
Ugyancsak eléggé jellemző a térségünkre, hogy a többi kelet-európai ország (bolgárok, románok, csehek, szlovákok, horvátok) tulajdonképpen egyetértenek velünk, de nem merik felemelni a szavukat. Pedig pontosan tudják, hogy ha minket eltávolítanak, akkor utána ők következnek. És egyre inkább úgy tűnik, hogy az Unió hajlandó kilökni magából a renitenseket, bármekkora kárt is okoz ezzel magának. Ezzel párhuzamosan nem kér semmiféle balkáni bővítésből, mert sejti, hogy a szerbek, montenegróiak, albánok csak az újabb ’nacionalista önzést’ hoznák magukkal az Unióba. Magyarország esetében – a növekvő nyomás mellett – valószínűleg megvárják a jövő évi választásokat, és azok eredményének függvényében cselekszenek. Természetesen a választás eredményét megpróbálják majd maximálisan befolyásolni, mégpedig úgy, hogy már a semlegesség látszatára sem ügyelnek. Ha újra a Fidesz nyer, akkor valószínűleg kíméletlen eseménysorozat fogja kezdetét venni, a teljes sarokba szorítás folyamata. A huxit és polexit kifejezések rövid időn belül gyökeret fognak verni a politikai sajtó kifejezéstárában.