L. S.: Amikor a célszemély egy olyan emberrel tart kapcsolatot, akinek rálátása lehet arra, hogy lehallgatják-e, akkor árulkodó lehet, ha ez az ismerős egy időre hirtelen eltűnik az életéből, majd újra felbukkan. Ez egy kifejezetten buta, emberi hiba, de így is rá lehet jönni arra, hogy lehallgatnak.
hvg360: Tapasztalt ilyet annak idején?
L. S.: Igen.
hvg360: Nem mintha ez indokolná, hogy miért küldték rá önre is a Pegasust, de keringenek pletykák arról, hogy egykori titkosszolgálati vezetőként, titkosszolgálati szakemberként az ellenzéknek ad tanácsokat.
L. S.: Ez nem igaz. Az elmúlt 12 évben egy 2016-ban DK által szervezett nyilvános pódiumbeszélgetésre emlékszem, amikor a 2015-ös migrációs hullám volt a téma. Azon részt vettem. De egyetlen pártnak sem vagyok a tagja.
hvg360: És szakértője sem?
L. S.: Az sem. Sem hivatalosan, sem nem hivatalosan. Ha valaki megkérdez engem, akkor természetesen elmondom a véleményemet, de intézményesített vagy bármilyen egyéb állandó kapcsolatom nincs az ellenzékkel. Tehát ha ezért figyeltek meg a Pegasussal, akkor annak sem lehetett semmi értelme.
hvg360: Most már tudjuk, Kósa Lajosnak hála, hogy az állam megvásárolta a Pegasust. A kormányzati kommunikáció szerint azonban ha használták ezt a kémszoftvert, akkor azt minden esetben jogszerűen tették. Mit gondol erről mint egykori titkosszolgálati vezető és mint célpont?
L. S.: Azt, hogy csak azért, mert engedélyeztek valamit, nem jelenti azt, hogy jogszerűen tették azt. Tételezzük fel, hogy a Pegaus szoftverrel hivatalosan, engedély birtokában figyelték meg az embereket! Ha ez így van, akkor több esetben jogosulatlan titkos információgyűjtés történhetett. A szoftvert szállító cég ugyanis azt állítja, hogy a terméküket terroristák vagy szervezett bűnözők ellen lehet alkalmazni. Márpedig azok a megfigyelt emberek, akik eddig ismertté váltak, ebbe a kategóriába nem tartozhatnak bele. Magam sem lennék az. Ilyenkor keresi az ember arra a választ, hogy a célszemélyeket mi alapján választották ki. Éppen emiatt szerintem sem az igazságügyi miniszteri, sem a bírói engedélyért folyamodó szervezetek nem tudnak jogszerűen alátámasztott előterjesztést tenni.
De büntetőjogilag nemcsak ennél a pontnál fogható meg a történet, hanem egy másik oldalról is. A nemzetbiztonsági törvény ugyanis két engedélyezőt definiál taxatíve: az egyik az engedélyező bíró, akiből nem sok van, maximum egy-kettő, a másik pedig az igazságügyi miniszter. Nem mellesleg azt is rögzíti a jogszabály, ki milyen esetekben és mely szervezeteknek engedélyezhet. Ha tehát az igazságügyi miniszter ezt az engedélyező jogkörét folyamatosan átengedi egy helyettesének, akinek az engedélyezésre amúgy törvényi felhatalmazása nincsen, akkor onnantól kezdve az engedélyek az én jogértelmezésem szerint közjogilag nem jogszerűek. Márpedig Varga Judit igazságügyi miniszter szavai szerint az előterjesztéseket a helyettese, Völner Pál írta alá.
De menjünk tovább! Egy ilyen megfigyelésnél a célhoz kötöttség és az arányosság is alapvető törvény által meghatározott szempont. Egy titkos információgyűjtésnél a szerv csak azokat az adatokat kezelheti, amelyek a művelet szempontjából feltétlenül fontosak.
Kérdezem: a Pegasus által megszerezhető adatokat, amelyek a szexuális élettől kezdve, vallási, politikai beállítottságon keresztül az egészségügyi adatokig terjedhetnek, milyen célhoz lehet kötni?
A miniszter nevében eljáró államtitkár idén július 19-ig közel ezer engedélyt írt alá. Ha megnézzük a munkanapok számát, akkor naponta hetet. Ezek az előterjesztések többoldalas, nagyon alapos nyomtatványok. Vajon a miniszter vagy a nevében eljáró államtitkár valóban átnézi ezeket az anyagokat vagy csak aláírja? Valóban a törvény nevében jár-e el? Nem terjeszkedik-e túl a törvény adta kereteken?
hvg360: Utóbbiakat gondolom költői kérdéseknek szánta. De ha valóban törvényt sértettek, akkor is kellett ügyelniük legalább a látszatra. Ön jól ismeri az engedélyezési folyamatot. Ha egy titkosszolgálat – akár felsőbb utasításra – ki akarja játszani a rendszert, akkor ki tudja?
hvg360: Tapasztalt ilyet annak idején?
L. S.: Igen.
hvg360: Nem mintha ez indokolná, hogy miért küldték rá önre is a Pegasust, de keringenek pletykák arról, hogy egykori titkosszolgálati vezetőként, titkosszolgálati szakemberként az ellenzéknek ad tanácsokat.
L. S.: Ez nem igaz. Az elmúlt 12 évben egy 2016-ban DK által szervezett nyilvános pódiumbeszélgetésre emlékszem, amikor a 2015-ös migrációs hullám volt a téma. Azon részt vettem. De egyetlen pártnak sem vagyok a tagja.
hvg360: És szakértője sem?
L. S.: Az sem. Sem hivatalosan, sem nem hivatalosan. Ha valaki megkérdez engem, akkor természetesen elmondom a véleményemet, de intézményesített vagy bármilyen egyéb állandó kapcsolatom nincs az ellenzékkel. Tehát ha ezért figyeltek meg a Pegasussal, akkor annak sem lehetett semmi értelme.
hvg360: Most már tudjuk, Kósa Lajosnak hála, hogy az állam megvásárolta a Pegasust. A kormányzati kommunikáció szerint azonban ha használták ezt a kémszoftvert, akkor azt minden esetben jogszerűen tették. Mit gondol erről mint egykori titkosszolgálati vezető és mint célpont?
L. S.: Azt, hogy csak azért, mert engedélyeztek valamit, nem jelenti azt, hogy jogszerűen tették azt. Tételezzük fel, hogy a Pegaus szoftverrel hivatalosan, engedély birtokában figyelték meg az embereket! Ha ez így van, akkor több esetben jogosulatlan titkos információgyűjtés történhetett. A szoftvert szállító cég ugyanis azt állítja, hogy a terméküket terroristák vagy szervezett bűnözők ellen lehet alkalmazni. Márpedig azok a megfigyelt emberek, akik eddig ismertté váltak, ebbe a kategóriába nem tartozhatnak bele. Magam sem lennék az. Ilyenkor keresi az ember arra a választ, hogy a célszemélyeket mi alapján választották ki. Éppen emiatt szerintem sem az igazságügyi miniszteri, sem a bírói engedélyért folyamodó szervezetek nem tudnak jogszerűen alátámasztott előterjesztést tenni.
De büntetőjogilag nemcsak ennél a pontnál fogható meg a történet, hanem egy másik oldalról is. A nemzetbiztonsági törvény ugyanis két engedélyezőt definiál taxatíve: az egyik az engedélyező bíró, akiből nem sok van, maximum egy-kettő, a másik pedig az igazságügyi miniszter. Nem mellesleg azt is rögzíti a jogszabály, ki milyen esetekben és mely szervezeteknek engedélyezhet. Ha tehát az igazságügyi miniszter ezt az engedélyező jogkörét folyamatosan átengedi egy helyettesének, akinek az engedélyezésre amúgy törvényi felhatalmazása nincsen, akkor onnantól kezdve az engedélyek az én jogértelmezésem szerint közjogilag nem jogszerűek. Márpedig Varga Judit igazságügyi miniszter szavai szerint az előterjesztéseket a helyettese, Völner Pál írta alá.
De menjünk tovább! Egy ilyen megfigyelésnél a célhoz kötöttség és az arányosság is alapvető törvény által meghatározott szempont. Egy titkos információgyűjtésnél a szerv csak azokat az adatokat kezelheti, amelyek a művelet szempontjából feltétlenül fontosak.
Kérdezem: a Pegasus által megszerezhető adatokat, amelyek a szexuális élettől kezdve, vallási, politikai beállítottságon keresztül az egészségügyi adatokig terjedhetnek, milyen célhoz lehet kötni?
A miniszter nevében eljáró államtitkár idén július 19-ig közel ezer engedélyt írt alá. Ha megnézzük a munkanapok számát, akkor naponta hetet. Ezek az előterjesztések többoldalas, nagyon alapos nyomtatványok. Vajon a miniszter vagy a nevében eljáró államtitkár valóban átnézi ezeket az anyagokat vagy csak aláírja? Valóban a törvény nevében jár-e el? Nem terjeszkedik-e túl a törvény adta kereteken?
hvg360: Utóbbiakat gondolom költői kérdéseknek szánta. De ha valóban törvényt sértettek, akkor is kellett ügyelniük legalább a látszatra. Ön jól ismeri az engedélyezési folyamatot. Ha egy titkosszolgálat – akár felsőbb utasításra – ki akarja játszani a rendszert, akkor ki tudja?