Nem kívánom belpol irányba elvinni ezt a beszélgetést, de ez vékony jég. Nem tudom, te mennyire vettél már részt bármilyen, nYuGaTi tenderen, de a túlárazás és az ezzel járó uram-bátyám (/szexpartnerem, állatorvosom, évfolyamtársam stb) módszer ugyanúgy él ott is egy szimpla beszerzésnél vagy beruházásnál, mint itt. Talán egy kicsit finomabb módszerekkel, de megvan.
Az EU pénzekkel kapcsolatban először is jegyezzük meg: nincs ingyenebéd! Ezek az alapok nem az EU-befizetők jófejségéből jönnek létre, ez nekik is befektetés (és nem ilyen magasztos dolgokba, mint "szabadság"), ugyanúgy megtérülésekkel számolnak.
Amely megtérülések az ő preferenciájuk szerint a saját cégeik által megnyert beszerzések/beruházásokon keresztül valósultak volna meg.
A csatlakozásunk körülményei, az időpontja, stb mind-mind kemény üzleti érdekek által diktált tényezők voltak. Egyszerűen fogalmazva: az akkori EU cégeinek kellett az új piac, növekedniük kellett, és erre kellettünk mi. Nyilván a privatizáció és egyebek mentén legyártottak egy narratívát (a csatlakozásunk előtt volt erre tizenpár év!), hogy az miért "nem baj", ha szétlopják az országot, elsorvasztják a mezőgazdaságot, kinyírják a nehéz- és könnyűiparunkat.
Szóval Orbán valóban az EU pénzek hátán (is) építette ki a mostani rezsimjét, és tény, hogy a köreiből sok nyertese volt ennek. Csakhogy ilyen körök nélkül nincs szuverén nemzetgazdaság. Másképp: sok ember "első milliárdja" született meg az elmúlt tizenkét évben, és mint tudjuk, arról nem illik kérdezősködni. És ahhoz, hogy összezáró, több cikluson át kormányozni képes, nem félévente széteső kupleráj legyen kormányon, lojalitás kell, azt meg többek közt így lehet megvásárolni.
A nyugati országok oligarchái nagyvállalkozói szerinted hogyan szedték meg magukat? A komplett német ipar világháborúkban és a náci rezsim alatt hírnevet szerzett cégekből áll. Szerinted ott nem csak a hatalomhoz hű elemek maradhattak meg?
Kína: én nem tudok uzsorakamatról, hát te?