Nem tudom, hogy van, keresztfiam 3 éves szakiskolában megcsinálta az asztalos szakmát, aztán 1 év műbútorasztalost, majd 2 év érettségi. Hát akkor mi, ha nem szakma?Tudtommal már nincs klasszikus szakmunkásképző, de még ha van is, akkor is egy olyan irányba terel, ami egyáltalán nem jó.
Ha @tonyo ötletével kombinálva akár, de anélkül is, arról szólna, hogy a végzettség megszerzése után 5 évig, de legfeljebb 35 éves korig járna, a végzettséghez hozzáértve értelemszerűen a mestervizsgát, okjt stb, akkor azt mondom szuper. Így továbbra is azt tartom, a gyerekpotyogtatóknak kedvez, nem a gyereknevelőknek.
De ez olyan mint a csok. Nem elvből tartom rossznak, csak a megvalósulását.
Az más kérdés, hogy az osztályukból kb 2-en, 3-an tudnak önálló munkát végezni és kb. fele el se végezte, vagy épp bejárt néha és átrugdosták. De ez megint más kérdés és elsősorban nem az iskola hibájának gondolom.
Nem gondolom, hogy a gyerekpotyogtatóknak jobb, mert mondjuk nem mindegy, hogy mennyit keresel és mennyinek a közel bruttóját kapod meg; tehát ösztönözve van valamennyire, hogy elvégezze, mint ahogy az ösztöndíjjal is ösztönözve lenne, hogy bejárjon és minél jobb eredményt érjen el, hisz annál több az ösztöndíj is. Tehát szerintem igazából az jár jól, aki neveli és ösztönzi a gyerekét; még ha sokszor az van, hogy leszarják, de el kell fogadni, hogy nem mindenki törekvő a valóságban.