Szintlépést jelent a miniszterelnök politikai igazgatójának véleménye, hogy 1956 tapasztalata alapján mi az ukránok helyében nem védekeztünk volna az orosz agresszió ellen. Itt és most az történt, hogy egy felelős magyar politikus szerint a szabadság és a függetlenség, vagy másképp megfogalmazva...
telex.hu
Mielőtt azonban én is értékelném Orbán Balázs nyilatkozatát, érdemes megnézni egy kicsit közelebbről, hogy mik lettek volna a feltétel nélküli megadás körülményei akkor, amennyiben Magyarországon 1956-ban is az történt volna, mint ami most történik Ukrajnában. Az alábbi fiktív leírás annyiból egyáltalán nem fiktív, hogy egy-az-egyben modellezi és Magyarországra alkalmazza azt, ami 2022 óta Ukrajnában történt.
Nézzük tehát a modellt.
Első magyar háborús nap, november 4. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár az elmúlt hónapokhoz hasonlóan aznapi beszédében is kifejtette, hogy önálló magyar nemzet nem létezik, mert az csak egy, a Szovjetunióban elismert finnugor népcsoport egy leágazása, és a nyelv sem önálló, csak egy finnugor dialektus. Az,, ami a tankönyvekben mint magyar állam szerepel, valójában a vallásszabadságot hirdető Arany Horda által létrehozott alakulat volt, az Árpád-házi uralkodók pedig egy halicsi nagyorosz dinasztia leszármazottai, némi finnugor beütéssel. Az ország ellen meginduló támadást Nagy Imre rádiószózatának megfelelően a honvédség és a nemzetőrség csapatai szinte mindenütt ellenállással fogadják. Nagy Imre azzal utasítja vissza a jugoszláv követség ajánlatát, amely szerint Belgrádba menekítenék, hogy nem taxira van szüksége, hanem fegyverre.
Orbán Balázs, a Nagy Imre kormány politikai igazgatója, azonban ebben a helyzetben is a megadás mellett kardoskodik a november 4-i kormányülésen, letorkolva Nagy Imrét, Bibó Istvánt, Maléter Pált és társaikat.
Első magyar háborús hét, november 11-e. A ferihegyi és tököli reptéren megsemmisült az oda légideszant alakulatként ledobott szovjet ejtőernyős hadosztály. A szovjet harckocsioszlopok Vecsés és Gödöllő térségében elakadtak. A Csehszlovákia felől Budapest irányába nyomuló szovjet páncélosok a kettes úton lelassulnak, a nógrádi dombok között a terepet kiválóan ismerő helyi ellenállók súlyos veszteségeket okoznak nekik. Katalinpusztánál két szovjet tábornok is életét veszti. A támadók logisztikáját teljesen szétzilálja, hogy Salgótarján és Balassagyarmat a a súlyos tüzérségi csapások ellenére kitart, így a szovjetek nem tudják az északról Budapest felé vezető vasútvonalakat használni a főváros ellen nyomuló erőik ellátásához. A 3-mas úton Hatvan, Mezőkövesd és Gyöngyös mellett összesen 152 kiégett vagy elhagyott szovjet járművet számoltak össze. Mindenütt, ahol a szovjet csapatok előrenyomulnak, ellenállásba ütköznek, kivéve Nyíregyháza-Mátészalka térségét, ahol a honvédség néhány vezetőjének árulása miatt előre tudtak nyomulni.
A magyar nagyvárosok közül Nyíregyháza szovjet kézre kerül, de Miskolc és Debrecen tartja magát. Nagy Imre koalíciós kormánya a november 4. reggeli felhívásnak megfelelően továbbra is kéri a nyugat segítségét, ami azonban ekkor még csak kötszerek és élelmiszer küldésének ígéretére korlátozódik. A miniszterelnök minden nap este hét órakor személyesen beszél a rádióban az ország népéhez. Budapest közigazgatási határát még egyetlen szovjet harckocsi sem érte el. A magyar honvédség állományának 97 százaléka vállalja a fegyveres harcot. Budapesten a lakosságnak a honvédségi raktárakból fegyvereket osztanak, a Nemzetőrségbe egy hét alatt 42 315 budapesti lakos jelentkezik. A fegyveres harcra jelentkező önkéntesek száma országosan meghaladja a százezret.
Eközben az Egyesült Államoktól megérkezik az első szállítmány gyalogsági páncéltörő fegyver. Nem sokkal később a nyugat aknavetőket, légvédelmi fegyvereket és rengeteg lőszert küld, ezzel elejét veszi, hogy a honvédségi raktárak kifogyjanak. A nyugati határ folyamatosan nyitva áll, és Ausztria felől folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok. Több ezer, a világháború végén nyugatra menekült magyar férfi érkezik vissza az országba, hogy fegyvert fogjon.
Orbán Balázs, mint a Nagy Imre kormány politikai igazgatója azonban ebben a helyzetben is a megadás mellett kardoskodik a kormányülésen.
Az első magyar háborús hónap, december 11-e. A magyar hatóságok letartóztatják a civilben bujkáló Kádár Jánost, akit a KGB korábban arra készített fel, hogy a fővárosban alvó sejtekként megbúvó ÁVH tisztek és KGB ügynökök valamint a szovjet légideszantosok segítségével foglalja el a rádiót és jelentse be a „Munkás-Paraszt-Kormány” megalakulását. A Csehszlovákia felől benyomuló szovjet erők Vác és Szentendre térségében végleg elakadnak. Moszkva a rettenetes veszteségek miatt, a csehszlovák vezetés fokozódó szkepticizmusát is érzékelve, az északi offenzíva leállítása mellett dönt. A szovjet erők Moszkva szóhasználatával élve „a jó szándék jeleként” Csehszlovákia felé visszavonulnak, közben azonban kirabolják szinte az egész Nógrád és Komárom-Esztergom megyét. Az esztergomi bazilikát, a váci székesegyházat és a szentendrei múzeumokat teljesen kifosztják. Közben az országba megérkeznek az első nehézfegyverek is, részben kerülő úton Jugoszláviából, részben Ausztrián át a NATO-tagországoktól.
A honvédség és a nemzetőrség csapatai egy hónapos szovjet megszállás után felszabadítják Hajdúdorogot. A városban a magyar hatóságok 356 meggyilkolt civil holttestét fedezik fel. A legfiatalabb áldozat három, a legidősebb kilencvenkét éves. Az ország területén a szovjet csapatok a Kazincbarcika-Encs-Mád-Tokaj-Nyíregyháza-Debrecen-Berettyóújfalu vonalra szorultak vissza.
A közszolgáltatások a szovjet légierő bombázásai ellenére mindvégig működnek. Nincs élelmiszerhiány, a falvakból tömegesen áramlik az élelmiszer a városokba. A vasút perce pontosan indítja és érkezteti a vonatokat, a menekültek így biztonságosan el tudnak jutni az ország nyugati részébe. Ausztria az ENSZ és a nyugati országok segítségével már rögtön a határon gondoskodik a téli hidegben érkező magyar menekültekről.
Orbán Balázs, mint a Nagy Imre kormány politikai igazgatója azonban ebben a helyzetben is a megoldás mellett kardoskodik a kormányülésen.