Tudod, amikor megtámadják az elviekben közös hazánkat, akkor nem azt kellene nézni, hogy ki támadja meg, és aszerint osztályozni, hanem elkönyvelni hogy megtámadtak, és meg kellene védeni az országot.
Ésszel él az ember, nem tudom, hogy hallottad-e már?
A cselekedetek következményét föl kell tudni mérni. Erre írtam, metafórának, hogy nem mindegy, hogy egy biciklist akarsz testtel megállítani vagy tehervonatot. Nem ugyan az a történet vége.
Ahogy látom, vagyunk páran magyarok, akik nem valami ideológia alapján akarjuk megvédeni az országot, hanem egyszerű hazaszeretetből.
Amikor az észérvek vagy elfogynak vagy sosem voltak, ott jön a haza szeretet. Haza szeretetből szétromboltatni a hazámat. Mert az milyen csuda jó. A szeretett igazi megnyílvánulása!
Aztán ha megkérdezik, hogy amúgy Ok-Okozat alapján hova futna ki a dolog, mindenki kussol. Mert az általam felvázolt végeredményt nem igazán lehet vitatni... Üszkös romok között a családoddal éhezve, egy kolera sújtotta városban, milyen jó is lesz majd dideregni...
Ésszel él az ember, lásd. fentebb.
A legokosabb nem minden áron bele állni a veszélybe hanem elkerülni ha lehet.
Az hogy én szóban vállalom a harcot egy fórumon, nem nagy dolog. Lehet hogy először futnék el.
Hát nem, nem az. Szóban mindenki hiró az első rá leadott lövésig. Aztán jön a futás meg a sikítozás, becsokizás. Ha egyáltalán eljut a frontig és nem lép le azonnal külföldre.
Neten könnyű arcoskodni, meg nagy vállalásokat tenni. Rendszeresen olvasom sokak részéről. Aztán meg ha jön a válasz, hogy a szomszédban van egy játszótér ahol be is lehetne mutatni, akkor meg jön a sértődés, meg a
"Jahj inkább most mégse érek rá"
Minden más csak porlasztása az amúgy sem acélos morálnak, és elszántságnak. Mondjuk eléggé el van cseszve sok minden, főleg ami pénzbe kerül, de legalább a kommunikáció lenne elfogadható.
"A felszerelés hiányát pótolja a győzelembe vetett hit"
Idézet a bukás című filmből