Nem hiheti senki, hogy azt kívánnám neki, de szükségét érzem képletesen érzékeltetni a két rendszer közötti különbséget Magyarország vonatkozásában. Topic alapján és egyébként is önzően a többi vonatkozás nem érdekel, amolyan angolosan az országnak csak érdeke van. Az amerikai NATO katonák legdurvább cselekménye kimerült pár kocsmai verekedésben itthon, míg Moszkva néhol aktív és néhol hallgatólagos beleegyezésével, de szándékosan életeket nyomorítottak meg csak azért mert az akkori szovjet érdekek nem vágtak egybe a magyar érdekekkel. Nem mondom, hogy a NATO egy kis katolikus cserkészegylet... távolról sem, de a Magyarország ellen irányuló tevékenységgel a legtöbb kárt a jelenlegi Oroszország jogelődje okozta a hitelből gulyáskommunizmus gazdasági modellel, a másképp gondolkodás belügyi és egyéb szervek általi ellehetetlenítésével/elnyomásával.
Még él és mindennapi gondozásra szorul az, akit az Andrássy úti pincében nyomorítottak meg. Van alkalmam rendszeresen találkozni vele. Ha nem jönnek a kékcédulás trükkök és nem válunk orosz érdekszférává, akkor a legnagyobb demokratikusan megválasztott párt egyik politikusa lett volna, háborús veterán. Az orosz érdek az egypártrendszert kívánta és a kommunista párt csalás általi győzelmét. Tilos volt vitatni. Barátját sikerült a sokéves hadifogolytáborban fogékonnyá tenni a kommunista eszmékre, ezért hazatérve üstökösként emelkedett a ranglétrán, de amikor a kellő magasságba jutott és már rálátással rendelkezett, rá kellett jönnie, hogy az állampárton keresztül moszkvai irányítással gyakorlatilag kiszipolyozzák a magyar gazdaságot. Erre nem volt sok embernek rálátása. Sokan csak a propaganda-gulyáskommunizmust ismerik. Én úgy látom inkább sokan itt feledték el azt, hogy mi is zajlott valójában 1944 és 1989 között, amíg orosz érdekszférában voltunk.
Nem mondom, hogy most nem használják ki az országot, mert Mátyás király halála óta ez a helyzet, mivel azóta nincs érdekérvényesítő képessége az országnak, de itt most bármilyen propaganda is megy, nem üzemel egy olyan elnyomó gépezet, mint amikor itt szovjet befolyás volt. A módszerek ma sokkal kifinomultabbak, soft-osabbak.
Az 1944 előtti diplomáciának volt egy terve, hogy mi megpróbálunk az angolszászokhoz csatlakozni katonailag. Ezt először a német, majd a szovjet csapatok hiúsították meg erővel. Az ország terve ez volt akkor, és ez lett 1989 után is, teljesen vállalható indokolással. Most végre annyi évtized után itt vagyunk, ahová saját erőből, a kis korlátolt mérlegelési képességünkkel elérni terveztünk, és célt értünk. Igen ez sokaknak nem tetszik, és mindent bevetnek, hogy megingassanak minket ebben, de én örülök, hogy végre itt vagyunk a NATO-ban és az EU-ban. Az, hogy ez egy jó döntés volt-e azt csak a történelem fogja megmondani, de akárhányszor önerőből kezdtünk mozogni a huszadik században, ez volt a cél (a még mainstreamebb a német szövetség volt, de láss csodát ők is EU és NATO tagok). Hihetik néhányan azt, hogy egyfajta magyar átokként minden amibe mi belépünk az addigra leszerepel, megromlik, vagy akár mi rontjuk meg... én nem vagyok ennyire pesszimista, és egyébként is korai ítélni. Az országgal a legrosszabb ami történhet, hogy inga módjára ugrál a befolyási övezetek között, és mindenki csak külsősként kezeli megbízhatatlanként.
...
Pillanatnyilag semmilyen olyan égbekiáltó és egyértelmű jelenség nincs ami miatt az országnak szélkakast lenne indokolt játszania (katonai szövetség szinten).
Ugyan fentiek miatt és mivel kedves hadifogoly rokonommal a dunai halakat etették a tovarisok - aki szegről végrül érintett volt ezekben az angolszász dolgokban - elfogult vagyok az oroszok ellenében, ennek ellenére régóta hangoztatom, hogy az ország érdeke az, hogy Magyarország Európában legyen, Oroszország pedig beláthatná végre, hogy kulturálisan és történelmileg is elsődlegesen Európa és nem Ázsia része. Sajnos sem Európa, sem Oroszország nem volt jó abban, hogy ezt felismerje, most pedig a mozdony már másfele halad, de ezt az egészet úgyis csak évtizedek múlva fogjuk átlátni... (vagy az idő megszépíti majd ezt is, mint ahogy az 1945-1989 korszakot is egyesek fejében).
Az ország amúgy is harmatos gazdaságát teljesen tönkretenné egy ilyen fordulat, és még a jelentős GDP tétel külföldi üzemek java része is vélhetően elpárologna. Erős gazdaság -> erős hadsereg -> "önálló" külpolitika, érdekérvényesítő képesség. Már az első sem adott. Ha most átlépünk valahova, akkor az valaki másnak az érdeke, nem a miénk, mivel az események folyására érdemi befolyásunk nincs (szájkaratézni lehet, de attól még nem az fogja eldönteni a dolgokat).
...
Aki pedig úgy gondolná, hogy a mai Orosz csapat már nem egy olyan felülről vezérelt rendszer, mint anno, az kukkantson bele ide pl arra vonatkozóan, hogy hogyan jöttek létre egyáltalán civil szervezetek Oroszországban:
https://www.youtube.com/watch?v=T3I9TnwCGMs
Én magam részéről maradnék abban a csapatban ahol a mintaállamokban a civil alulról szerveződés minimum elismert és engedett, de inkább támogatott érték. Egy demokratikus rendszer e nélkül ...
Érdekes gondolatok, de érdemes ránézni erre a grafikonra (plusz levonni még belőle a külföldre vándorolt 500,000 főt):
Magyarország népessége, amely a '80-as évektől (= amikortól a Nyugathoz kezdtünk dörgölközni) kezdődően hanyatló:
+ "hitelből gulyáskommunizmus"
Nézd, nekem senki ne magyarázza be, hogy az a Magyarország, amely 1989 előtt rendelkezett saját, magyar tulajdonú (!) mezőgazdasággal és iparral, az kevésbé volt fenntartható, mint a jelenlegi Magyarország, amely nem rendelkezik saját mezőgazdasággal és iparral.
Bónusz kérdés: mekkora volt a magyar államadósság 1989-ben és mekkora most?
+ kinek "köszönhetjük", hogy Magyaro. hiteleket vett fel a Kádár-rendszer idején?
A Nyugatnak. Ezzel löktek minket adósságcsapdába, azzal a céllal, hogy megkönnyítsék Mo.-on a rendszerváltást. Honnan volt a pénz? Olajárrobbanás az 1970-es években, arab milliárdok a bankokban, akik kétségbeesetten próbálták kihitelezni ezeket a pénzeket. Hozzánk. Akkor is, ha nekünk nem volt rá szükségünk. Adták és kész. Hiba volt elfogadni.
+ milyen szuverenitással rendelkezik ma Magyarország az EU-ban, az NATO-ban?
Kb. mint a SZU idején a KGST-ben és a Varsói Szerződésben, azzal a 2 fontos különbséggel, hogy
1. akkor még volt saját tulajdonban lévő gazdaságunk, és
2. a Varsói Szerződés nem kötelezett minket külföldi háborúkban való részvételre (és nem is várta el, ld. SZU is harcolt Afganisztánban, mégsem kellett mennünk Afganisztánba).
+ mindennek tetejébe az USA/NATO még háborúba is fogja sodorni Magyarországot Oroszo. ellen, ennek következményei:
további népességcsökkenés, gazdasági összeomlás, és végül a háborús bűnösség tudata ismét, évtizedekre, továbbá jóvátétel fizetése a győzteseknek...
mert, hogy - kétséged ne legyen felőle - Oroszo./Eurázsiai Unió fog győzni a háborúban, ennek oka pedig az, hogy
ÍGY EGYEZNEK MEG AMERIKÁVAL.
+ hab a tortán: amerikai/EU-s melegpropaganda, Szülő 1/Szülő 2, PC (political correctness), TTIP, amerikai multik/nagytőke uralma, csak a profit számít, hazugságok/elhallgatás a médiában...
Egy szó mint száz:
maradhatunk a Nyugaton, de ennek következményeként nem sok magyar marad Magyarországon (a legtöbbjük meg se születik, a többi elvándorol, a maradékot pedig lelövik a háborúban).
Ésmég:
ha nagyon szarkasztikus szeretnék lenni, akkor azt mondanám, hogy:
a most következő US/NATO bevonulásnak (Székesfehérvár stb.) az a jó oldala, hogy az USA is be fog mutatkozni arról az oldaláról, ahogyan a SZU-t már ismerjük.
Ezzel 1:1 lesz (USA vs. SZU) a múltat illetően, a jövőt illetően viszont Magyarország Eurázsiai Uniós tagsága mellett fognak szólni a népesedési és a gazdasági előnyök.
Ez a magyar humor? 
