Nem hiheti senki, hogy azt kívánnám neki, de szükségét érzem képletesen érzékeltetni a két rendszer közötti különbséget Magyarország vonatkozásában. Topic alapján és egyébként is önzően a többi vonatkozás nem érdekel, amolyan angolosan az országnak csak érdeke van. Az amerikai NATO katonák legdurvább cselekménye kimerült pár kocsmai verekedésben itthon, míg Moszkva néhol aktív és néhol hallgatólagos beleegyezésével, de szándékosan életeket nyomorítottak meg csak azért mert az akkori szovjet érdekek nem vágtak egybe a magyar érdekekkel. Nem mondom, hogy a NATO egy kis katolikus cserkészegylet... távolról sem, de a Magyarország ellen irányuló tevékenységgel a legtöbb kárt a jelenlegi Oroszország jogelődje okozta a hitelből gulyáskommunizmus gazdasági modellel, a másképp gondolkodás belügyi és egyéb szervek általi ellehetetlenítésével/elnyomásával.
Még él és mindennapi gondozásra szorul az, akit az Andrássy úti pincében nyomorítottak meg. Van alkalmam rendszeresen találkozni vele. Ha nem jönnek a kékcédulás trükkök és nem válunk orosz érdekszférává, akkor a legnagyobb demokratikusan megválasztott párt egyik politikusa lett volna, háborús veterán. Az orosz érdek az egypártrendszert kívánta és a kommunista párt csalás általi győzelmét. Tilos volt vitatni. Barátját sikerült a sokéves hadifogolytáborban fogékonnyá tenni a kommunista eszmékre, ezért hazatérve üstökösként emelkedett a ranglétrán, de amikor a kellő magasságba jutott és már rálátással rendelkezett, rá kellett jönnie, hogy az állampárton keresztül moszkvai irányítással gyakorlatilag kiszipolyozzák a magyar gazdaságot. Erre nem volt sok embernek rálátása. Sokan csak a propaganda-gulyáskommunizmust ismerik. Én úgy látom inkább sokan itt feledték el azt, hogy mi is zajlott valójában 1944 és 1989 között, amíg orosz érdekszférában voltunk.
Nem mondom, hogy most nem használják ki az országot, mert Mátyás király halála óta ez a helyzet, mivel azóta nincs érdekérvényesítő képessége az országnak, de itt most bármilyen propaganda is megy, nem üzemel egy olyan elnyomó gépezet, mint amikor itt szovjet befolyás volt. A módszerek ma sokkal kifinomultabbak, soft-osabbak.
Az 1944 előtti diplomáciának volt egy terve, hogy mi megpróbálunk az angolszászokhoz csatlakozni katonailag. Ezt először a német, majd a szovjet csapatok hiúsították meg erővel. Az ország terve ez volt akkor, és ez lett 1989 után is, teljesen vállalható indokolással. Most végre annyi évtized után itt vagyunk, ahová saját erőből, a kis korlátolt mérlegelési képességünkkel elérni terveztünk, és célt értünk. Igen ez sokaknak nem tetszik, és mindent bevetnek, hogy megingassanak minket ebben, de én örülök, hogy végre itt vagyunk a NATO-ban és az EU-ban. Az, hogy ez egy jó döntés volt-e azt csak a történelem fogja megmondani, de akárhányszor önerőből kezdtünk mozogni a huszadik században, ez volt a cél (a még mainstreamebb a német szövetség volt, de láss csodát ők is EU és NATO tagok). Hihetik néhányan azt, hogy egyfajta magyar átokként minden amibe mi belépünk az addigra leszerepel, megromlik, vagy akár mi rontjuk meg... én nem vagyok ennyire pesszimista, és egyébként is korai ítélni. Az országgal a legrosszabb ami történhet, hogy inga módjára ugrál a befolyási övezetek között, és mindenki csak külsősként kezeli megbízhatatlanként. A néhányak által bölcsnek reklámozott románok is a pálfordulással az utolsó pillanatig vártak, amíg egy elsöprő erejű hadsereg nem jelent meg a határnál, aki egyértelműen verte a szövetségesét... igen, van amikor kell a józan paraszti ész, de van amikor gerinc kell, hogy végigjárjunk az úton amire léptünk. Pillanatnyilag semmilyen olyan égbekiáltó és egyértelmű jelenség nincs ami miatt az országnak szélkakast lenne indokolt játszania (katonai szövetség szinten).
Ugyan fentiek miatt és mivel kedves hadifogoly rokonommal a dunai halakat etették a tovarisok - aki szegről végrül érintett volt ezekben az angolszász dolgokban - elfogult vagyok az oroszok ellenében, ennek ellenére régóta hangoztatom, hogy az ország érdeke az, hogy Magyarország Európában legyen, Oroszország pedig beláthatná végre, hogy kulturálisan és történelmileg is elsődlegesen Európa és nem Ázsia része. Sajnos sem Európa, sem Oroszország nem volt jó abban, hogy ezt felismerje, most pedig a mozdony már másfele halad, de ezt az egészet úgyis csak évtizedek múlva fogjuk átlátni... (vagy az idő megszépíti majd ezt is, mint ahogy az 1945-1989 korszakot is egyesek fejében).
Az ország amúgy is harmatos gazdaságát teljesen tönkretenné egy ilyen fordulat, és még a jelentős GDP tétel külföldi üzemek java része is vélhetően elpárologna. Erős gazdaság -> erős hadsereg -> "önálló" külpolitika, érdekérvényesítő képesség. Már az első sem adott. Ha most átlépünk valahova, akkor az valaki másnak az érdeke, nem a miénk, mivel az események folyására érdemi befolyásunk nincs (szájkaratézni lehet, de attól még nem az fogja eldönteni a dolgokat).
A jelenlegi kormány ugyan borzasztó dolgokat művel, de álláspontom szerint ha a gazdaság épül, akkor ám legyen.
Panzerfaust: Demagógia, pont a hidegháború volt relatíve a legbékésebb időszak a sártekénken, bár ez egy ellentmondásnak tűnik, csak sajnos a kerítés rossz oldalán ragadtunk ... a bebetonozott érdekszférák relatíve roppant békés (értsd nem háborús helyzet) együttélést eredményeztek és alig maroknyi alkalommal és területen szabadult el a pokol, ellentétben a mai helyzettel, ahol pont az érdekszférák átalakulása és összeomlása-ujjáépítése miatt vagyunk ennyi konfliktusnak a tanúi, ahol mozog a zónahatár ott destabilizálódik sokszor a terület.
A NATO nem angyalok gyülekezete, de ha valakit meg akarunk védeni akkor nem is papot szoktunk hívni imádkozni. Az ördög amíg megvéd és nem harap belém, addig az én ördögöm, és el az agyarakkal
(a délszláv válság alatt is sok múlott ám ezen) És egyébként is.. ha békét akarsz készülj háborúra.. mindenki ezt teszi, minden más képmutatás.
Aki pedig úgy gondolná, hogy a mai Orosz csapat már nem egy olyan felülről vezérelt rendszer, mint anno, az kukkantson bele ide pl arra vonatkozóan, hogy hogyan jöttek létre egyáltalán civil szervezetek Oroszországban:
https://www.youtube.com/watch?v=T3I9TnwCGMs
Én magam részéről maradnék abban a csapatban ahol a mintaállamokban a civil alulról szerveződés minimum elismert és engedett, de inkább támogatott érték. Egy demokratikus rendszer e nélkül ...
