<blockquote rel="haubagoi"><blockquote rel="Fennek">
Nem lehetne, hogy szimplán a magyar érdekeket nézzuk uniók nélkül?
Dehogynem!
<b>Első lépés:</b>
Orbán utasítsa vissza a Székesfehérvárra települni kívánkozó amerikai támaszpontot!
Most október végén eldől. Meg lehet mutatni, mennyire tudunk magyar érdekeket nézni uniók nélkül.</blockquote>
Feltehetően Magyar érdekek folytán, nem fogja a kormány ezt visszautasítani.
Mint hogy feltehetően, Magyar érdekek folytán Oroszok építik Paksot.
Minthogy feltehetően Magyar gazdasági érdekek folytán, kínlódunk tovább az unióban és nem jókedvünkből.
Sajnos honfoglaló őseink ide tévedtek, nem pedig Madagaszkár szigetére.
Talán ott nem lennének ezek a problémáink, melyek Európa kellős közepén, kelet és nyugat határán és ütközőzónájában megvannak.
Sajnos ebben a helyzetben vagyunk, lavírozunk ahogy tudunk és próbálunk megmaradni.
Legfontosabb, talán ma még inkább, az érzelemmentes politika, kellő józansággal.
Nem tudom megoldható-e, de talán próbáljuk.
</blockquote>
Honvéddel tudok egyetérteni. Egy akkora NATO bázis megépítése hasznos az ország számára, ha más nem gazdaságilag. Pl. amíg felépül munkát ad a környékbelieknek. Amikor már üzemel, szintén. Pl. kajával, fogyasztási cikkekkel ellátni őket, mert nem ingyen fogják kapni a sőrt, ha beülnek a közeli kocsmába, hanem megveszik. Úgy is lehet mondani, hogy lesz 5000 ember az országban, aki bármit fogyaszt, az nekünk hozza a pénzt, viszont nyugdíjat, korházi ellátást nem kell biztosítsunk neki. Amúgy ilyen szempontból jobb lett volna Kelet-Magyarorságra építeni, ott több a munkanélküli.
Ha majd elmennek az amerikaiak, marad egy nagy katonai bázis, amit ingyen kaptunk, remélhetőleg azt nem hagyjuk majd szétrohadni, mint az orosz bázisokat.
Az meg, hogy megépül ez a bázis, nem teszi Magyarországot nagyobb célponttá, mivel amúgy sem lesz atomháború, sem hagyományos háború közvetlenül a NATO és Oroszország között. De ha ne adj isten lenne, akkor meg bázis ide vagy oda, mindenképp megszívnánk. Azzal sem értek egyet, hogy ki kell lépni a NATO-ból, mert ha kitör a háború, akkor megszívjuk. Most tekintsünk el attól, hogy az atomfegyvereknek hála szerintem nem törhet ki háború két atomhatalom között, tegyük fel, hogy kitör a háború:
1. Ha a NATO-ban maradunk, akkor az oroszok atomoznak le.
2. Ha az oroszokhoz csatlakozunk, akkor a NATO atomoz le.
Akkor inkább maradjunk még a NATO-ban, csendesen építsük az iparunkat és hadseregünket és majd a jövőben ha a NATO már tényleg, visszafordíthatatlanul döglődni fog és az orosz-kínai szövetség kerekedik felül, akkor váltani. Ha most váltanánk, az egész gazdaságunkat teljesen hazavágná a Nyugat, míg az oroszok-kínaiak nem tudnának érdemben segíteni. Ha több orosz vagy kínai cég lenne az országban, mint német, akkor lehetne az oroszhoz fordulni, de addig öngyilkosság.
Ne felejtsük el, hogy a románok ezzel a kivárós politikájukkal hozták össze az egész országukat a 19. és 20. században, nem csak az első és második világbáborúban, a 2. balkáni háborúban és előtte az orosz-török háborúkban is eljátszottá ezt. Ugyanígy csináltak az olaszok is az 1 vh-ban. Ne ismételjük meg a 2. vh-s hibáinkat, amikor felbuzdúlva a kezdeti német sikereken, hadat üzentünk a fél világnak. Pedig milyen jó lett volna a SZU elleni hadüzenettel még egy fél évet várni és akkor már láttuk volna, hogy korántsem biztos az orosz összeomlás és a német győzelem, sőt 1941 végére, 1942 elejére már kezdett körvonalazóni a német veresség. Mennyivel másabb lehetett volna, ha akkor nem ugrunk fejest a háborúba és megmaradunk ugyan németbarátnak, de semlegesnek (mert megtehettük volna) gazdaságilag nagyon jól ki tudtuk volna használni, hogy körülöttünk mindenki háborúzik, gyengül gazdaságilag és katonailag, mi meg békében fejleszthetjük az ipart és a hadsereget, drágán áruljuk a németnek az olajat és nem használjuk el mi feleslegesen az orosz ellen, majd a győztes mellé beálltunk volna a legvégén. Mennyivel másabb lett volna, ha a Don-kanyarban megsemmisült 200000-es seregünk megmarad és 1944-ben amikor már a közelben vannak az oroszok, akkor mi vonulunk be Bukarestbe, Pozsonyba, Bécsbe.
Addig amíg nem egyértelmű, hogy egyik vagy másik fél nyeri a jelenlegi gazdasági háborút (mert a hidegháború óta már csak ilyen lehet atomhatalmak között, no meg proxyháborúk) addig nem szabad belépni. Mert jelenleg még úgy vagyunk vele, mint 1941 decemberében, amikor az addigi német gőzhengerbe egy kavics került (Moszkvai csata) és kétségessé vált a német gőzelem. Most is ez van. Eddig Kína megállíthatatlanul nyomult előre, most pedig láthatjuk, hogy rezeg a léc náluk is. Lehet, hogy Kína gőz végül, de az is lehet, hogy végez vele az elöregedés, ez jelenleg még teljességgel kétesélyes, kaszinóban az ember lehet feltesz pár százezret egy ilyen kimenetelre, de nagy felelőtlenség lenne egy egész országot tétként feltenni egy ilyen játszmában.
Ne felejtsuk el, hogy Románia is az 1. vh-ban előszőr jól elszúrta, hisz idejekorán beszállt a háborúban, ki is kapott, nagyon nagy katonai és gazdasági vesztességeket szenvedett. A második próbálkozásuk bejött, amikor a Monarchia fegyverletétele előtt pár nappal hadat üzent ismét.
Jah és azt felejtsük már el, hogy az országok számon tartják az ilyen árulásokat. 1. az országokat kormányok irányítják, akik néha (demokráciában akár 4 évente) cserélődnek és sokszor 180 fokos fordulatot tesz egy ország amikor cserélődik a kormány. 2. A történelem már bebizonyította, hogy a politikában nincsenek barátok, csak érdekek épp ezért bárki bárkivel szövetséget köt -akkor is ha addig ellenségek voltak- ha úgy tartja az érdeke.