Érdekes vita alakul itt a régmúlt történelmi történéseiről, nemzetiségek tükrében.
Azonban azon már túl kellene lépni kinek van itt joga élni és kinek nincs.
Sajnos a történelemben nincsen "mi lett volna, ha".
Szidtunk itt már mindenkit és minden körülményt Trianonért.
Saját felelősségünk azonban még soha nem, vagy alig firtattuk.
Úgy gondolom, 1848-ban stratégiai hibát vétettünk, amikor nem ismertük el államalkotó népeknek, az ország területén élő nemzetiségeket.
Nem államalapítónak, hanem aktuálisan államalkotónak.
Akkor, 1848-ban kellet volna megfelelő törvényekkel, megadni bizonyos nemzetiségi jogokat.
Olyan mértékben, hogy egy gazdaságilag fejlettebb Magyarországból ,egyik nemzetiség se akarjon kiszakadni ,egy sokkal fejletlenebb kis szomszéd hasznára.
Milyen életszínvonal lehetett akkor Moldovában, Szlovákia, mint olyan nem létezett, Szerbia szintén zenész, hisz Török volt.
Horvátország pedig csak ébredezett és nem akart a monarchiától elszakadni, akkor.
Konföderatív állammá kellett volna átalakítani az országot és akkor talán a határok is megmaradnak, vagy nem így alakulnak a világháború után.
Azonban, mint írtam, nincs a történelemben, "mi lett volna ha."
Most viszont van népvándorlás, mint aktuális kihívás, a nemzetnek.
En nem csak másokat hibáztatok Trianonért. Nagyon is tisztában vagyok vele, hogy az akkori magyar vezetés óriási hibákat követett el, pl. akkor amikor leszerelte a hadsereget (ami sokkal erősebb volt, mint az összes szomszédé együttvéve) mert megbízott a franciák szavában. Könyörgöm, 4 évig harcoltunk ellenük, a történelem addigi legvéresebb háborújában, hogy lehetett megbízni az ellenségben? (gondolok itt arra, amikor a franciák megígérték, hogy a románok, szerbek, csehek nem fogják átlépni a demarkációs vonalakat) Akasztás járt volna Károlyinak ezért.
1848-ról: az is a magyar kormány hibája volt. 1848-ban bármit meg kellett volna ígérni a nemzetiségeknek a támogatásukért cserébe. Az meg már más dolog lett volna, hogy ha győz a forradalom (már ha egyáltalán kitört volna így is), akkor úgyis mi diktáltuk volna a feltételeket és mi határozzuk meg, hogy végül mit adunk meg nekik és mit nem. Az osztrákok bezzeg nem szégyeltek a románoknak autonómiát ígérni. Miután győztek, már elfelejtették.
Viszont ugyanez érvényes az I. világháborúra is. Az olaszoknak és a románoknak is fűt-fát oda kellett volna ígérni. Az ígéret ingyen van. A románok oda kellett volna ígérni Erdélyt, sőt Beszarábiát, fél Ukrajnával együtt, csak lépjenek be hozzánk. Az olaszoknak is Tirolt, Albániát, Korzikát, Dél-Franciaországot, a franciák afrikai gyarmatait. Ha beállnak mellénk és győzünk aztán újratárgyaltuk volna úgyis. Az Antant is ezt tette, nem fukarkodtak az ígéretekkel. Ugyebár Romániának ígért mindent a Tiszáig, sőt egy-egy területet több országnak is odaígért, ha belép. Pl. Dalmáciát az olaszoknak és a szerbeknek egyszerre. Bánátot a románoknak és a szerbeknek, stb.