Nálunk simán megkeresnék akár friss diplomával is. Folyamatosan kellene 5-6 ember. Nem tudunk annyit felvenni amennyi kellene.
Az a baj, hogy ezek eljönnek interjúra a telehazudott CVjükkel, aztan amikor kiderül, hogy egy angol vagy amerikai managerrel kell videokonferencián interjúzni elfogy az angol nyelvtudás. Vagy ha jól beszél angolul, kiderül, hogy okostelefonnál bonyolultabb számítógépett még nem látott. Így aztán páros lábbal kerül kirúgásra.
Hihetetlenül szar itthon a munkaerő helyzet.
Ja, ha valakinek a szaktudással rendelkező munkaerő azért nem kell, mert nem trécsel a managerrel anyanyelvi szinten, az magára vessen! A jelölt a feladatot meg tudná oldani, csak a manager hasába nem dumál lyukat. Tehát páros lábbal ki van rúgva. Közben meg panaszkodunk, hogy milyen szar itthon a munkaerő helyzet és hiányzik 5-6 ember?
De ha itt olyan borzasztó, akkor az az angol, vagy amerikai manager miért nem keres embert usákiában, vagy az ángilusoknál? Ja, hogy azért, mert még mindig messze jobb neki a magyar munkaerő ár/érték arányban, mint az ottani?
Kérdezném, hogy ha a szép reményű egyed nem szpíking angol (vagy német, vagy egyéb), akkor az vajon ki fog menni és kint hatalmas fizetést fog kapni? Ha meg valaki tökéletesen nyomja az amerikai szlenget is, de a szakmát még távolról sem ugatja az is mihez kezd kint? Kimehet, mert nyelvtudása van hozzá, de nem agyonfizetett szakembernek, hanem mosogatni.
Magyarországon nem olyan eszméletlen nagy a munkanélküliség, sőt sok területen munkaerő hiány van. Akinek van némi képzettsége/tudása/gyakorlata és akar, az általában talál munkahelyet. A külföldre kicsámborgók egy része azt állítja, hogy itthon nem talált semmit, nincs semmilyen lehetőség. Na róluk lehet tudni, hogy inkább csak vágyaik, meg elvárásaik vannak, amik nem állnak arányban a tudásukkal/szorgalmukkal. Kimennek és nagyrészt vissza is jönnek mert kint sincs kolbászból a kerítés és alja munkát végezni egy idegen országban közel sem olyan nagy buli. Csak persze ők nem reklámozzák nagy hangon, hogy a külföldi munkavállalási kalandjuk nem jött össze. Sajnos több ilyen fiatalt ismerek.
A kint munkát vállalók más része valóban használható tudást/gyakorlatot visz ki és jól is dolgozik. Itthon is lenne helye, de kint többet lehet keresni. Ez igaz. De azt már kevésbé szeretik hozzá tenni, hogy magasabbak is a megélhetési költségek. Hogy egy idegen környezetben, a család, barátok segítsége és társasága nélkül azért sokaknak nem ez a boldogság netovábbja. Van akinek ez nem gond. Beilleszkedik. Akár kint is marad. De nagyon sokan elfelejtik, hogy hány próbálkozásra jut egy mesébe illő sikertörténet. Mekkora azok aránya, akik vagy kint megtalálták a boldogságot, vagy legalább kibírták és úgy jönnek haza, hogy megszedték magukat?
Az pedig, hogy középiskolások, akiknek nem hogy gyakorlata, szaktudása, de még csak egy tucattermék diplomája, vagy egy nyamvadt érettségije sincs. Még semmit nem tettek le az asztalra. Még magukról sem tudnak gondoskodni. A nyelveket is általában még csak tanulják. Kezdésként a külföld sem jöhet nekik szóba. Szóval ők az átlagfizetés 1,5-szeresét és az átlagos kezdő fizetés 2-2,5-szerest tartják minimálisan elfogadhatónak, örülni meg csak az átlagos kezdő fizetés 3-4-szeresének örülnének. 80 %-uk pedig vezető szeretne lenni. Csak szorgalmasan, keményen dolgozni ne kelljen! Hát ez bizony álomvilág. Amikor majd itthon szembesülnek a valósággal, akkor lehet tovább romantikázni külföldről, de ott sem az álmaik fogják őket várni.