Ezen ügyek vizsgálata két szálon folyik komolyabb országokban. Az egyik a hivatalos büntetőügy, a másik az elhárítás.
Ugyanis, vizsgálni kell azt, nem telepedett-e a személyekre külsős.
Ha ezek az emberek már korábban is fenn voltak nyílvános fórumokon, akkor rég regisztrálhatták őket olyan személyként, akik alkalmasak spontán tüntetések indításához. Lásd a 2006-os tüntetések indítása a Kék-áramlat aláírása miatt.
Szóval;
Az ipari kémkedés és kémkedés terén használt egyik módszer az ártatlan ügynök. Egy jó fej kutató, aki mondjuk pecázik és fantasztikus irodalmat olvas, van felesége, anyósa. Megvan a környezettanulmány.
Összefutsz vele a könyvtárban. Minő véletlen. Pont azt a könyvet akarod kivinni, amit ő. Ó, balszerencse. Megbeszélitek, mikor hozza vissza. A könyv átvételekor kávé, utána peca, persze, te is viszolyogsz az anyóstól és mérnök vagy. Á, ne is mond, nálunk is csupa hülye ül odafenn. Multkor is egy remek ötletemet elkaszálták, utána egy csókos learatta vele a babérokat. Nem mondod.
És beszélgettek. Már vagy két hónapja. Közös pecák. Mindig csak kicsit érintjük a szakterületét, de egyre többet tudunk róla, egyre jobban átérezzük.
Ma ez még könnyebb, könnyebb felderíteni a másikat, már találkozni sem kell a csevelyhez, mint most mi.
És, -visszatérve a merénylethez- a kérdés az lessz; volt-e valaki, aki esetleg tanácsolt valamit, esetleg adott valamit, vagy csak tudott a dologról.
Nyílvánvaló, ha sikerült volna, akár csak egy sebesülés vagy mellélövés nyílvánosan, megindulhatott volna egy kis tünti-bünti, kis beavatkozás abban a pillanatnyi hatalmi vákumban, ami fellép a döbbenet hatására.
Esetleg belső harc, mert nem zár össze Kövér és Lázár.
Szóval, a nagy kérdés az, ki tudott róla és készült azt kihasználni.
A legbonyolultabb rakétafejben is csak egy egyszerű kis robbanóanyag végzi el a munka látványos részét.
Ez a két ősbunkó jó lehetett volna pár brilliáns elme terveihez.