Azzal a Szovjetúnióval szemben amelyik éppen lerohanni akarta Nyugat-Európát. Akkor kizárólag a Szu volt az agresszor egy hatalmas hadsereggel szemben a leszerelő Nyugattal. A német egyesítés Szovjet ötlete meg csapda volt, hogy egy gyenge Németország álljon velük szembe egyedül.
A Nyugat szovjetellenessége már annak megalakulása óta egyértelmű volt.
Nagyon sokan az angolszász véleményformálók közül már a háború eleján is ellenezte a Szovjetúnióval való szövetséget, pedig akkor az még csak saját földjén védekezett a németek ellen, meg se tudott mozdulni még Nyugat felé.
Csak azért győzött végül a szövetség melletti érv, mert ezzel gyengíteni tudták a nyugati fronton a németeket. De ahogy sikerült 1945 év elejére már végleg védekezésbe átformáli a németeket, sokan már a front megfordítását szorgalmazták, azaz a nyugati szövetségeseket a németekkel kiegészítve a Szovjetúnió ellen terveztek megindulni.
Egyszerűen érteni kell a korszak nagyon erős antikommunista, szovjetellenes törekvéseit és a velük együttmozgó, de régebbről fakadó, az orosz élettér felett megszerzendő gyarmatosító érdekeket.
Az pedig, amit a nyugati narratívában "ősi orosz" imperializmusnak jelölnek meg, az nem más, mint a klasszikus orosz ütközőzónák kialakítása. Ez pedig egy komoly különbség. Ugyanis, míg a gyarmatosítás a megszállt területek kiaknázása, lerablása, addig az ütközőzóna a birodalom defenzív tevékenysége, ahol a megszállt régiók egyéb képességei, lehetséges forrásai másodlagosak, vagy akár érdektelenek is. Főleg a világ legnagyobb országa számára.
Ebből az is következik, hogy a Nyugat évszázados gyarmatosítási törekvései mindig is komoly muníciót adtak a rendre befejezetlen, vagy egyenesen kudarcba fulladt orosz élettér elleni próbálkozásoknak, nevezzük nevén: a Nyugat soha nem adta fel, hogy megkaparintsa az oroszok forrásait. Így a NATO védelmi szerepe is csak egy sajátos eufemizmus, hiszen a létrejöttét kiváltó érdekek valójában csak űrügyként használták ki az oroszok nyugat felé történő mozgását.
A második világháború után az oroszok pontosan azért ragaszkodtak keményen a németek fele feletti kontrollnak, mert nagyon jól látták, hogy velük a Nyugat már a háború vége előtt összeállt volna az oroszok elleni koalícióra, ami végzetes lett volna. Németország részeleges és a közép-európai kis államok teljes orosz megszállása a "legjobb védekezés a támadás" jegyében fogant és jól látni, hogy a kulcs ezek közül a németek kettéosztása volt Moszkva részéről.
Ha nem lép meg, akkor az iparilag és létszámban is potens német a nyugatiak oldalán az erőből az Elbáig eljutó, de valójában teljesen kifáradt Szovjetúnióval szemben arra nézve végzetes szövetséggé állt volna össze.
Ez olyan, mintha el akarnál menni fegyverrel betörni a szomszédodhoz, de az valahogy visszapofoz a saját portádra, ami miatt te feljelented, hogy lám, itt a bizonyíték, ez egy agresszív, erőszakos támadó, át is jött a te térfeledre, így még jó, hogy idejében - előre - megvettük az "önvédelmi" fegyvert.
Nekünk magyaroknak az egész történet objektív értelmezése eléggé nehéz, mivel mi voltunk az ütközőzóna, de egyúttal nekünk az oroszoknál "múltunk van", amit helyén kéne kezelni. Meg is próbáltuk, de abban se volt köszönet. Rákosi, majd Kádár nemzettudat értelmezésekor a fürdővízzel együtt öntötték ki a gyereket is. Trianonnal szembeni - jogos - fellépésünket is kompromittáló Szovjetúnió elleni kudarcunkat követően a szovjet megszállás évtizedeiben még a saját anyánkat is inkább letagadtuk, mert a "közvélekedés" szerint jobb volt a biztos, de hazafiatlan báb magyar vezetés, mint egy totális szovjet elnyomás terrorja.
Rákosi ennek a tételnek a túljátszását választotta, szovjetebb volt a szovjeteknél, "Sztálinabb volt Sztálinnál" csak, hogy úgymond ne a szovjetek és ne Sztálin legyen a főnök, míg Kádár - elnyomva minden nemzeti karaktert - az óvatos lavírozásban látta a megoldást.
Nyilván a Nyugat a NATO ernyője alatt kényelmesen tudott ujjal mutogatni, hogy lám, ezek ott a megszállt övezetben el vannak nyomva, mi sem bizonyítja jobban tehát, hogy az orosz egy agresszor, így nyilván mi csak az erkölcsileg magasabb rendű védekező fél lehetünk. Látjuk is, ahogy megszűnt a VSz, védekezésképp ott folytatja a NATO, ahol 1945-ben abbahagyta. Megy kelet felé, de csak mert egy "védelmi szervezet"...