Spengler még mindig. Pont most olvasom (Döntés évei) mit ír azoknak a folyamatoknak a huszadik századi végéről, amiket személyesen élt meg a huszadik század elején! Korábban nem tudtam, hogy jósolni is mert, mert a főművében ezt nem teszi, csak a múlttal példálódzik. Itt viszont tovább ment és leírta hogy fog kinézni a nyugati világ a cézárizmus előszobájában az évszázad végén. Döbbenetes, hogy egészen apró részleteiben is pontos képet alkotott a ma bekövetkező következményekről a történelmi analógiák alapján!
Nem látok semmi reményt az olyan fogalmak számára, mint a "nemzet", "nép", "eszme", "politikai". A vezér magánérdeke létezik csak, itt Magyarszágon is, amit minden hatalomért küzdő erő felismert. Ezért szól a magyar politika kizárólag Orbánról, amióta az egyetlen valamirevaló magánszemély (Gy.), aki kihívója volt elbukott. Amit egykor politikának hívtak, az ma már nálunk is csak egy vezér személyében, vagy ellenében létező önérdek a jövedelmet állásfoglalástól remélők között. Az egyetlen tényező, amiért nem beszélhetünk nyílt cézárizmusról az utolsó népvezérek hangulata, ami még számol a fásult tömegekkel. Ideges kampányokkal próbálja felrázni azt, vagy éppen lecserélni, mert az utolsó politikus, utolsó igazi problémája, hogy mit csináljon egy rendszerben, amit a népakaratra építettek, de már a nép már többé nem akar semmit, vagy ha mégis, az annyira kisstílű (kicsit több pénz), hogy kevés bármilyen államrezon működőképessen tartásához.