Sajnos nyerhetnek Le Penék elsöprő többséggel is (nem fognak), gyökeres változást akkor sem tudnak eszközölni. Ugyanis nem rajtuk múlik. Van egy csomó francia állampolgár, akinek papírja van, de nem francia. Tud franciául, de nem franciául beszél, gondolkozik, érez. VBn Marokkónak, Tunéziának, Kamerunnak szurkol. Nem francia ételeket eszik, nem francia hagyományai vannak és ha olvas is könyvet, nem francia írótól.
Őket nem lehet kirakni. Nem lehet kiirtani. (Jó, technikailag megoldható lenne, na de...) Őket Le Pen nem tudja integrálni, a francia társadalomnak kéne. És persze saját maguknak is kéne akarni az integrációt. Elhinni, hogy a gyerekének a francia oktatási rendszerben a helye, hogy át kéne állni a francia ételekre, filmekre, zenére stb. És a francia válogatottság nem csak sok pénz és kiugrási lehetőség, hanem dicsőség. De ehhez az egész francia társadalom kéne. Meg kéne a kereszténység, de hát a franciáknál olyan szekularizáció van, hogy még II. JP szobráról is leműtik a keresztet. Vissza kéne vinni az egyházi közösségi ünnepeket az iskolába. De nem. Mindenki jól elvan a maga kis buborékában, a munkahelyen és az iskolán kívül Jean-Pierre és Ibrahim kerüli egymást, mint a pestisest. Nem elég azt mondani, hogy jó, aki már itt van, az legyen jó francia. Mert nem lesz.
Sőt, jönnek a libsik, és megkérdőjelezik, hogy mi az, hogy francia, olyan nincs is, és ha nem eszek csigát meg croissant-t, akkor már nem is vagyok neked eléggé francia, mért lenne kötelességem szurkolni a túlfizetett focistáknak, hagyjuk Depardieau-t, mert hímsoviniszta volt, és a régi francia filmekben kevés a néger meg a buzi, a francia irodalmat meg halott fehér férfiak írták.
