Nem ez a plebs termeli az ő profitjukat?
Nem. A profitot a megkötött deal termeli.
Az a baj, hogy sokan reálgazdasági szemmel gondolkodnak, nem tőzsdeivel.
Nem az számít, hogy mit gyártasz és mit fognak majd ebből kifizetni.
Csak az számít, hogy mit adsz el, mire hozod be a szerződéseket.
A behajtás teljesen más lapra tartozik és ha végül senki se fizetett, az se baj, mert le lehet írni, le lehet építeni, el lehet adni.
Az öncsőd és a felszámolás is üzlet.
Évekig dolgoztam egy olyan üzletágban, ahol dollár milliárdos léptékben gyártottak advanced orderre komplett erőműveket. Szárnyalt is a részvény a tőzsdén, mert a látszat szerint aki sokat termel, az majd biztos sokat is ad el és abból biztos sokat is kaszál.
Tehát, már most sikeres, pedig még nem jött be egy fillér se.
Így is lett, az erőművek nagy része eladatlanul rohadt el.
Nem baj, leírták a dolgot úgy, hogy átszervezéssel az üzletágat eladták, de úgy, hogy eladás előtt még felsrófolták az értékét további olyan megrendelésekkel, amiket utána se fizettek ki.
És persze elbocsátották a humán állomány felét.
Jól látszik, hogy ebben a szélhámos számzsonglőrködős pénzcsinálásban az ember, a plebs a legkisebb érték, ami a legkönnyebben dobható el.
Ráadásul az AI előretörésével a befektetők nedves álma a méginkább dehumanizált termelés.
Befektetői szempontból igazából a humán erőforrással csak a baj van. Eszik, iszik, szuszog, lázad, tűz- és munkavédelem, szakszervezet, munkabér, munkakörnyezet... kinek jó ez?
A világ forrongó konfliktusait pénzelő befektetőket nem érdekli, hogy mi a befektetés és mi annak kimenetele.
Csak az érdekli, hogy legyenek bizniszek.
Legyenek üzletek, mert abból jön a jutalék. Az legyen kifizetve, a többi le van szarva.
Tök mindegy, hogy 8 milliárd ember van, vagy csak négy.
Hogy New York Cityben állnak-e a toronyházak, vagy sem.
A lényeg, hogy két entitás közt legyen kereslet és kínálat és ők abból leszedjék a sápot.
Ez a kufármentalitás.