Tulajdonképpen általános képlet, hogy a területi alapú gyarmatosítás esetén ez történik a gyarmatosítóval:
- a saját nyersanyagéhsége, túlnépesedése, jólét iránti vágya gyarmatosításra sarkallja (Makedón Hellász, XIX. századi Nyugat)
- hatalmas területeket foglal el és igáz le, ott uralkodó réteget képez és jelentős anyaországi tömegek vándorolnak ki.
- kreolizáció, az anyaországi kivándorlók és a helyi lakosság feltörekvő rétegei elkeverednek, helyi bürokráciát, középosztályt alkotnak a még mindig uralkodó réteg alatt, amely viszont nem keveredik, így egyre jobban elidegenedik a saját kreoljaitól is (Hellenisztikus államok, volt spanyol és volt nyugati gyarmatok).
- a helyi gazdaságok az anyaországból érkező népesség innovációi és a helyi igénytelenebb lakosság szorgalma révén felvirágoznak, növekedésnek indulnak.
- az anyaország gazdasága közben leépül, mert a termelőerők az új, igéretes területre költöznek, míg az anyaországban előtérbe kerül az adott korszak szolgáltató szektora. Az anyaországok egyre inkább csak fogyasztanak és kereskednek, míg a gyarmatok egyre inkább termelni kezdenek.
- a gyarmatok függetlenednek a helyi kreol középosztályra építve. Az egykori rasszistává vált elitet vagy elűzik vagy elkreolosodik és nemzeti dinasztiává válik (plotemaidák, brazil császárság, posztkolonista dinasztiák)
- a termelőerők anyaországi leépülése és a ex-gyarmati területen bekövetkező gyors fejlődése miatt az egykori anyaország egy gőgös, de kicsi és elszegényedő területté válik a gyarmati utódállamok mögött, amelyek átveszik a szerepét a kor ökumenéjében (az antik Kelet a kis Hellász ellenében, Latin-Amerika a kis Spanyolország és Portugália ellenében, a Globális Dél a Nyugat ellenében).
A Nyugat ugyanúgy járt a gyarmatok nyersanyagival és ugyanúgy kicsúszott a kezéből a gazdagság, mint a nyugati rasszisták lenézte Spanyolország esetében. Mi történik az anyaországban ezzel a gazdagsággal: jólétre pazarolják, mert ez is volt a gyarmatosítás eredeti célja. Mikor, kik jártak jól:
- Hellasz esetében a poliszpolgárság gazdasági lehetőségei pár generációra hatalmasra nőttek, általános jólét köszöntött be az aktívan gazdálkodó rétegre. Ám mivel az igazán akívtak kivándoroltak Keletre, míg az anyaország a beáramló gazdaságot individuális jólétre költötte, így végül befektetések hijján bezuhant a gyarmatosító modell. Egyszerűen fogalmazva a kezdeti vad kiaknázást végül vámközösség váltotta fel modern kifejezéssel és tönkrement minden a nagyobb jóléthez gyorsan hozzászokott területen, ahonnan végül mindenki igyekezett Keletre kivándorolni és ott letelepedni. Hellasz kiürült és úgy is maradt, zsákmányaként minden hódítónak, akik a rómaiak lettek.
- Róma esetében a Mediterránum elfoglalása volt a nagy gyarmatosítás. A kezdetben kifosztásra ítélt provinciák (Ázsia például) lassan de biztosan integrálódtak egy mediterrán ökumenébe, amelyben nagyon gyorsan Itália fejére nőttek. Annak az itáliának, ahol a pun háborúk idején még hatalmas termelőerők összpontosultak, ahol tömegek művelték a földet, flottákat sorozatgyártottak le évente, ha kellett (mint Amerika a második világháborúban, olyan gazdasági teljesítményt nyújtott a római Itália a pun háborúk idején). De birodalmon belül mindent, amit korábban Itália termelt mások olcsóbban és nagyobb léptékben termeltek meg. Az olcsó afrikai és egyiptomi gabona tönkretette az itáliai parasztságot (ők lázadtak és harcoltak Spartacus seregében a korabeli globalizmus, globalista birodalmi elit ellen*, akiknek a vezetője Crassus volt), a keleti ipar lezúzta az itáliait, végül Itáliában nem marad más, mint olcsó migránsmunkaerőre, rabszolgákra építő olaj és szőlőtermelő nagygazdaságok (a gabona termelése már nem érte meg, de az olajat és bort még tudták exportálni a provinciákba, ahogy a Nyugat az utolsó felvonásban már nem Opelt, hanem Mercit exportált csak) és fogyasztó csőcselék, akiknek a fogyasztását alanyi jogon, alapjövedelem biztosításával állta a birodalmi kormányzat, amelynek fő feladata a hadsereg fenntartása mellett Itália eltartása lett. Ezzel próbálkozik most Amerika is, ezért zúzza le Európát gyarmat, vazallus szintjére (provinciák), hogy a maradék Nyugatot (mint egykor Róma a Mediterránumot) egyesítve a központi területen etesse a választó csőcselékét.
- Spanyolország esetében a beáramló jólétet a nemesség és az állam élte fel, reprezentációra és háborúra költve (a háborúból a kisnemesség profitált). A helyi termelőerők sorvadásnak indultak, mert a gyarmatok olcsó importjával nem bírták a versenyt (Németalföld is gyarmat volt!), Spanyolországban lényegében csak a kereskedelem fejlődött nagy léptékben, amivel párhuzamosan a termelő szektor sorvadt. Amikor aztán a gyarmatok függetlenné váltak és saját kezükbe vették, vagy az angolok kezére került a kereskedelmük, akkor Spanyolország ott állt letolt gatyával. Pedig korábban fejlett gyapjúipara volt, fejlett feldolgozóipara, stb. Ez részben moriszkó, kriptozsidó kézen volt, akiktől ráadásul meg is szabadultak egy kiűzés révén (lakosságcsere motívum), így tovább gyengítve a saját termelőerőiket. Miközben arra vigyázott, hogy az arany a saját gyarmati termelői kezébe jusson lehetőleg, de ezeket a termelőket elvesztette a gyarmatokkal együtt. A saját kárára fejlesztette Németalföldet és Latin-Amerikát.
- Nyugat esetében a nyugati munkásosztály szívta fel a gyarmatok gazdagságát a növekvő bérszínvonalával, amivel alá is ásta saját magát a színes munkásokkal szemben. Végül egy rettentő drágán, import nyersanyagból termelő nyugati ipari szektor állt szemben egy helyi nyersanyagból, olcsón termelő déli ipari forradalommal. A nyugati termelőerők leépültek, a Nyugat ott maradt letolt gatyával egy hatalmas szolgáltató szektorral, ami a Globális Dél termékeit szállítja, értékesíti és juttatja el az egyre szegényebb fogyasztókhoz. Amit még katalizált is a nyugati liberális elit, amelyik e fogyasztók jelentős részét le akarja cserélni egy könnyebben kezelhető csőcselékre, mert a demokrácia logikája ezt követeli (ócsítani a szavazatvásárlást), különösen most, hogy tényleg fogy a nyugati pénz, mert vége a dalnak, miután a saját kárára fejlesztte a volt gyarmatait száz éven át pusztán azért, hogy a felsőbbrendűsége rasszista nézetét őrizgethesse valamilyen formában, hiszen utolsó pillanatig azzal hitegette magát, hogy ő mindennek a közepe. De jó érzés volt mi, kedves nyugatiak! Csak most már a kelet-európaiak is a rasszista édesanyátokba küldenek titeket!
Nem szabad területi alapú gyarmatosítást csinálni. Ez a tanulság. Kína csinálja jól, amikor a Hanza vagy más régi kereskedőhálózatok (görögöknek is volt ilyen a gyarmatosításuk korábbi fázisában csak ilyeneket alapítottak szerte a tengerpartok mentén) mintájára saját, globális kereskedőhálózatot épít kínai migránsközösségekre és együttműködni akaró államokra építve. Ebbe nem lehet úgy belebukni, mint a dicsőséges kontinentális léptékű hódításokba.
*a globalizmus kizárólag a legfejlettebb területnek árt nagy mértékben, mert az összes fejlődőnek lehetőség ezzel a területtel szemben. Bizonyos mértékben ezt ismerte fel Brüsszel, amikor gátat akar vetni a keleti tagállamok fejlődésének forrásmegvonással és derogációkkal. A brüsszeli szankciók lényegében arról szólnak, hogy szerintük is hiba volt minket felvenni, de már nem tudnak lemondani a piacunkról, ezért valamifajta gyarmati függőséget kell ránkkényszeríteniük, mint utolsó megmaradt leigázható területre. Ezt csinálja brüsszel most.