Bagoly!
Tök jó ötleteid vannak és komolyan mondom, az általad felvázolt szkenárió elmenne egy Forsyth vagy Ludlum könyvnek is, nincs is ezzel semmi baj. Én viszont sehol nem látok az USA részéről koherens és zseniális világstratégiát lassan két évtizede, erőszakos baklövéseket ellenben rengeteget.
Hogy sikeres legyen, amit kigondoltál, az minimum a legmagasabb szintű egyidejű aljasságot és zsenialitást feltételezi mind az USA-ról, mind Oroszországról, miközben Európa és Kína a totál debilek szintjén kellene, hogy legyenek. Nem vitatom, hogy van aljasság, zsenialitás és debilség is ebben a négyes fogatban, de nem hiszem, hogy a modelledhez szükséges arányokban és mértékben elosztva.
Az USA mindent elkövet, hogy ne legyen német(EU)-orosz szövetség, helyette – akaratlanul is, de lassan „létrehoz” egy még rosszabb „szörnyeteget”, egy kínai-orosz szövetséget. Én például nem látom, hogy Kína mitől veszélytelenebb, mint Németország, de mindegy…
Oroszországnak nincs semmiféle érdeke abban, hogy Kínával szembe forduljon, az USA valójában semmit sem tud ajánlani cserébe, Kelet-Európát sem. Európa így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de törvényszerűen ki fog bújni az amerikai ernyő alól, mert egyre több alapvető dologban van érdekütközés közöttük mind nemzetállami, mind uniós szinten. Minél jobban erősödik Kína, annál inkább szorul vissza az USA, ez pedig automatikusan lehetőséget fog adni Európának a nagyobb stratégiai önállóságra. A nagyobb önállóság pedig óhatatlanul USA-európai feszültséget, egyes esetekben akár nyílt szembeállást is eredményezhet.
Ha Oroszország Kelet-Európát szeretné, akkor most Kínát kell támogatnia, mert Kína még további gazdasági/pénzügyi/katonai erősödése fog olyan globális helyzetet teremteni, aminek az árnyékában Európa is jobban mer majd mozdulni a saját természetes érdekei felé, ez pedig európai (elsősorban német és francia) közeledést is jelent majd Oroszország felé. Ez Kelet-Európát is ebbe az irányba mozdíthatja el mindenféle külön erőszak és háború nélkül.
Ha végül Kína kerül nyerő világhatalmi pozícióba (meglátásom szerint igen), akkor az oroszoknak még mindig marad lehetőségük Kína túlsúlyát kicsit kompenzálni, hiszen Japántól Indiáig azért van még néhány ki nem játszott lap a pakliban.
Kína földrajzi közelsége nem csak veszélyt jelent Oroszország számára, hanem valamilyen szinten ellenkontrollt és viszontbefolyást is, azaz jóval több lehetőséget, mint például az USA esetében!
Nem mindig olyan nagy baj, ha a góré "kézközelben" van adott esetben...
Egyetértek, de a következő kiegészítéssel, és valójában véve, lehet, hogy ugyanazt a történetet látjuk, csak más hangsúlyokkal.
Véleményem szerint, az USA nem szándékosan hozta létre az Oroszo.-Kína szövetséget, hanem a következő történt, időbeli sorrendben, lépésenként:
1) A SZU felbomlása után poénnak tűnt az USA számára, hogy Kínát felerősítsék, és Oroszo. -ot még tovább alázzák azzal, hogy a megerősödő Kína majd szemet vet Szibériára. Ezért minden tőkét megadtak Kína számára a gyors gazdasági fejlődéshez. Ezenkívül ez a nyugati pénzügyi körök, befektetők részére is hatalmas üzlet volt.
2) Oroszo. ezt idejében észrevette és emelte a tétet: katonai techológiákkal kezdte támogatni Kínát, mivel Kínának a gyors gazdasági növekedés, a gazdasági erő mellől hiányzott a katonai erő ahhoz, hogy az USA riválisa, közvetlen kihívója legyen. (Ekkor még az USA/Nyugat számára elképzelhetetlen volt, hogy Kína egyszer majd katonai fenyegetést jelenthet!)
Oroszo. feltételezése a következő volt: ha Kína csak gazdaságilag növekszik, de katonailag nem, akkor gazdaságilag elbirtokolja a szomszédos Szibériát, viszont, ha megadja nekik a katonai technológiákat, akkor Kína nagyobb célt tűz ki maga elé Szibéria meghódításánál, mégpedig az USA legyőzését.
3) Így is lett. Oroszo. segítségével Kína most már Szibériánál nagyobb prédára vadászhat: magára az USA-ra. Ezért most pillanatnyilag Kína számára Szibéria elfoglalása másodlagos lett - gondolják, majd ráér akkor, ha az USA-t legyőzték. Így Kína, mint fenyegetés vissza lett adva a "feladónak", az USA-nak.
Itt tartunk most. Tehát az Oroszo.-Kína szövetséget nem az USA hozta létre, hanem Oroszo. ezzel - ideiglenesen - semlegesítette Kína közvetlen fenyegetését Szibéria ellen azáltal, hogy Kínát az USA legyőzében támogatni kezdte. Így most Kínát leköti az USA legyőzése, kevésbé ér rá Szibériával foglalkozni.
Most jön a lényeg:
Oroszo. a Kínával való szövetséget arra használja, hogy az USA-ból kicsikarja azt a paktumot, amiről beszélni szoktam.
Ilyen szempontból, amikor azt írod "Ha Oroszország Kelet-Európát szeretné, akkor most Kínát kell támogatnia
", akkor ugyanarról beszélünk, mert ez így igaz.
A mondatod másik fele vitatható: "mert Kína még további gazdasági/pénzügyi/katonai erősödése fog olyan globális helyzetet teremteni, aminek az árnyékában Európa is jobban mer majd mozdulni a saját természetes érdekei felé", mégpedig két okból:
1) a gyakorlatban nem látszik, hogy Európa egyátalán tudná mi a saját érdeke
2) az USA-nak pedig nem érdeke, hogy Európa egyesüljön Oroszo.-gal, mert akkor egy Kínánál még veszélyesebb unió jönne létre.
Ezért az USA a gyakorlatban engedni fog Oroszo.-nak, és paktumozni fog vele. Ennek megvan az az előnye az USA számára, hogy mivel ez a paktum háborús feszültségekkel jár Közép-Kelet-Európában, az EU ebben megsemmisül és így az USA gazdasági teret (piacot) is nyer.
Emlékeztetnék minden olvasót arra, hogy Kína csak addig nem jelent fenyegetést Szibériára, így Oroszo.-ra, amíg Kínát leköti az USA legyőzése. Ezért Oroszo.-nak nem érdeke, hogy Kína legyőzze az USA-t.
Tehát Oroszo.-nak nem érdeke, hogy Kína legyőzze az USA-t, hanem "mindössze" az az érdeke, hogy az USA-ból kicsikarja a paktumot. Ez az USA érdeke is, mert Oroszo.-gal együtt legyőzhetik - gazdaságilag, nem háborúval! - Kínát.
Megj.: fiatalabb olvasóinknak felhívnám a figyelmüket arra, hogy amilyen szerepe, súlya Kínának van a mai világban, olyan szerepe, súlya volt a Kétpólusú Világrend idején a Szovjetuniónak.
Kína elképesztő felemelkedése a Szovjetunió összeomlásának is köszönhető. Ezért fordult meg amerikai stratégiai gondolkodók fejében az a gondolat, hogy Kína további térnyerése visszaszorítható azáltal, hogy amerikai segítséggel létrehozzák ismét a Szovjetuniót.
Mindezek, amelyeket leírtam, jelentik az amerikai-orosz paktum hátterét.
Ami pedig a debilségeket illeti, hogy ehhez Európának és Kínának abszolút debilnek kell lenniük, két megjegyzésem van:
1) Európa valóban ennyire debil. A paktum terv ezenkívül gonoszabb, mint amilyennek elsőre látszik. Ugyanis, ha Németország ezt megneszeli, és az USA Oroszo.-gal való paktum-terve ellen fegyverkezni kezd, akkor Németország szembefordul az USA-val. Ennek két kimenetele lehet 1) győz az USA ellen 2) veszít az USA ellen. MIndkét esetben Oroszo.-nak egy ellenféllel kevesebb.
2) Kína tud róla, de amíg - rövidtávon - ennek hasznát húzza, értsd: amíg Oroszo. Kínát támogatja rövid távon, addig Kínának ez így is megéri.
Utána persze veszélyt fog Kínára jelenteni, de Kínát - tengeren - le fogja kötni az USA, és így Kína sokmindent nem fog tudni tenni, mint amit amúgy most is tesz: koncentrál a Dél-Kínai-tenger térségére.
Mivel azért az ördög nem alszik, Oroszo. az utóbbi időszakban feltűnűen sok hadgyakorlatot rendez a keleti katonai körzetben, az orosz Távol-Keleten. Most, áprilisban is így van ez. Ez Kínának szól, természetesen.
