Egy ukrán kém vallomása: "A különleges szolgálatok elfordultak tőlünk".
A "DNR" csoport fegyveresei a fogolycsere során a "Maiorszkoje" ellenőrzőpontnál, 2019. december 29.
"Mazanko Leonyid Boriszovics, szándékosan a Luhanszki Népköztársaság szuverenitásának, területi épségének és sérthetetlenségének kárára eljárva, államtitoknak minősülő információkat gyűjtött és adott át egy külföldi szervezetnek, az Ukrán Külföldi Hírszerző Szolgálatnak, valamint segítséget nyújtott annak a Luhanszki Népköztársaság elleni felforgató tevékenység végrehajtásában"." Idézet az "LNR" ügyésze által 2015 decemberében aláírt vádiratból.
Leonid Mazanko jelenleg Odesszában él. Kilenc hónapos luhanszki börtönbüntetés és "hazaárulás" vádja után 2016 februárjában kicserélték. 2018-ban megkapta az SVR "Hűség és becsület" kitüntetését. Leonyid Mazanko a Radio Szvobodával folytatott beszélgetésben felidézi a 2014-2016-os kelet-ukrajnai eseményeket, és nem rejti véka alá csalódottságát. Akkoriban azt remélte, hogy Ukrajna gyorsan megbirkózik az Oroszországból érkező megszállókkal, akik a "népköztársaságok" fennhatósága alá helyezték a Donbasz területét, és titkos tevékenységével közelebb hozza a konfliktus megoldását. A Donbassugolinvest és a Skhidny Nadra vállalatcsoportok termelési vezetőjeként végzett munkája lehetővé tette számára, hogy átlépje a határokat és kapcsolatot tartson fenn az "LNR" területén lévő polgári és katonai vezetéssel. Mivel bejutott a szeparatisták katonai létesítményeibe, ő maga is kapcsolatba került az ukrán hírszerzés tisztjeivel, és fontos információkat kezdett átadni az ellenséges erők és felszerelések állomásoztatásáról. "Körülbelül kétszázötven katonai létesítményről adtam át információkat. Biztos vagyok benne, hogy ez az információ segített az AFU-nak megmenteni több mint egy tucat katona életét" - mondja Leonyid Mazanko.
2015 júniusában "Agent Miner" az árulás áldozatává vált. Elárulta egy ukrán hírszerző tiszt, aki átállt a szeparatistákhoz. Leonyid Mazanko azt mondja, hogy ez csak az első a sorozatos árulások közül, amelyeket azok követtek el, akikben megbízott.
- Leonyid Boriszovics, hogyan lettél te, aki távol álltál a különleges szolgálatoktól, 2014-ben az ügynökük?
Önként jelentkeztem katonai információk gyűjtésére, elemzésére és továbbítására.
- 2014-ben nem gondoltam, hogy az "én" és az "ügynök" szó azonos szavak. Én csak arra gondoltam, hogy a hazámban kezdődő háborúban hogyan lehetnék hasznosabb. Én voltam az, aki beszervezte a titkosszolgálati dolgozókat: önként kockáztattam az életemet, hogy megtaláljam a módját annak, hogy elérjem őket. Én vettem fel velük a kapcsolatot, nem ők velem. Egyszerre két csoporttal dolgoztam együtt, az SBU kémelhárítás és a Külföldi Hírszerző Szolgálat szakembereivel. Amikor ukrán önkéntesek mentek az önkéntesekhez, én önként jelentkeztem katonai információk gyűjtésére, elemzésére és továbbítására. Bejutottam a Szénipari Minisztériumba, beutaztam Luhanszkba, Alcsevszkbe, Donyeckbe, a "Luhanszki Népköztársaság" összes területére. Közvetlenül kommunikáltam a közlekedési miniszterrel, a szénügyi miniszterrel, Kozicin gazdasági ügyekért felelős helyettesével, a milícia parancsnokaival, a városok parancsnokaival. A kramatorszki cserém után találkozott velem két, a hírszerzéssel kapcsolatban álló ember, és azt mondták nekem: "Igen, Leonyid Boriszovics, miután elvesztettünk téged, már nem voltak ilyen informátoraink".
Leonyid Mazanko
- Fizettek önnek a hírszerzői munkáért, vagy hazafias okokból tette?
- Kizárólag hazafias okokból tettem. Nem fizettek, nem ajánlották fel, még csak egy célzás sem volt ebbe az irányba.
- Azóta nem változtak a politikai nézetei és a donbászi helyzethez való hozzáállása?
- Rengeteg információm volt arról, hogy mi történt az országunkban a 90-es években, 2004-ben, 2008-ban, 2010-ben. Minél magasabb pozícióban voltam, annál több információt kaptam a régió vezetőiről, a rendfenntartó erők intézkedéseiről, és ez a tudás teljes mértékben megerősítette ukránbarát álláspontomat.
- Nem bánja, hogy együttműködött a biztonsági szolgálatokkal?
- Most már bánom. Az úgynevezett "orosz tavasz" kezdetétől napjainkig folyamatosan találkoztam árulással a rendvédelmi szervek soraiban, árulással a köztisztviselők között. A letartóztatásom után azonnal felmerültek a kérdéseim. Megértettem, hogy okkal tartóztattak le, és nem azért, mert hibáztam. Megértettem, hogy az árulás megtörtént, de nem értettem, hogy ki árult el.
- Orosz vagy helyi kihallgatók hallgatták ki?
- Az én kihallgatásomon eredetileg négy ember vett részt. Felismerem az embereket a tájszólásukról, olyan apróságokról, mint a települések rossz neve. Luhanszki területen van egy Kirovszk nevű város, és a kihallgatást végző egyik kihallgató ezt a várost "Kirovo"-nak nevezte. Ez a személy egy milicista volt
A folyosóról milicista ezt az embert a becenevén - Dontzovnak - szólította, és feltételeztem, hogy ez a Dontzov valószínűleg az Orosz Föderáció különleges szolgálatainak alkalmazottja, aki az LNR MGB szerveiben dolgozott A másik három pedig egyértelműen a luhanszki régió egykori SBU-nak munkatársai. A "jó nyomozó, rossz nyomozó" gyakorlatát már régóta gyakorolják. Egy idősebb vallatótiszt , udvariasan beszélt hozzám: "Leonyid Boriszovics, érti...". Ebben a pillanatban hátulról durva kiáltás hallatszott, majd a vállamra, az arcomra vagy az asztalra csapott ököllel. Aztán ismét egy nyugodt felszólítás: "Ne értsd félre. Kérsz teát?" Dontzov jelen volt ezen, tisztán orosz dialektusban, helységneveket tévesen megnevezve beszélt. Próbáltam nyugodtan elmagyarázni, hogy nem értem, miért tartanak fogva. Ekkor az egyik kihallgató kifakadt: "Mindent tudunk rólad, ne játszd a bohócot! Ledobott egy köteg nyomtatón kinyomtatott lapot. A szemem sarkából láttam a Külföldi Hírszerző Szolgálatnak Kijevbe küldött jelentéseimnek sorait. Nehéz nem azonosítani a saját információimat, amelyeket néhány nappal ezelőtt adtam át a kapcsolatomnak Szeverodonyeckben. Akkor világos képet kaptam arról, hogy honnan jött a szivárgás, ki volt az áruló, melyik szolgálatból.
Vádirat
