1989. július 4-én reggel egy belga gazda 19 éves fia, Wim de Lar békésen ült apja házának verandáján Cooichem faluban, míg egy szovjet MiG-23M vadászgép rá nem esett a fejére.
A helyszínre érkező rendőrség sokáig nem értett semmit. Hogyan került a belga – francia határtól 15 kilométerre, amelyet a Szovjetuniótól több mint 1000 kilométer és Európa fele választ el, egy repülőgép vörös csillaggal a szárnyain? Méghozzá pilóta nélkül , mivel a vadászgép roncsainál más holttestet nem találtak csak a szerencsétlen Wim de Lart.
A pilóta nem is lehetett ott, hiszen katapultált 900 kilométerre a tragédia helyszínétől , a lengyel Kolobrzeg város körzetében, a Balti-tenger partján.
Mi is történt? (Kronológia)
1989. július 4-én egy MiG-23M vadászgép, amelyet Nikolai Szkurigyin ezredes, I. osztályú pilóta repülte, a szovjet hadseregcsoport egyik légi egységének repülőteréről Kolobrzeg térségében (a teljes repülési óraszámja több mint 1700 volt,beleértve a MiG-23-at is, ahol - 527 óra) . Bár viszonylag nagy mennyiségü repült órával rendelkezett, Szkurigyin nem volt harci pilóta, hanem a 239. harci vadászrepülő hadosztály politikai osztályának vezetője (a szovjet repülés politikai tisztjeinek is bizonyos számú órát kellett repülniük a repülési képesítés fenntartása érdekében).
"Ez volt a második repülésem aznap" - mondta a pilóta. - Kilencven méter magasságig minden jól ment. Aztán hallottam és észleltem, egy furcsa zajt a bal oldali légbeömlőben, a sebesség azonnal 550-ről 350 km/h -ra zuhant, és a hajtómű fordulatszáma nagyot esett. Közöltem az irányítással, hogy a katapultálás mellet döntöttem, mivel minden a hajtómű leállására utalt - még zaj sem volt! A földről megkaptam a parancsot: "százharminc másodperc, k..." - vagyis katapultálni. Már a levegőben, ejtőernyővel ereszkedve fekete füstöt láttam a zuhanó repülőgép turbinája mögött. Biztonságosan földet értem, csak a kezemen sérültem meg. A katapultálás előtt a vadászgép a tenger felé fordult. De ki tudta, hogy tovább repül ... "
A repülésigazgató a pilóta beszámolója után figyelte az utánégető lángjának kialudását és a hajtómű mögötti füstölést, valamint a repülőgép megereszkedését. Felszálláskor bekövetkezett vészhelyzet kialakulása a következőképpen magyarázható: az utánégető spontán leállása a tolóerő, a sebesség, a magasság hirtelen csökkenéséhez vezetett, és a pilóta hajtóműhibaként értékelte, ami katapultálásra kényszerítette.
Miután a pilóta elhagyta a gépet, a gép ereszkedni kezdett és rendkívül alacsony magasságban, 4-6 km távolságban tűnt el a látómezőből. A "fekete doboz" szerint a katapultálás után 6 másodperccel a hajtómű teljesítménye hirtelen növekedni kezdett, és a gép enyhe emelkedéssel, automata üzemmódban folytatta repülését.
A Varsói Szerződés országainak légvédelmi szolgálatai nyugodtan reagáltak a jel megjelenésére a radarképernyőkön (sok kiképzési repülést hajtottak végre aznap) - egészen addig a pillanatig, amíg a gép eljutott a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság határáig.
12.20-kor az NSZK légvédelmi radarjai regisztrálták a határ megsértését egy 12 000 m magasságban repülő tárgy által; 460 km/h sebességgel haladt. Másfél perccel később két amerikai vadászgépet emeltek a levegőbe a NATO katonai támaszpontjáról.
15 perc elteltével az amerikai pilóták arról számoltak be, hogy vizuális kapcsolatot létesítettek az ellenséges repülőgéppel. Két perccel később egy üzenet érkezett a földre, amely meghökkentette a katonai szakembereket: MiG-23 típusú harci repülőgép repül szovjet katonai azonosító jelekkel ... pilóta nélkül.
A NATO szóvivője szerint amerikai repülőgépek pilótáinak parancsot adtak az "elveszett" MiG-23 kíséretére. Szakértők szerint a nagy magasság és az alacsony repülési sebesség kizárta az ellenséges szándékokat. Ezenkívül vizuális megfigyelések szerint a pilóta nélküli vadászgépből hiányzott a szokásos fegyverzet - föld-levegő rakéták (a MiG-nek csak 23 mm-es gépágyúja volt). Ennek ellenére a riasztás több ezer embert feszültség alatt tartott: a repülés a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia és Belgium sűrűn lakott területei felett történt. Repülési útvonal pilóta nélkül (2. kép)
Az amerikai elfogó vadászgépek pilótáit csak végső esetben utasították lelőni a MiG-t. Elegendő információ hiányában a NATO katonai szakemberei továbbra is abban reménykedtek, hogy az üzemanyag felhasználása után a szovjet vadászgép a La Manche-csatornába esik.
A még mindig automata üzemmódban haladó repülőgép addig repült, amíg teljesen ki nem fogyott az üzemanyag, és miután leállt a hajtómü, elkezdte a sima ereszkedést. Sebességét elvesztve Belgium területére esett - majdnem laposan - Cooichem faluban, Kortrijk (Courtray) város közelében, 15 km-re a belga-francia határtól. Ugyanakkor a belga gazda háza teljesen megsemmisült, és fia, a 19 éves Wim de Lar meghalt.
„Szűken megúsztuk az érthetetlen katasztrófát. Nehéz elképzelni, hogy mi történhetett volna, ha a gép Lille ipari kerületeire zuhan ”- sóhajtott megkönnyebbülten Lewis Tobback belga belügyminiszter.
Mint nyugati megfigyelők megjegyezték, a NATO légterének megsértésére adott visszafogott és ésszerűen óvatos válasz segített elkerülni legrosszabb következményeket. Nehéz elképzelni, mi lett volna, ha ilyesmi történik a hidegháború csúcspontján.
Igaz, szemrehányást tettek a Szovjetuniónak az időszerű információk hiánya miatt. A NATO egyik katonai tisztviselője egy tévéinterjúban sajnálattal állapította meg, hogy ebben a konkrét esetben nem jött létre közvetlen kapcsolat a Varsói Szerződés és a Szovjetunió katonai képviselőivel.
Később a nyugatnémet légvédelem képviselői azt állították, hogy észrevettek egy szovjet repülőgépet, és azt a határuktól követték. A Bundeswehr vadászgépei azonban csak akkor emeledtek a levegőbe és megpróbálták befogni a MiG-et, amikor az már átlépte a holland határt. Csak néhány a holland Susterberg támaszpontról felszálló amerikai F-15-ös vadászgép érte utol, hogy elfogja a szovjet gépet. Az amerikai pilóták a vörös csillagos repülőgép közelébe érve alaposan megvizsgálták, és üzenetet küldtek a parancsnokságnak: "Nincs senki a pilótafülkében." Senki sem mert parancsot adni egy furcsa vadászgép lelövésére - nem tudva, hogy hogy a Szovjetunió hogyan reagál erre.
A szovjet fél részvétét fejezte ki és 800 ezer amerikai dollárt fizetett az elhunyt családjának.
A teljes repülés az indulás pillanatától számítva 1 óra 22 percig tartott (a NATO radarképernyőin - 9.21 és 10.37 között). A repülőgép körülbelül 900 km-t tett meg.
A helyszínre érkező rendőrség sokáig nem értett semmit. Hogyan került a belga – francia határtól 15 kilométerre, amelyet a Szovjetuniótól több mint 1000 kilométer és Európa fele választ el, egy repülőgép vörös csillaggal a szárnyain? Méghozzá pilóta nélkül , mivel a vadászgép roncsainál más holttestet nem találtak csak a szerencsétlen Wim de Lart.
A pilóta nem is lehetett ott, hiszen katapultált 900 kilométerre a tragédia helyszínétől , a lengyel Kolobrzeg város körzetében, a Balti-tenger partján.
Mi is történt? (Kronológia)
1989. július 4-én egy MiG-23M vadászgép, amelyet Nikolai Szkurigyin ezredes, I. osztályú pilóta repülte, a szovjet hadseregcsoport egyik légi egységének repülőteréről Kolobrzeg térségében (a teljes repülési óraszámja több mint 1700 volt,beleértve a MiG-23-at is, ahol - 527 óra) . Bár viszonylag nagy mennyiségü repült órával rendelkezett, Szkurigyin nem volt harci pilóta, hanem a 239. harci vadászrepülő hadosztály politikai osztályának vezetője (a szovjet repülés politikai tisztjeinek is bizonyos számú órát kellett repülniük a repülési képesítés fenntartása érdekében).
"Ez volt a második repülésem aznap" - mondta a pilóta. - Kilencven méter magasságig minden jól ment. Aztán hallottam és észleltem, egy furcsa zajt a bal oldali légbeömlőben, a sebesség azonnal 550-ről 350 km/h -ra zuhant, és a hajtómű fordulatszáma nagyot esett. Közöltem az irányítással, hogy a katapultálás mellet döntöttem, mivel minden a hajtómű leállására utalt - még zaj sem volt! A földről megkaptam a parancsot: "százharminc másodperc, k..." - vagyis katapultálni. Már a levegőben, ejtőernyővel ereszkedve fekete füstöt láttam a zuhanó repülőgép turbinája mögött. Biztonságosan földet értem, csak a kezemen sérültem meg. A katapultálás előtt a vadászgép a tenger felé fordult. De ki tudta, hogy tovább repül ... "
A repülésigazgató a pilóta beszámolója után figyelte az utánégető lángjának kialudását és a hajtómű mögötti füstölést, valamint a repülőgép megereszkedését. Felszálláskor bekövetkezett vészhelyzet kialakulása a következőképpen magyarázható: az utánégető spontán leállása a tolóerő, a sebesség, a magasság hirtelen csökkenéséhez vezetett, és a pilóta hajtóműhibaként értékelte, ami katapultálásra kényszerítette.
Miután a pilóta elhagyta a gépet, a gép ereszkedni kezdett és rendkívül alacsony magasságban, 4-6 km távolságban tűnt el a látómezőből. A "fekete doboz" szerint a katapultálás után 6 másodperccel a hajtómű teljesítménye hirtelen növekedni kezdett, és a gép enyhe emelkedéssel, automata üzemmódban folytatta repülését.
A Varsói Szerződés országainak légvédelmi szolgálatai nyugodtan reagáltak a jel megjelenésére a radarképernyőkön (sok kiképzési repülést hajtottak végre aznap) - egészen addig a pillanatig, amíg a gép eljutott a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság határáig.
12.20-kor az NSZK légvédelmi radarjai regisztrálták a határ megsértését egy 12 000 m magasságban repülő tárgy által; 460 km/h sebességgel haladt. Másfél perccel később két amerikai vadászgépet emeltek a levegőbe a NATO katonai támaszpontjáról.
15 perc elteltével az amerikai pilóták arról számoltak be, hogy vizuális kapcsolatot létesítettek az ellenséges repülőgéppel. Két perccel később egy üzenet érkezett a földre, amely meghökkentette a katonai szakembereket: MiG-23 típusú harci repülőgép repül szovjet katonai azonosító jelekkel ... pilóta nélkül.
A NATO szóvivője szerint amerikai repülőgépek pilótáinak parancsot adtak az "elveszett" MiG-23 kíséretére. Szakértők szerint a nagy magasság és az alacsony repülési sebesség kizárta az ellenséges szándékokat. Ezenkívül vizuális megfigyelések szerint a pilóta nélküli vadászgépből hiányzott a szokásos fegyverzet - föld-levegő rakéták (a MiG-nek csak 23 mm-es gépágyúja volt). Ennek ellenére a riasztás több ezer embert feszültség alatt tartott: a repülés a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia és Belgium sűrűn lakott területei felett történt. Repülési útvonal pilóta nélkül (2. kép)
Az amerikai elfogó vadászgépek pilótáit csak végső esetben utasították lelőni a MiG-t. Elegendő információ hiányában a NATO katonai szakemberei továbbra is abban reménykedtek, hogy az üzemanyag felhasználása után a szovjet vadászgép a La Manche-csatornába esik.
A még mindig automata üzemmódban haladó repülőgép addig repült, amíg teljesen ki nem fogyott az üzemanyag, és miután leállt a hajtómü, elkezdte a sima ereszkedést. Sebességét elvesztve Belgium területére esett - majdnem laposan - Cooichem faluban, Kortrijk (Courtray) város közelében, 15 km-re a belga-francia határtól. Ugyanakkor a belga gazda háza teljesen megsemmisült, és fia, a 19 éves Wim de Lar meghalt.
„Szűken megúsztuk az érthetetlen katasztrófát. Nehéz elképzelni, hogy mi történhetett volna, ha a gép Lille ipari kerületeire zuhan ”- sóhajtott megkönnyebbülten Lewis Tobback belga belügyminiszter.
Mint nyugati megfigyelők megjegyezték, a NATO légterének megsértésére adott visszafogott és ésszerűen óvatos válasz segített elkerülni legrosszabb következményeket. Nehéz elképzelni, mi lett volna, ha ilyesmi történik a hidegháború csúcspontján.
Igaz, szemrehányást tettek a Szovjetuniónak az időszerű információk hiánya miatt. A NATO egyik katonai tisztviselője egy tévéinterjúban sajnálattal állapította meg, hogy ebben a konkrét esetben nem jött létre közvetlen kapcsolat a Varsói Szerződés és a Szovjetunió katonai képviselőivel.
Később a nyugatnémet légvédelem képviselői azt állították, hogy észrevettek egy szovjet repülőgépet, és azt a határuktól követték. A Bundeswehr vadászgépei azonban csak akkor emeledtek a levegőbe és megpróbálták befogni a MiG-et, amikor az már átlépte a holland határt. Csak néhány a holland Susterberg támaszpontról felszálló amerikai F-15-ös vadászgép érte utol, hogy elfogja a szovjet gépet. Az amerikai pilóták a vörös csillagos repülőgép közelébe érve alaposan megvizsgálták, és üzenetet küldtek a parancsnokságnak: "Nincs senki a pilótafülkében." Senki sem mert parancsot adni egy furcsa vadászgép lelövésére - nem tudva, hogy hogy a Szovjetunió hogyan reagál erre.
A szovjet fél részvétét fejezte ki és 800 ezer amerikai dollárt fizetett az elhunyt családjának.
A teljes repülés az indulás pillanatától számítva 1 óra 22 percig tartott (a NATO radarképernyőin - 9.21 és 10.37 között). A repülőgép körülbelül 900 km-t tett meg.
