Egy hős kitüntetés nélkül......
Itt került szóba a téma, miszerint Kaszatonov admirálisnak az Oroszország Hőse címet kell adni.
Természetesen rendkívül meglepő, hogy az admirális, aki a Fekete-tengeri Flotta nagy részét megmentette az Orosz Föderáció számára, nem kapta meg korábban ezt a címet.
Hogyan mentette meg a flottát Igor Kaszatonov admirális?
Pontosan 25 évvel ezelőtt, 1992 januárjában Igor Kaszatonov admirális, a Fekete-tengeri Flotta parancsnoka, orosz hazafi és kommunista, megmentette Oroszország számára. 1992. január elején Kravcsuk ukrán elnök követelte, hogy a Fekete-tengeri Flotta tegyen hűségesküt Ukrajnának. Kaszatonov admirális azt válaszolta: "Nem!".
A 90-es évek történelmében még mindig vannak fehér foltok, és az egyik ilyen a Fekete-tengeri Haditengerészet sorsa, amely akkoriban "a viszály almája" volt Oroszország és Ukrajna között. Igor Kaszatonov admirális, a Fekete-tengeri Flotta akkori parancsnoka ebben a cikkben elmondja, ki és hogyan viselkedett abban a kiélezett helyzetben.
Hány Kaszatonov admirális van a világon, Igor Vlagyimirovics?
- Nem olyan sokan vagyunk. Hárman. Rajtam kívül ott van még Vlagyimir Lvovics admirális, a Csendes-óceáni Flotta vezérkari főnöke. Az unokaöcsém. De a legfontosabb természetesen Vlagyimir Afanaszjevics, a Szovjetunió hőse, a Balti-, a Fekete- és az Északi Flotta parancsnoka volt. Az apám. Meg kell említenem a nagyapámat is. Annak ellenére, hogy nem admirális, hanem altiszt, Szent György lovasaként teljes jogú emlékműve van. A belgorodi Belenykinszkaja középiskola, ahol a nagyapa született, az ő nevét viseli. Az életvédelmis Lancer ezred felderítésében szolgált, és az ellenséges "kémek" kiszűrésében jeleskedett.
Apám tizenhét évesen belépett a haditengerészethez, elvégezte a leningrádi Frunze Tengerészeti Akadémiát, navigátorként, tengeralattjáró-parancsnokként szolgált a Távol-Keleten, és egy "scsukák" zászlóalj parancsnoka volt. A háború kezdetén már a balti flotta külön tengeralattjáró-hadosztályának parancsnoka volt. 1955-ben Georgij Zsukov akkori védelmi miniszter apámat nevezte ki a Fekete-tengeri Flotta parancsnokává. Vele együtt jöttem Szevasztopolba, és 1960-ban beiratkoztam a Nakhimov Tengerészeti Akadémiára. Kitüntetéssel végeztem, "rakétafegyverzet" szakon.
Segített a tanulmányaiban, hogy az apja tengerészparancsnok volt?
Arra kíváncsi, hogy visszaéltem-e a helyzetemmel? Senki sem mert volna engedményeket tenni, és én sem használtam volna ki őket. Minden közös alapon történt: száz emberrel egy helyen laktam, és hetente egyszer, hétvégén mehettem ki. Később pedig hadnagytól kezdve sorban szolgáltam a flotta összes beosztásában, egészen az admirálisig.
1982-ben áthelyezték a Polarnyba, és kinevezték az éppen akkor induló Kola flottilla első parancsnokává. A szervezet nem volt kicsi: százötven hajó, parti rakétaezredek, repülés, 22 ezer főnyi személyzet...
Északon maradtál, amíg a szükségállapot ki nem tört?
Ekkor már három évet töltöttem a Fekete-tengeri Flotta első parancsnokhelyetteseként, amelynek parancsnokságát 1991 szeptemberében vettem át.
Ön Gorbacsov főparancsnoknak volt alárendelve, nem igaz?
Soha életemben nem találkoztam vele személyesen. Erről az emberről még ma sem szeretnék beszélni, mert nincsenek rá jó szavak, és nem szeretek káromkodni.
Mivel sértette meg önt?
Nem engem sértett meg, hanem a hadsereget és a haditengerészetet. Nem sértett meg, de szörnyű helyzetbe hozott, amikor a Szovjetunió összeomlása után 2,5 millió katona, hét katonai körzet, három stratégiai régió és három külföldi .Minden darabokra hullott! Ugyanez a sors érhette volna az 1991 augusztusában függetlenségét kikiáltó Ukrajnában állomásozó Fekete-tengeri Flottát is. Ekkor a flottának 833 hajója, közel 100 ezer tisztje és tengerésze volt. Bejártam az összes létesítményt és haditengerészeti bázist. Ezek a Krímen kívül Izmailban, Ocsakovban, Odesszában, Batumi és Novorosszijszkban voltak. Hamarosan Kijevbe repült, hogy bemutatkozzon Kravcsuknak. Akkoriban a Verhovna Rada elnöki tisztét töltötte be, de hamarosan Ukrajna elnöke lett.
Mi a véleménye Leonyid Makarovicsról?
Azonnal világossá vált: nagyon különböző emberek vagyunk. Kezdve a neveltetésünktől kezdve az életünk prioritásaiig és értékeinkig. Kravcsuk tapasztalt tisztviselő, megrögzött politikus. Néhány perc elég volt neki, hogy megértse, Kaszatonov nem fog sem alatta, sem Ukrajna alatt hazudni. Orosz vagyok a szó tágabb értelmében. Vlagyivosztokban születtem, Leningrádban tanultam, Moszkvában éltem, a feleségem, Julija orosz tengerészcsaládból származott, Trofimov admirális lánya, aki a haditengerészet 8. hajóraját irányította az Indiai-óceánon...
Ő óvatosan "szondázott", míg helyettese, Ivy egyenesen a határokat feszegette. Azt mondta: "Ne bonyolítsa a dolgokat, admirális úr, Jelcin és én megoldjuk a problémákat, a flotta átkerül Ukrajnába, ön pedig megtartja korábbi pozícióját. Rajtam kívül a három körzet - a kijevi, az odesszai és a kárpátaljai körzet - parancsnokait is zaklatták. Azt javasolták, hogy ne Moszkva irányítson bennünket. Elmagyaráztam, hogy az egész Unióból velünk szolgálnak az emberek, nem esküdtek hűséget Ukrajnának mint független államnak, és hazamennek. Kravcsuk így válaszolt: "Akkor hadd fussanak...". Biztos volt benne, hogy minden, amit tervezett, működni fog, és nagyon bosszantották az ellenvetéseim.
A helyzet valóban furcsának tűnt. Moszkva makacsul hallgatott, noha mind a védelmi minisztérium, mind a vezérkar nagyon jól tudta, hogy az önjelölt hatóságok mekkora nyomást gyakorolnak ránk. Egyértelmű parancs helyett elvont támogató szavak hangzottak el. Az ukrán politikai vezetés támadásainak visszaverésébe belefáradva a kerületi parancsnokok, Csecsevátov, Szkokov és Morozov vezérezredesek megírták jelentéseiket, és Moszkvába távoztak. Kijev erre várt. A renegátok közül azonnal tábornokokat neveztek ki ezekre a posztokra. Volt belőlük elég. Elvileg én is feladhattam volna, és mehettem volna Oroszországba. De kivel hagytam volna ott a haditengerészetet? Abban a pillanatban elmenni azt jelentette, hogy eláruljuk a hazánkat...
Kravcsuk követelte, hogy 1992. január 3-án a Fekete-tengeri Flotta tegyen ukrán esküt. Az egész csoportosulással együtt a haditengerészetnek 700 ezer embere volt. Nem tettem meg, január 4-én a flottát orosznak nyilvánította, és közölte, hogy Jevgenyij Scsaposnyikov védelmi miniszternek és Vlagyimir Csernavin haditengerészeti parancsnoknak van alárendelve. Természetesen senki sem adott erre engedélyt. Vállaltam érte a felelősséget. Ez egyfajta lázadás volt. Több száz táviratot kaptam az egyszerű állampolgároktól, amelyekben támogatták a tetteimet, de az ország vezetésétől nulla, semmilyen reakciót nem kaptam. Jelcin környezete fütyült flottánk problémáira ! Odáig fajult a dolog, hogy 1991 decemberében a vezérkar levette a flottát a fizetési listájáról, mondván, hogy Ukrajnában állomásozunk...
Kijev pedig megpróbált lázadónak nevezni. Voltak valós életveszélyek is.
1992. január 9-én behívtak a Rada ülésére. Beszédem után dermesztő csend volt a teremben. De tudtam, hogy nálam van a hatalom és az igazság. Nyugodtan, magabiztosan beszéltem. A pulpitusról azt mondtam, hogy bűncselekménynek tartom, ha egy idegen államtól esküt követelnek.
Az újságok, köztük az orosz lapok is, írtak a beszédemről. Ekkor ébredhetett fel Jelcin, aki rájött, hogy vissza lehet adni a haditengerészetet, amelyet valójában Ukrajnának adott. A moszkvai összhadsereg-gyűlésen elmondott beszédem után a teremben szüntelenül tapsoltak, mert mindenki tudta, hogy nem vagyok hajlandó letenni az ukrán esküt.
1992. február 6-án az orosz Legfelsőbb Tanács határozatot fogadott el arról, hogy a Fekete-tengeren egységes flottát kell tartani. Még az András-zászlókat sem emeltem fel. A jogalap ismerete és szükségessége nélkül ez populizmus lett volna. A Fekete-tengeri Flotta pedig öt évig szovjet zászló alatt haladt, vörös csillaggal, sarlóval és kalapáccsal.
- Valójában ön szervezte meg Szevasztopol védelmét saját kezdeményezésére?
- Így történt. Valakinek muszáj volt. Mondhatnánk, hogy ez volt a harmadik védelem, ha az 1854-es krími háborútól számítjuk... Akkor minden oldalról támadások érkeztek. De örülök, hogy a NATO akkoriban mindent kihagyott. Ezután kezdeményeztem a Krími Köztársaság állami függetlenségéről szóló törvény elfogadását a krími parlamentben. A képviselők többséggel megszavazták a határozatot. Ha Moszkva egy kicsit erőlteti politikai akaratát, a Krím már 1992-ben átadható lett volna Oroszországnak. De ez akkor ez u7nem történt meg....
https://irkutsk-kprf.ru/world/1812-kak-admiral-igor-kasatonov-flot-spas.html - cink
Nem tudom, hogy Kaszatanovot kitüntetik-e vagy sem (véleményem szerint megérdemli a kitüntetést), de biztos vagyok benne, hogy Szevasztopolban emlékművet állítanak neki.
A kritikus pillanatban jó lelkiismerettel cselekedett az ország jövője érdekében, és nem menekült el, mint mások ezekben a rendkívül aljas időkben. Érdemes megjegyezni, hogy szerepe a krími alkotmány elfogadásában is fontos. Ezen alkotmány alapján alakult ki 2014-ben Szevasztopol és a Krím Oroszországgal való újraegyesítésének jogalapja. Tehát Kastanov admirális munkájának egy része késleltetett történelmi hatást váltott ki.
Colonelcassad
