Egy globális hatalom attol globális hatalom,hogy az érdekei kiterjednek az egész glóbuszra.200 éve az USA nem volt globális hatalom,akkoriban Nagy Britannia volt az.És a franciákkal való kereskedelmi kapcsolatokért büntetésül simán csináltak büntető akciókat mindenfelé,ha olyan kedvük volt.Az akkori USAban is.De Finnország is úgy került az Orosz Birodalomhoz,hogy egy brit tengeri portya (inkább rablóhadjárat) után orosz védnökség alá kérték magukat.De mikor nekünk volt meg hozzá az erőnk,mi se csináltuk másképpen.Elkalandoztunk Al Andalúzig,királyt cseréltünk Nápolyban,vagy büntetőhadjáratot,ha valamelyik vazallusunk rosszul (nekünk nem tetsző módon) viselkedett.Hát,most a fax másik végén kicsit kinosabb a helyzet.Most nem mások kérdezik meg maguktol,hogy mit szolnak hozzá Budán,hanem mi kérdezünk
Ilyen a világ.A szociáldarwinizmus még mindig csúnya dolog,mert Hitlerhez kötik.Pedig maga Darwin találta ki.Ugyanolyan vastag könyvet irt az emberi társadalmi és államfejlődés törvényszerűségeiről,mint a természetéről-a törvényszerűségek meg ugyanazok.
Azért mégsem volt ugyanaz. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy kalandozásaink gyakorlatilag "honvédelem" volt. Igen, idegen földön. Ne felejtsük a honfoglalást követően alig bő tíz évvel (907) egy összeurópai illetve összhaderőnemi támadást indítottak ellenünk. Tudod, aminek a jelszava ez volt: „Decretum (…) ugros eliminandos esse” (azaz: „Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak”) ...
Amit felismertek eleink akkor, hogy túl sok ilyet azért nem tudnánk lábon kihordani. Egyébként később is elég sok keresztes háborúval voltunk fenyegetve - olykor az izmaeliták vagy éppen az izraeliták miatt, de ez nem érdekes most. Ilyenformán lett ez a taktika. A fő csapásirány a hírszerzés és diplomácia (benne kapcsolatépítéssel is). Rendkívül szigorú szabályok voltak arra vonatkozóan, hogy mennyi és milyen csapatok tartózkodhattak külföldön. A fő erők illetve a csapatok nagyja itthon volt mindig. Ilyenformán hadászatilag nem volt különösen jelentősek a vállalkozásaink. Tulajdonképpen az sem, hogy éppen nyerünk vagy veszítünk. A lényeg az volt, hogy nem nálunk "tobzódtak" és pláne nem együtt. Ilyenformán volt, hogy szerepet vállaltunk (zsoldba szegődve) helyi purpárlékba az érdekeink szerint választva oldalt. Ugyanakkor nem volt stratégiai cél függelmi viszonyba hajtani az ottaniakat vagy éppen "gyarmatosítani" ...
Ez adott egy kb. 75 évnyi időt, amíg "gyökeret verhettünk" illetve valamennyire elfogadtathattuk magunkat. Bulcsú -nak pl. több európai címe volt, mint ameddig egy átlag akkori halandó el tudott számolni Továbbá minden európai udvarba bejárása volt. Továbbá ezen időszakban tudott pl. Géza is "szándéknyilatkozatot" tenni, hogy a nyugati kereszténységet felvéve utódai egy ennek megfelelő államot épít ki. Akárhogy is, de a kalandozás a célját elérte: megmaradtunk ...
Tulajdonképpen rengeteg későbbi dolog levezethető hasonló indítékokból. Akár a későbbi balkáni hadjáratok is a török ellen. Itt ugye kvázi segítségnyújtásként mentünk egy közös igen komoly ellenség ellen. Az ottaniak nem is gyarmatosítóként emlékeznek ránk. Pl. Várnában a két körút Hunyadiról meg Ulászló királyunkról ...
Namost példának okáért egy Kalandozást vagy éppen egy Kínai Ópiumháborút dirkekt párhuzambaállítani azért botorság lenne. Az meg, hogy "mi lett volna, ha" (pl. nem lett volna Oszmán és/vagy Habsburg stb.) - hát a történelemben felesleges példálózni. Azaz, pl. mi is gyarmatosítók lettünk volna vagy sem meg hasonlók. Ezt nem tudhatjuk - legfeljebb sejthetjük ...