Orosz történelem mindig is a szétesés (szmúták) és reorganizációk egymást követő hullámaira épült, ahol a Szovjetunió széthullását+90-es éveket jelentő szmútából a Krímmel szálltak felszálló ágra és indult be ez magyobb fokozatban. A posztszovjet térség - baltiak kivételével - egyszerűen egy olyan történelmi, gazdasági, politikai egység, amely valamilyen szinten a nyugalmi állapotot egy egységes országban vagy legalábbis integrációban tudja elérni. Persze ez az 1945 után hozzácsatolt részekhez már annyira nem igaz, de Kárpátalját nem kell ecseteljem, Nyugat-Ukrajnát meg ahogy Sikorski volt külügyminiszter is bevallotta, a polákok ha úgy esik a leghalálibb nyugalommal fogják vinni a szolidaritás nevében. Kalinyingrád pedig az oroszok baltikumi Gibraltárja, amit telepakoltak atommal és előretolt helyőrségként szolgál
Az érdekes rész az elején van, Putyin népszerűségéről beszél, de ugye az, h az 1990es évek szívás volt az oroszoknak, az sem újdonság nekünk. Az oligarchákról kb azt mondta, amit elvártak tőle, hát a 90es évek káoszából a bűnözők emelkedtek ki, szomorú.. Mondjuk ha belemenne az impexekbe, és h azokat mindkét hidegháborús fél hogyan használta kémkedésre, ill a titkosszolgálatok finanszírozására, és h azokból a kapcsolati hálókból lettek aztán a privatizálások, az nem 1 óra lenne, hanem 4-5 minimum.
