Lényegében minden Mil és Kamov helikoptertípus ukrán Motor Szics gázturbinákra épült.
Utoljára talán a Mi-6/10 típuscsaládot hajtotta "echte" orosz, Permben készült Szolovjev gázturbina, mert a Mi-8/17, a Mi-24-es, a Mi-28-as, illetve a Kamov 25/27/29/31 katonai, Kamov-28/30/32 civil, Ka-50/52 harci helikopterek mind a szentpétervári Klimov (Izotov) tervezte, de az ukrán Motor Szics által gyártott TV3-117 hajtóművekkel repültek/repülnek.
Vagy mint a Mi-26-os, teljes egészében az ukrán Lotarjev által tervezett D-136-os köré épülnek, amit amúgy természetesen szintén a Motor Szics gyártott idáig.
Az orosz aviatikai ipar nemzetközileg is legsikeresebb szegmenséből, a helikoptergyártásból tehát ha kivonjuk az ukrán faktort, összeomlik az egész.
Ezért tehát az oroszok gőzerővel felfuttatták a hazai Klimov VK-2500-as gyártását, ami azt jelentette, hogy 2014 után feszített ütemben "domesztikálták" a saját TV3-117 hajtóművüket, hogy a fentebb említett kiterjedt helikopterflotta minden egyes eleme megmeneküljön.
Viszont még mindig nincs sehol az orosz hajtómű a Mi-26-oshoz, ami feladatot ugyan megkapta a Szolovjev (Aviadvigatyel) és ugye ez így egy szép tradíció folytatása lenne, ha már végre volna mit ünnepelni. De ez a cég most totál le van kötve a PD-14 rendszerbeállításával. Ez utóbbi hajtómű lenne majd a jolly joker, mert a gázgenerátora lesz majd az alapja az An-124-es utódjának szánt óriásgép PD-35-ös hajtóművének is, ami így majd a szintén ukrán Lotarjev (Motor Szics) D-18-ast váltaná.
És természetesen a 11300 lóerős D-136-os helikoptergázturbinák helyébe szánt Szolovjev PD-12V-nek is (Perm Dvigatyel: permi hajtómű, 12 ezer lóerő, V: Vertaljot, azaz helikopter).
Így ami most van, az szerény. A teljesen orosz Klimov TV7-117-es hajtómű idáig egy nagy kudarc. 1990 óta reszelik, cél volt az amerikai-kanadai PW127-essel rokon 3000-4000 lóerős tartományban egy univerzális turboprop/helikopter gázturbinát megalkotni.
Mi-38, Il-114, majd később az Il-112 kisméretű harcászati szállítógép platformok számára. Évtizedekig helybenjárás, illetve már rögtön az elején a két lehetséges konstrukciós megoldás közül a rosszabbik kiválasztása jellemzi a történetet.
A turboprop verziók esetében az Il-114-es kezdetben PW127-essel repült, de szerencsétlen módon a TV7-essel meg időközben érdektelenné vált.
Az Il-112-esnek ez a hajtómű kevésnek bizonyult, a tesztekhez tömeget kellett csökkenteni, ami a tűzoltórendszert is érintette, ez később megbosszulta magát és az egyetlen prototípus a fő tesztszemélyzettel együtt megsemmisült.
A Mi-38-as lassan negyven éve nem éri el a megrendelők ingerküszöbét, közel húsz év fejlesztést követően 2003-ban repült először, PW127-essel, ez is húsz éve volt. FAI magassági kategóriarekordot, 9800 métert is ezzel a hajtóművel repült a gép, míg azóta a Klimov hajtóművel sikeresen berepülték, de az állam egyetlen civil, félcivil, vagy katonai szereplője sem rohan, hogy megrendelje.
Külföldi érdeklődő mégannyira sincs, holott a puszra geometriai méreteit és repteljesítmény adatait, terhelési paramétereit és konstrukcióját tekintve talán a világ legjobb közepes helikopteréről beszélünk!
