És igazából az a röhej, hogy az adminisztratív határok kapcsán már a szétváláskor is tudták a kedves vezetők, hogy more ebbű még baj lesz. Csak pont az akkor már erőteljesen folyó azeri-örmény konfliktus miatt is inkább úgy voltak vele, hogy ne kezdjünk el most határokat áthúzogatni, mert abból egy erőszakspirál lesz. Cserébe 30 éve konzerválták a szart, aminél a legnagyobb kirobbanást a mostani orosz-ukrán buli jelenti, de kb sztem nincs olyan volt tagköztársaság, aki teljesen elégedett lenne a határaival. Egyedül annyi, hogy eddig a kisebbek estek mindig egymásnak fizikailag vagy átvitten. Lásd azeri-örmény örök balhé Karabahban, kirgiz-tadzsik fegyveres összecsapások (sőt az egész tadzsik polgárháború részben) a vízforrások kapcsán, Karakalpaksztán kérdése a kazahok-üzbégek közt (sőt egy üzbég-tadzsik viszály is Szamarkand és környéke kapcsán), illetve az észak-kazahsztáni oroszok. Cserébe a térség annyira nem volt a globális középpontban, így ellenben az orosz-ukránnal kvázi telibeszarták. De mondom, anno Kravcsuk készült arra 91-ben Belavezsszkaja Puscsában, hogy Borisz Nyikolajevics visszaköveteli a Krímet. Csak drága Jelcinünk úgy gondolta (az alkoholgőz mellett), hogy jobb Ukrajna egészét megtartani, mint a Krím miatt pvp meccset vívni.
A színorosz/örmény/kazah/tadzsik stb oblasztyok átadásának gondolata meg jelentős részben a lenini korenyizacija (meggyökeresedés) és a sztálini hatalomgyakorlási módszerekhez vezethető vissza. Avagy drága Uljanovunk nem egyszer közölte nyíltan, hogy szívből gyűlöli az oroszokat és az orosz nemzetet, plusz a frissen létrejött bolsevik vezetés igyekezett az új Szu-t gyakorlatilag a lehető legjobban orosztalanítani ahol lehet. Kb olyan gyakorisággal rajzolgatták át folyamatosan az orosz lakosságú területek határait, mint mikor más az alsógatyáját cserélgette. Egy időben még Taganrogot és Belgorodot is átcsapták az Ukrán SzSzK-hoz, mert hát miért is ne.
Meg nem véletlenül ment át az 1920-as években sem az ukrán nackók egy része inkább Szovjet-Ukrajnába a polákoktól, mert konkrétan kvázi kormányzati pozícióba kerülhettek és már akkor egyedüli kötelező nyelvvé akarták tenni az ukránt. Szóval az ukrán nackó probléma nem új keletű. Részben ez a sztálini fordulattal megváltozott (avagy Joe bácsi rájött, hogy a lenini verjünk szét minden orosz dolgot a Szovjetunió széteséséhez vezetett volna), ám annyira aktívan azért Sztálin sem lépett fel a korábbi nemzetiségi politika ellen.
Plusz éppenséggel ő volt az, aki számos jelenlegi konfliktusgócként jelentkező határvonalat megrajzolt, kezdve Karabahtól egészen az abszurd enklávékig Közép-Ázsiában. A cél itt viszont hatalomtechnikai volt, avagy a tagköztársaságok közt a feszkót folyamatosan fenntartani, hogy aztán mind Moszkvába menjenek hozzá segítségért.
A helyzet Sztálin után sem lett jobb és meglepő módon épp Berija volt az, aki valami turbo szinten akart minden feladatot szövetségi szintről átdelegálni a tagköztársaságokhoz plusz persze megint rendesen orosztalanítani egyet. De Hruscsov sem volt jobb (lásd Krím átadása a főtitkári székért) meg pl ő is olyanokat akart, hogy akkor legyenek a tagköztársaságoknak önálló haderejük a központi szovjet helyett. Meg hát ott van az ukrán lobbi is, ami az egész Szovjetunió nevű projektet végigkísérte, avagy drága ukránjaink rendszeresen és végig felül voltak reprezentálva a szovjet felsővezetésben. Plusz mondanom sem kell Hruscsov esetét, de az első népszámlálásokon maga Leonyid Iljics is ukránnak vallotta magát (Dnyepropetrovszk mellett született), csak az 1930-as években váltott hirtelen oroszra, miután úgy vélte jobb pozíciókat lehet azzal szerezni. Meg Brezsnyev alatt emelkedett fel az ún. dnyepropetrovszki klán nevű hatalmi formáció is, avagy hát az öreg megint csak eléggé előnyben részesítette saját földijeit a pozíciókban és a források elosztásánál.
Nem véletlenül lett aztán ukrán atomerőmű építési program (ami most kimentette a seggüket az energiahálózat összeomlása alól) meg mentek a beruházások tömegesen az Ukrán SzSzK-ba. Sőt, valamelyik ukrán titkár még saját külkereskedelmet is követelt az Ukrán SzSzK-nak a Szovjetunión belül, mert hát az nekik jár, mert ukránok (ez az attitűd amúgy abszolút jellemző az ukránokra, avagy nekik aztán minden csak jár lásd Zele). És amúgy ez a dnyepropetrovszki klán volt az, aki aztán átmentette pozícióit a független Ukrajna politikai-gazdasági oligarchikus vezetésébe. Persze az egy érdekes történelmi kérdés lenne, ha Brezsnyevet végül saját földijeként Scserbinszkij követi, de Gorbacsov személyében is végül egy félig ukrán főtitkár zárta a szovjet sort.