[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)

[Mark1993]

Hát, mi sem elégszünk meg egy-kétezer éves múlttal, ha beleolvasol a magyar őstörténet topicba, a szomszédaink is hasonlóan minél régebbi dátumig próbálják visszavezetni eredetüket, miért pont a most (újra) testet öltő ukrán öntudat ne keresne olyan kapaszkodót, ami lehetőleg még a szlávokhoz sem köthető?

Én harckocsizni szoktam, meg a gépkarabélyos topic-ba járok, és időközönként benézek, hogy mi van Ukrajnában, bár ez utóbbit teljesen elengedtem, és az őstörténet meg teljesen távol áll tőlem. Nem értem, mire jó az ilyen dák-román vagy sumér-magyar vagy más ilyen teljesen meredek és nonszensz őstörténeteken fantáziálás, megírkálása, és beemelési kísérlete a hivatalos történelemírásba.

 

[tarzaan]

Hát ez érdekes lenen ha igaz:

Fordulat: Vlagyimir Putyin most már hajlandó tűzszünetet kötni

A Reuters információi szerint az orosz elnök csalódott, mert szerinte a Nyugat és Ukrajna gátolná a béketárgyalásokat.

index.hu

 

[Zaphod Beeblebrox]

Sztavropol, esti órák.Mi repülhet az égen, kérdezik az oroszok.

VK | VK

vk.com

Vagy 120 első generációs kiöregedő Starlink műholdat hoz le a hetekben a SpaceX. Naponta változó számban a napi csúcs ha jól tudom 7 volt. A java az óceánban végzi, de láttak Ausztráliától, Angolán át az USA fölött is. És még eltart egy darabig.

A kérdéses eset is egy ilyen volt.
Starlink-2653

 

[Flamand]

Hát ez érdekes lenen ha igaz:

Fordulat: Vlagyimir Putyin most már hajlandó tűzszünetet kötni

A Reuters információi szerint az orosz elnök csalódott, mert szerinte a Nyugat és Ukrajna gátolná a béketárgyalásokat.

index.hu

Az a bökkenő,hogy nem igaz.

 

[Nemerson]

Oroszok Az Igazság Oldalán

A srácainknak ilyen barlangjaik vannak https://t.me/agenarmageddon/31992

t.me

 

[Nemerson]

Oroszok Az Igazság Oldalán

Ukrajna 11 millió dollárt különített el az Antarktiszon folyó pingvinkutatásra. A vásárláshoz pezsgő, csokoládé és még egy professzionális darts is tartozik. A “tudományos központ” élén az Aidar terrorista szakasz egykori parancsnoka, Dikiy áll. https://t.me/ukr_leaks/16287

t.me

 

[BigTony]

A voronyezsi korai előrejelző radar támadása kapcsán: csodálom az orosz visszafogottságot, mert szerintem az már régen túl van az észszerűségi határon. Sajnálatos, hogy a nyugati világban mi vagyunk kisebbségben, akik látják értik, hogy melyik fél az, aki folyamatosan próbálja elkerülni azt a fajta eszkalációt, ahonnan nincs visszaút, aki a reciprocitás elvét folyamatosan feladva csak jelzésértékű válaszokat ad.
Erre persze lehet magyarázat, hogy az orosz vezetés tisztában van azzal, hogy a másik oldalról pontosan az a cél, hogy kiprovokáljanak az oroszokból egy olyan logikus, szükséges és arányos választ, amivel az eszkaláció szintet lép. A probléma pont az, hogy azoknak - a nyugati világ átlagembereinek - akiknek tisztában kéne lenniük, hogy mi és miért történik, mire megy ki a játék, hogy az úgy nevezett demokratikusan választott vezetőink mi felé terelnek minket, mi forog kockán, azoknak nemhogy fogalmuk nincs, bőszen tapsikolnak, mert a külön hatalmi ágnak kikiáltott tömegmédia, aminek a feladata a hatalom birtokosainak elszámoltatása és kordában tartása lenne, erre kondicionálja őket.
És itt van az átverés - nincsenek hatalmi ágak, nincs demokrácia, nincs semmilyen szabadság, egyenlőség, testvériség, sem semmiféle függetlenség. Egyetlen hatalom van, és ennek vannak csápjai, és a mázas szavakba csomagolt 'értékek' illúziók csupán.
Hogyan gondolhatja bárki is komolyan, hogy ami történik, és ahogy történik, az az 1 milliárd nyugati átlagember világnézetének, akaratának lenne a projekciója? "Lószart Mama"
Pontosan ugyanaz történik, ami a despotikus kora ókori társadalmakban, csak a máz változott. Ma is, ahogyan a világtörténelemben mindig is, a hatalom valódi birtokosai hoznak döntést élet és halál, háború és béke kérdésében.
Persze lehet azt hinni, hogy a választások, szondáztatások arra valók, hogy megkérdezzük az embereket, merre is menjünk tovább, és a végén egy demokratikus folyamat eredményeként alakul ki az irány. Nem. Ezek csak és kizárólag arra irányulnak, hogy a hatalom lássa, hol kell beavatkozni. Amit a 'szabad világ' átlagembere beleszólásnak, társadalmi egyeztetésnek, demokratikus választásnak gondol, az egy szabályozott rendszer monitoring elemei, amelyek alapján a hatalom valód birtokosai képet kapnak, döntést hoznak és beavatkoznak.

Ebben a rendszerben nincs olyan, hogy ha azt mérjük, hogy az emberek mást akarnak, akkor irányt váltunk, ezt felejtse el mindenki. A 'demokratikus' input csak a beavatkozás fajtáját és mértékét határozza meg, a rendszer működésének alapelvei megkérdőjelezhetetlenek. Ha mégis olyan folyamatok indulnának el, amelyek a rendszer létét veszélyeztetnék, akkor jön a legdrasztikusabb beavatkozás, és éppen ez az, ahol most tartunk, de mindhiába. A béka a gőzölgő fazékban csak azt érzékeli, hogy a 'gonosz putler' és a 'náci orosz orkok' el akarnak pusztítani minket, mert gyűlölik a szabadságunk, az életmódunk. Ez a rendszer és benne mi magunk vagyunk az eredendő jók, és mindenki más, aki nem ért egyet velünk, aki nem fogadja el, hogy csakis a mi álláspontunk lehet a 'szabályokon nyugvó világrend' alapja, az gonosz, akit le kell győzni, el kell pusztítani, mielőtt ő pusztít el minket. Persze soha nem minket akarnak elpusztítani, hanem azt a szabályozott rendszert, amit a nyugati világban a hatalom valódi birtokosai működtetnek, mert pontosan ők azok, akik mindent és mindenkit el akarnak pusztítani, aki nem hajlandó behódolni. E felfogás szerint nem lehet se multipoláris, se bipoláris világrend, csak unipoláris. Az USA, mint e rendszer, e felfogás irányítóinak fedőszerve pontosan ezért nem elégszik meg az első hellyel. Az USA nem első számú világhatalom akar lenni, hanem az egyetlen, és ezt már nem is leplezi, ezért hangoztat állandóan olyan paneleket, hogy 'szabályokon alapuló világrend', szövetségeseink és partnereinkkel együttműködve, a hajlandóak koalíciója stb.

Oroszország és Kína egzisztenciális veszélyt jelent erre a rendszerre, mert amíg ők rendelkeznek e rendszer elpusztításához szükséges katonai, gazdasági és politikai potenciállal, addig amazok nem dőlhetnek hátra, nem mondhatják ki, hogy a gép forog, az alkotó pihen.
Persze az is lehet, hogy ez is a színjáték része, és a hagymázas álmok elérése nem is cél, a folyamatos küzdelem az, amit fenn kell tartani, de ez a jelen helyzetre, és bármely, a rendszer működésére veszélyt jelentő ad-hoc helyzetre nincs kihatással, a mi életünkre viszont annál inkább.

A jelen helyzetre aktualizálva mindez azt jelenti, hogy az oroszok jelenleg a béka a gőzölgő fazékban. Játszhatják azt, hogy nem eszkalálunk, nem adunk arányos választ, nem csapunk oda, de a végén megfőnek.

Óvatosan írom csak le, mert aztán kapok a fejemre, de régóta az a véleményem, hogy az oroszoknak muszáj emelniük a tétet, mégpedig akkorára, hogy a másik oldal ne is hívhassa le, ne is emelhessen rá (ezzel minket is megmentenének a kalandorpolitikusok idiótaságától). Akkorát kell emelni, hogy a páholyokban ülő szmokingos urak azt mondják: uraim, talán fáradjunk át a szalonba, és egy jó szivar mellett, ha kell, akkor egy szalvétán is, de húzzuk meg ismét mind a fekete, mind a vörös vonalakat. Közben valahol Rzeszównál vagy Mihail Kogelniceanunál fesír egy gyerek - hogy klasszikust prafrazeáljak.

 

[blogen]

Lenyügöz Crassus meg Carrhae emlitése!

Miért? Ugyanez történt! A párthusok lényegében büszke kliensállammá váltak önként, mert félték Róma sikereit és katonai fölényét. Uralkodóik és főnemességük fiai gyakran vendégeskedtek Rómában (orosz oligarcha párhuzam a jachtokkal, villákkal, focicsapatokkal) otthon meg vacilláltak a párthus hagyományok (büszkeség) és a római modernség (emiatt elmaradottság hiedelem az oroszok között) között, hogy melyik lenne a helyes út a Párthus Birodalomnak (újabb orosz párhuzam, a nyugatos és eurázsiai irányzatok harca, amiben eddig a háborúig a nyugatosak voltak az Oroszországban uralkodó erők) és a békés egymásmellett élést, a konfliktusok kerülését a rómaiakkal választották, eltűrve az egyre mélyebb római behatolást mondjuk Örményországban (az orosz politika ugyanez volt eddig a háborúig, de még a Kaukázusban is). Ha volt is kisebb konfliktus a Kaukáusban azt helyi háborúnak tekintették (orosz-grúz háború), ami nem zavarja a nagy képet (visszafele is működnek a párhuzamok, a párthusok is Crassus előtt az örmény incidenseket).

A rómaiak közül a legbecsvágyóbb és pénzember-oligarchaként a külpolitika és háború ügyeiben legkevésbé tájékozott Crassus és politikai körei (dúsgazdag régi politikai és pénzügyi elit hatalmon a maga előtt tolt csőcselék révén = demokrata párt ma!) régimódi hódítóként léptek volna fel a Párthusokkal szemben jelentéktelen incidensek ürügyén (demokrata párhuzam a demokrata héjaság a XX. századi megfontolt, alkalmazkodóképes, ügyes és megfelelő eszközöket alkalmazó, széleslátókörű amerikai imperializmus lassú, de biztos terjeszkedését lecserélte a saját manifest destiny-jük arrogáns, rasszista álmában a XIX. századi kolonialista imperializmus eszköztárával dolgozó brutalitásra. Ehhez a demokrata szellemiségű republikánusok (Bush például) is nagyban hozzájárultak, hiszen Clinton művét ők folytatták. Itt egy két évtizedes infláció van a szerbek bombázásától az ukrán háborúig, amikor az amerikaik elhiszik, hogy ők a történelem vége és joguk van több háborút kirobbantan egységnyi idő alatt mint Hitlernek anno, pár évtizede alatt győztesnek tűnő liberális demokráciából a nácizmus árjaságává hanyatló woke liberalizmus globális terjesztése (ez lett a pax americana-ból) nevében.

És akkor itt van a háború, ami felébreszti az első olyan ellenséget, akik megálljt parancsolnak, méghozzá keményen ennek a tomboló háborús őrületnek, ami úgy elkapta Amerikát, mint Hitlert anno (Adolf realitásérzéke is ugyanúgy inflálódott a Saar-vidéktől a Szovjetúnió megtámadásáig mint az amerikaiaké most). Az az Oroszország, amivel immár a Nyugat szemben áll és szemben fog állni ugyanúgy Amerika teremtménye, ahogy a nagy ellenfél: A Párthus Birodalom is Carrhae-nál született és keserítette meg a rómaiak életét utána vagy kétszáz évig (aztán meg a Szaszanid Birodalom az arabokig dettó). Nem kellett volna, hogy így alakuljon, ha Róma/Nyugat teljesen elhülyült és totálisan elbizakodott baromarcai nem fenyegeti létében a párthus/orosz államot abból a rasszista arroganciából kiindulva, hogy úgysem tud ellenállni, mit is tudna kezdeni a nyugati felsőbbrendűséggel, ha az rátámad és meg akarja folytani. A Nyugat azt a következtetést vonta le a belső orosz hezitálásból a nyugatosság mértéke kapcsán és az orosz visszafogottságból, hogy az oroszoknak nincs önbizalmuk -így is volt, nem volt- és alacsonyabbrendűek, akik nem ellenfelek -ez viszont a legsúlyosabb tévedés volt.

Ukrajna = Carrhae.

Az oroszok elég erősek voltak, elég okosak, megjött az önbizalmuk is, mert állják a háborút és látják a jó lehetőségeiket. Olyan perspektívájuk van, amiről nem is álmodtak az önbizalom nélküli évtizedeikben (kiverték a franciákat Afrikából, mint mellékhadszíntérről egy kisujjmozdulattal bszki!). Most a Nyugat baszhatja, az oroszok kijelölik a Nyugat keleti határait. És a Nyugat ezt kezdi felfogni, mert már építik a keleti limest a Baltikumtól Lengyelországig. Nyomorult lengyelek, nemrég még Trimariumról és befolyásról fantáziáltak, de csak egy konfliktusok dúlta határprovincia lesznek, amivé az örmények állama vált a rómaiak és a párhusok között anno és most betonozhatják a GDP-jüket a nagy oroszmegállító falba a légvédelemtől a konkrét bunkerekig.

 

[aquarell]

Miért? Ugyanez történt! A párthusok lényegében büszke kliensállammá váltak önként, mert félték Róma sikereit és katonai fölényét. Uralkodóik és főnemességük fiai gyakran vendégeskedtek Rómában (orosz oligarcha párhuzam a jachtokkal, villákkal, focicsapatokkal) otthon meg vacilláltak a párthus hagyományok (büszkeség) és a római modernség (emiatt elmaradottság hiedelem az oroszok között) között, hogy melyik lenne a helyes út a Párthus Birodalomnak (újabb orosz párhuzam, a nyugatos és eurázsiai irányzatok harca, amiben eddig a háborúig a nyugatosak voltak az Oroszországban uralkodó erők) és a békés egymásmellett élést, a konfliktusok kerülését a rómaiakkal választották, eltűrve az egyre mélyebb római behatolást mondjuk Örményországban (az orosz politika ugyanez volt eddig a háborúig, de még a Kaukázusban is). Ha volt is kisebb konfliktus a Kaukáusban azt helyi háborúnak tekintették (orosz-grúz háború), ami nem zavarja a nagy képet (visszafele is működnek a párhuzamok, a párthusok is Crassus előtt az örmény incidenseket).

A rómaiak közül a legbecsvágyóbb és pénzember-oligarchaként a külpolitika és háború ügyeiben legkevésbé tájékozott Crassus és politikai körei (dúsgazdag régi politikai és pénzügyi elit hatalmon a maga előtt tolt csőcselék révén = demokrata párt ma!) régimódi hódítóként léptek volna fel a Párthusokkal szemben jelentéktelen incidensek ürügyén (demokrata párhuzam a demokrata héjaság a XX. századi megfontolt, alkalmazkodóképes, ügyes és megfelelő eszközöket alkalmazó, széleslátókörű amerikai imperializmus lassú, de biztos terjeszkedését lecserélte a saját manifest destiny-jük arrogáns, rasszista álmában a XIX. századi kolonialista imperializmus eszköztárával dolgozó brutalitásra. Ehhez a demokrata szellemiségű republikánusok (Bush például) is nagyban hozzájárultak, hiszen Clinton művét ők folytatták. Itt egy két évtizedes infláció van a szerbek bombázásától az ukrán háborúig, amikor az amerikaik elhiszik, hogy ők a történelem vége és joguk van több háborút kirobbantan egységnyi idő alatt mint Hitlernek anno, pár évtizede alatt győztesnek tűnő liberális demokráciából a nácizmus árjaságává hanyatló woke liberalizmus globális terjesztése (ez lett a pax americana-ból) nevében.

És akkor itt van a háború, ami felébreszti az első olyan ellenséget, akik megálljt parancsolnak, méghozzá keményen ennek a tomboló háborús őrületnek, ami úgy elkapta Amerikát, mint Hitlert anno (Adolf realitásérzéke is ugyanúgy inflálódott a Saar-vidéktől a Szovjetúnió megtámadásáig mint az amerikaiaké most). Az az Oroszország, amivel immár a Nyugat szemben áll és szemben fog állni ugyanúgy Amerika teremtménye, ahogy a nagy ellenfél: A Párthus Birodalom is Carrhae-nál született és keserítette meg a rómaiak életét utána vagy kétszáz évig (aztán meg a Szaszanid Birodalom az arabokig dettó). Nem kellett volna, hogy így alakuljon, ha Róma/Nyugat teljesen elhülyült és totálisan elbizakodott baromarcai nem fenyegeti létében a párthus/orosz államot abból a rasszista arroganciából kiindulva, hogy úgysem tud ellenállni, mit is tudna kezdeni a nyugati felsőbbrendűséggel, ha az rátámad és meg akarja folytani. A Nyugat azt a következtetést vonta le a belső orosz hezitálásból a nyugatosság mértéke kapcsán és az orosz visszafogottságból, hogy az oroszoknak nincs önbizalmuk -így is volt, nem volt- és alacsonyabbrendűek, akik nem ellenfelek -ez viszont a legsúlyosabb tévedés volt.

Ukrajna = Carrhae.

Az oroszok elég erősek voltak, elég okosak, megjött az önbizalmuk is, mert állják a háborút és látják a jó lehetőségeiket. Olyan perspektívájuk van, amiről nem is álmodtak az önbizalom nélküli évtizedeikben (kiverték a franciákat Afrikából, mint mellékhadszíntérről egy kisujjmozdulattal bszki!). Most a Nyugat baszhatja, az oroszok kijelölik a Nyugat keleti határait. És a Nyugat ezt kezdi felfogni, mert már építik a keleti limest a Baltikumtól Lengyelországig. Nyomorult lengyelek, nemrég még Trimariumról és befolyásról fantáziáltak, de csak egy konfliktusok dúlta határprovincia lesznek, amivé az örmények állama vált a rómaiak és a párhusok között anno és most betonozhatják a GDP-jüket a nagy oroszmegállító falba a légvédelemtől a konkrét bunkerekig.

A klasszikus műveltségedre gondoltam!

 

[enzo]

A voronyezsi korai előrejelző radar támadása kapcsán: csodálom az orosz visszafogottságot, mert szerintem az már régen túl van az észszerűségi határon. Sajnálatos, hogy a nyugati világban mi vagyunk kisebbségben, akik látják értik, hogy melyik fél az, aki folyamatosan próbálja elkerülni azt a fajta eszkalációt, ahonnan nincs visszaút, aki a reciprocitás elvét folyamatosan feladva csak jelzésértékű válaszokat ad.

Miért? Ugyanez történt! A párthusok lényegében büszke kliensállammá váltak önként, mert félték Róma sikereit és katonai fölényét. Uralkodóik és főnemességük fiai gyakran vendégeskedtek Rómában (orosz oligarcha párhuzam a jachtokkal, villákkal, focicsapatokkal) otthon meg vacilláltak a párthus hagyományok (büszkeség) és a római modernség (emiatt elmaradottság hiedelem az oroszok között) között, hogy melyik lenne a helyes út a Párthus Birodalomnak (újabb orosz párhuzam, a nyugatos és eurázsiai irányzatok harca, amiben eddig a háborúig a nyugatosak voltak az Oroszországban uralkodó erők) és a békés egymásmellett élést, a konfliktusok kerülését a rómaiakkal választották, eltűrve az egyre mélyebb római behatolást mondjuk Örményországban (az orosz politika ugyanez volt eddig a háborúig, de még a Kaukázusban is). Ha volt is kisebb konfliktus a Kaukáusban azt helyi háborúnak tekintették (orosz-grúz háború), ami nem zavarja a nagy képet (visszafele is működnek a párhuzamok, a párthusok is Crassus előtt az örmény incidenseket).

Amit visszafogottságnak láttok, az inkább gyengeség. Akinek atomfegyverrel kell fenyegetőznie, az a gyenge, nem az erős.
Ha Oroszország erős lenne, akkor már az Ukrajna téma le lett volna zárva. Esetleg egy csonka-Ukrajna lenne pl. lembergi székhellyel.

 

[blogen]

Amit visszafogottságnak láttok, az inkább gyengeség. Akinek atomfegyverrel kell fenyegetőznie, az a gyenge, nem az erős.
Ha Oroszország erős lenne, akkor már az Ukrajna téma le lett volna zárva. Esetleg egy csonka-Ukrajna lenne pl. lembergi székhellyel.

Oroszország azt hitte, hogy nem elég erős, hogy állja a sarat a NATO-val szemben. Különösen az Oroszországban eddig domináns pozícióban lévő nyugatos vezetők véleménye alapján, akik meg voltak róla győződve, hogy Oroszországnak egyszerűen nincs gazdasági ereje, hogy bármilyen konfliktust kibírjon a Nyugattal. Ehhez képest kiderült, hogy a NATO nem elég potens, hogy bírja az elhúzódó háborút az oroszokkal szemben még gazdaságilag sem. A "merjünk kicsik lenni" oroszok teljes bukásával járt a Nyugat meggondolatlan támadása. Bármelyik orosz tábornok mondhatná most ugyanazt, amit Pállfy a tizenöt éves háború során:

"Mi a muzulmán népet mostanáig olyan doboznak tartottuk, amelyet elődeink nem mertek felnyitni, mert azt mondták, hogy telistele van kígyókkal, százlábú férgekkel, skorpiókkal, s ha ezt a dobozt felnyitnánk, ezek országunkra kiáradnak s a népet elpusztítják, megölik. Császáraink és királyaink mindegyike egy-egy lakatott tett rá. Most azonban, szükség lévén, mi felnyitottuk és a doboz teljesen üres, éppen semmi sincs bennük. Kár, hogy ily hiedelemben töltöttük mostanáig életünket!"

 

[boki]

A harmadik ismert videófelvétel az orosz fegyveres erők által használt iráni gyártmányú Qods Mohajer-6 felderítő és csapásmérő UAV-ról. A jármű oldalszáma ER-858 - ez a jelölés az export változatokon elfogadott. A drón Ghaem-5 (Qaem-5) levegő-föld rakétákkal van felszerelve. Az UAV Kurszk régióban zuhant le.

Az ilyen típusú drón első ismert megjelenését 2022 novemberében regisztrálták az Odessza régióhoz közeli Fekete-tengeren. Két ismert esetben a Mohajer-6 videón való megjelenése műszaki meghibásodások miatti veszteségnek köszönhető. Egy másik alkalommal baráti tűz lőtte le a drónt. Az Iránból vásárolt drónok teljes száma nem ismert.

VK | VK

vk.com

 

[blogen]

Na de inkább foglalkozzunk a jelennel: ha a Nyugat beleállna ebbe a háborúba úgy, mint Oroszország, akkor seperc le lennének nyomva. A hadiipari konjunktúra még meg is menthetné a nyugati gazdaságot. Csak a tömegeket kell még felkészíteni arra, hogy egy I. , II. vh-s szintű áldozathozatalt elfogadjanak. Ez persze kérdéses, a belső problémák miatt (nem fehér lakosság aránya stb.)

Dehát a Nyugat beleállt maximálisan. Ennyit tud a Nyugat. Az atomháború miatt nem lehetséges semmilyen közvetlen összecsapás és az a Nyugat, ami korábban ezerszámra tudott harckocsit és százszámra repülőgépet szállítani proxiknak most tizesével méri a tankot és féltucatjával a vadászgépet. Lőszer meg nincs. A NATO a háború harmadik napján megnyekkenne utánpótlás hiányában.

Mi nem világos azon, hogy a NATO egy dolgot nem tud: háborúzni.

Vagy talán ezerszámra állnak a működőképes harckocsik a NATO tagállamok bázisain és a hadianyagraktárak több hónapnyi intenzív harctevékenységhez szükséges lőszerrel vannak tele? Egy átlag európai NATO tagállamnak annyi lőszere van/marad most, hogy pár napig tudna olyan intenzitással harctevékenységet végezni, mint ami az ukrán fronton zajlik. Az USA talán egy-két hétig.

Az oroszok két éve csinálják. És ellentétben a NATO-val megoldották lassan az ellátási problémáikat.

Hagyományos háború a NATO vereségét is hozhatná a keleti fronton. Ez nem azt jelenti, hogy az oroszok az Atlanti-óceánban mossák a lábukat, hanem azt, hogy valahol a Varsó-Szófia vonalig eljutnak és a NATO erők csak azért lélegezhetnek fel, mert az orosz utánpótlás kábé itt végleg megnyekkene. De addigra a NATO elvesztené a szárazföldi ereje döntő részét és légiereje fegyvertelenül repkedne a kivívott légifölény birtokában, mert ledobta azt a kevés pgm-et, ami a raktáraiban és aztán slussz, a hajukra kenhetik a légiharcrakétáikat! A varsói királyi palotában a fegyverszünet utáni banketten az oroszok mellékesen emelni fogják a poharukat a NATO légiháborús győzelmére. A halottak száma a két oldalon százezres, de az oroszok kibírták, a nyugat pedig elvesztette az összes katonáját, onnantól a NATO haderők egy képzett tisztikar és érdemi legénység nélküli roncsai a mostani selejtes önmaguknak. Honnan fogják feltölteni mégegyszer bármelyik NATO tagállam hadseregét, ha egyszer meghal az a pár százezer nyugati középkorú tiszt és fiatal legénységi állományú, akiket nagy nehezen sikerült alkalmassá nyilvánítani bármire, amihez a hadseregnek köze van és önként jelentkezett!

És akkor itt jön a lényeg:

A rómaiaknak a párthus háborúk csak mellékes ügy voltak, Carrhae idején is éppen Pompeius és Crassus vetélkedett a főhatalomért. Előtte mondjuk azért simán meghódították Szíriát, Judeát stb. A párthusok túl nagy falatnak bizonyultak az elbizakodott rómaiaknak, és később sem sikerült őket végleg megverniük, bár Szíriából és Judeából kiverte őket Antonius, amikor Crassus seregének megsemmisítését követően a párthusok elfoglalták egy időre. Végül azonban Antonius is vereséget szenvedett tőlük, amikor túllépte az akciórádiuszát, és bemerészkedett a Kaukázusba. A császári Róma megerősödése után viszont Trajanus a párthus fővárost is bevette. Később Septmius Severus is. Szóval a párthusok tüske voltak Róma oldalában, de nem voltak egyenrangú hatalom. Csak a keleti római provinciákat tudták időnként feldúlni. Caracalla pedig majdnem végső vereséget mért rájuk, csak megmerényelték, és az utódja elcseszte a hadjáratot, és vereséget szenvedett. Ezután Róma még hadisarcot is fizetett a pártusoknak! De ez már a végjáték volt, utána a Szaszanidák váltották fel a pártusokat, Rómát pedig Konstantinápoly.

A rómaiak a Párthusok elleni meddő és kiegyenlített háborúskodásukban arra voltak kénytelenek rádöbbeni, hogy akkor se tudják legyőzni a párthusokat, ha elfoglalják a fővárosukat (háromszor is elfoglalták Ktészipónt), ha megszállják a legértékesebbnek hitt mezopotámiai területeiket (a Párthus Birodalom egytizede). Mert a Párthusoknak van élőerő és gazdasági tartalékuk bőven a római akciórádiuszon túl. Ceaser volt az utolsó, aki tervezte a mélységi behatolást, a teutoborgi és a carrhaei katasztrófa után a Rómaiak már nem próbálkoztak ilyesmivel. Amíg sűrűn lakott, urbanizált területen tudott mozogni a seregük, addig nyomultak csak Párthiába, mert a sereg ellátása utakhoz és erődökhöz kötődött, a nyílt, vad térségekben teljesen kiszolgáltatottá váltak.

Igen, a párthusok nem voltak gazdaságilag egyenrangúak. Akárcsak Oroszország. De a párthusok is csak a klasszikus mémet tudták erre idézni:

Lehet, hogy az oroszok anyagi lehetőségei töredékei annak, amit a NATO fel tud vonultatni, csakhogy az oroszoknak van hadrafogható és háborúzni is hajlandó fiatalsága, vannak hadianyaggyáraik, ahol nagy mennyiségben és viszonylag olcsón tudnak termelni és vannak szövetségeseik, akik dettó hatalmas mennyiségben tudják ellátni őket hadianyaggal. Mindez a Nyugatnak nincs és nem is lesz már. Megnézem én, hogy soroznak be bárkit háborúra Angliában vagy Németországban, ahol már az is bűncselekmény, ha kimondod mások előtt: szeretem a hazámat.

A Nyugat már csak egy dologra lesz képes Oroszországgal szemben: a legszűkebben vett határain bezárkózik egy védelmi vonal mögé, a többit pedig kényszeredetten elismeri orosz érdekszférának. Aztán tök mindegy, hogy hány felvonásban próbálja újrajátszani az eredeti vesztes konfliktust, ha véletlenül valahonnan külföldről sikerül leakasztania egy hadseregnyi embert, akit a vérszivattyúba tud küldeni, ugyanaz marad majd a végeredmény, ugyanazon a határvonalon.

 

[Öregtankos]

https://twitter.com/i/web/status/1794779790190293099

 

[jani22]

Jók a hozzászólások!

https://twitter.com/i/web/status/1794836605091434552

 

[kacsacsor]

hogy soroznak be bárkit háborúra Angliában vagy Németországban

A Tory-k most közölték, hogy szándékukban áll visszahozni a sorozást. De semmi baj, úgyis a Labour fog nyerni július 4-én.

 

[PavolR]

csakhogy az oroszoknak van hadrafogható és háborúzni is hajlandó fiatalsága

Pont ez van az oroszoknak legkevésbé.

Ugyanis egy eloregedo, gyorsan fogyatkozó társadalomról van szó, amely már néhány évtized múlva nemigazán lesz képes felállítani kello haderót még a mostani 2. Krími Haborúnál kissebb konfliktushoz sem.
Ezért most Putyin buzdít, hogy a fiatalok még a felnot kor betoltése elott kezdjenek el dolgozni és fantáziál arról, hogy minden aszonynak akár nyolc gyereke (jovobeli munkás és katona) is kellene, hogy legyen, mint a multban.

Ami pedig a hajlandóságot illeti, az orosz emberek nem szeretik az elhúzódó háborúzást. Ha túl sokáig nincsen számottevo eredmény, elkezd a hátországban hulye hangulat terjedni. Márpedig az Oo erejének alapja az erejébe vetett hit.

 

[blogen]

Pont ez van az oroszoknak legkevésbé.

Ugyanis egy eloregedo, gyorsan fogyatkozó társadalomról van szó, amely már néhány évtized múlva nemigazán lesz képes felállítani kello haderót még a mostani 2. Krími Haborúnál kissebb konfliktushoz sem.
Ezért most Putyin buzdít, hogy a fiatalok még a felnot kor betoltése elott kezdjenek el dolgozni és fantáziál arról, hogy minden aszonynak akár nyolc gyereke (jovobeli munkás és katona) is kellene, hogy legyen, mint a multban.

Ami pedig a hajlandóságot illeti, az orosz emberek nem szeretik az elhúzódó háborúzást. Ha túl sokáig nincsen számottevo eredmény, elkezd a hátországban hulye hangulat terjedni. Márpedig az Oo erejének alapja az erejébe vetett hit.

Ez már egy elég durva álomvilág.

 

[kacsacsor]

gyorsan fogyatkozó társadalomról van szó, amely már néhány évtized múlva nemigazán lesz képes felállítani kello haderót

Meglehet, de egyelőre a következő néhány évről van szó.
Egyébként, mi lenne ha az orosz adatokat összehasonlítanád a dicső nyugatéval? Netán a sajátoddal? Ki nyerne?

 

[papajoe]

Pont ez van az oroszoknak legkevésbé.

Ugyanis egy eloregedo, gyorsan fogyatkozó társadalomról van szó, amely már néhány évtized múlva nemigazán lesz képes felállítani kello haderót még a mostani 2. Krími Haborúnál kissebb konfliktushoz sem.
Ezért most Putyin buzdít, hogy a fiatalok még a felnot kor betoltése elott kezdjenek el dolgozni és fantáziál arról, hogy minden aszonynak akár nyolc gyereke (jovobeli munkás és katona) is kellene, hogy legyen, mint a multban.

Ami pedig a hajlandóságot illeti, az orosz emberek nem szeretik az elhúzódó háborúzást. Ha túl sokáig nincsen számottevo eredmény, elkezd a hátországban hulye hangulat terjedni. Márpedig az Oo erejének alapja az erejébe vetett hit.

Gombát csak ellenőrzött forrásból,mostantól.