Simán lehet háborút vívni komoly társadalmi támogatottság nélkül, sőt, alig akad háború, aminek komoly társadalmi támogatottsága lenne. Persze relatív, hogy mi számít komoly társadalmi támogatottságnak, de szerintem akkor beszélhetünk ilyesmiről, ha a háborúba induló hadseregekbe tömegével, önként jelentkeznek a harcolni akarók, a tábornokok pedig dúskálhatnak az emberanyagban. Ilyen volt pl. nálunk a '48-as szabadságharc vagy a Nagy Háború első nyara, az oroszoknál pedig kb. a Nagy Honvédő Háború, vagy amikor még Napóleon ellen kerekedtek föl.
Oroszország jelenlegi háborújában voltak, vannak önkéntesek, de soha nem jelentkeztek tömegével. Az orosz társadalom nyilván nem örül a háborúnak, nem támogatja, de láthatóan elfogadja, elviseli. És ez éppen elég ahhoz, hogy működjön a gépezet. Az oroszoknak kb. olyan lehet ez, mint a csecsen háborúk vagy anno Afganisztán voltak.
Ukrajnában közvetlenül a háború kirobbanása után kétségkívül volt egy tömeges felbuzdulás, ez azonban régen elhamvadt a húsdarálóban. Ma már ott tarthatnak, mint a Nagy Háború végén tartottak a négy éve hadat viselők, vagy még inkább, mint a németek '44 vége felé. Csinálják, mert nincs jobb ötletük, csinálják, mert különben kicsinálják őket.
De nagyon szeretnék már
látni a végét.
