Forrás: https://tradingeconomics.com/russia/currency
Glazyev és Delyagin egyaránt a kereskedelmi banki tevékenység állami átvételét szorgalmazza egy új szabályozási rendszer és állami banki működés révén: "A stagflációs csapdából való kilábaláshoz stabilizálni kell a rubel árfolyamát és célzott hitelezési csatornákat kell bevetni a feldolgozóipar számára, valamint az infláció nem monetáris okait a következő intézkedések azonnali meghozatalával kell visszaszorítani:
1. A kereskedelmi bankok devizapozíciójának rögzítése a rubel elleni spekulatív játékuk megakadályozásával.
2. Állítsa vissza a kötelező szabályt, amely szerint az exportőröknek 80%-ban el kell adniuk a devizahozamokat.
3. A devizabetétek betétbiztosítási ügynökség általi biztosításának megszüntetése, a lakosság devizakeresletéről annak értékesítésére való áttérés.
4. A dollár és az euró jegyzésének leállítása az Orosz Bank és a moszkvai tőzsde által, államosítása, a spekulációs hype és a rubel árfolyamának manipulálása elleni kemény fellépés.
5. A rubel közvetlen jegyzésének bevezetése a jüanhoz és más jelentős partnerek valutáihoz, valamint a rubel árfolyam-ingadozásának határainak meghatározása a Központi Bank döntésével. Osztott devizatartalék létrehozása a jegyzett devizákban.
6. Az orosz és a kínai központi bankok közötti deviza- és hitelcsere folytatása, és megegyezés Indiával.
7. Fejezze be a külkereskedelemben a nemzeti valutákra való átállást.
8. Vegyen fel egy speciális eszközt a bankok refinanszírozására, hogy exporthiteleket nyújthassanak legfeljebb 5%-os kamatláb mellett.
9. Zárják le a tőkekiáramlás csatornáit a nem kereskedelmi műveletekhez, beleértve a nem rezidensek érdekében történő tőkekivonást a barátságtalan országokból, az orosz elnöknek az ország pénzügyi rendszerének védelméről szóló rendeleteivel összhangban.
10. Az NWF [Nemzeti Vagyonalap] feltöltése arannyal és más inflációálló eszközökkel."
"A feldolgozóipari ágazat refinanszírozási mechanizmusának elindításához szükség van:
1. Speciális banki refinanszírozási eszközök bevetése hitelezési célokra: nemzeti projektek és állami programok által előírt beruházások; a vállalkozásoknál a kormányzati megrendelések teljesítése érdekében felmerülő kiadások; az orosz kormányzat kiadásai a hazai termelésű áruk állami tartalékban történő megvásárlására; a vállalkozások működőtőkéje hazai berendezések megvásárlására; a hazai termelésű gépek és berendezések lízingje; jelzáloghitelek és lakásépítés; importhelyettesítő iparágak létrehozásába történő beruházások; a nyersanyagok feldolgozásának elmélyítésébe történő beruházások; az infrastruktúra fejlesztésébe történő beruházások;
az SPIC és más, állami részvétellel kötött beruházási megállapodások szerinti beruházások;
innovatív projektek; beruházások új technológiai iparágak létrehozásába; állami fejlesztési intézmények".
"A végső hitelfelvevőkre vonatkozó kamatláb ezekre a refinanszírozási eszközökre nem haladhatja meg a 2%-ot, a bankok esetében pedig - 0,5% és 1,5% között - a bankok általi adminisztrációnak a hitelek rendeltetésszerű felhasználását kell alkalmaznia. A részt vevő bankoknak teljes mértékben felelősséget kell vállalniuk a kiutalt hitelek célzott felhasználásáért, és figyelemmel kell kísérniük a hitelfelvevők általi felhasználásukat.
2. A digitális rubel bevezetése a külkereskedelmi és hitelügyletekre, beleértve a fent említett speciális refinanszírozási eszközökön keresztül végrehajtott tranzakciókat is, a hitelek célzott felhasználásának automatikus nyomon követése érdekében.
3. A Központi Bank betéti műveleteinek és kötvénykibocsátásának megszüntetése, amelyek kiszívják a pénzt a gazdaságból, és elvágják a banki hiteleket a feldolgozóipartól."
A Kommunista Párt (KPRF), amely jelenleg a legtöbb ellenzéki helyet (57) birtokolja az Állami Dumában, Deljaginnál és Glazyevnél vonakodóbb volt Nabiullina közvetlen támadásában, és kevésbé volt képes arra is, hogy a választók számára egy alternatív, a gazdaság egészére kiterjedő állami cselekvési tervet készítsen. A nem kommunista ellenzékhez képest a KPRF félénkebb mint államosító és állami tervező. Novemberben például Szergej Obuhov állami árszabályozásra szólított fel "az alapvető termékek, mint a kenyér, a tej, a cukor és a bébiétel" esetében.
Balra, forrás: https://kprf.ru/activity/prices/230255.html ;
jobbra, a KPRF képviselője, Dr. Szergej Obuhov. Az Állami Duma civil társadalom fejlesztésével foglalkozó bizottságának elnökhelyettese és a KPRF Központi Bizottságának titkára.
Obuhov Deljaginhoz és Glazjevhez hasonlóan támadta az élelmiszerek kiskereskedelmi árainak monopolisztikus manipulációját, de jogorvoslataival arra szólította fel a kormányt, hogy fokozza a Szövetségi Monopolellenes Szolgálat (FAS) erőfeszítéseit a kartellárképzés elleni küzdelemben.
"A kiskereskedelmi láncok vezetőivel úri megállapodást kötöttek arról, hogy nem emelik túlságosan a kenyér kiskereskedelmi árát. Úgy tűnik, hogy a probléma megoldódott? Sajnos nem... Ugyanebből a válaszból szó szerint az következik, hogy "... az élelmiszer-kiskereskedelmi piacok általában versenypiacok, nagyszámú résztvevővel. Más szóval, hogy a kemény versenyben ne szenvedjenek vereséget, az ilyen "gentlemen's agreementeket" kötött vállalatok bármikor felbonthatják azokat. Ez a makrogazdasági helyzet jelenleg. Ebben többé-kevésbé minden rendben van, kivéve az inflációt, amely katasztrofális helyzetet jelent".
"Érthető, hogy az elnök miért tekinti prioritásnak az infláció elleni küzdelmet, és miért adott teljes felhatalmazást a szabályozó hatóságnak" - mondja Obukhov. "Nem akarjuk úgy végezni, mint Törökországban. Emlékezzünk vissza, hogy az alacsony kamatlábakkal és magas inflációval folytatott sikertelen kísérlet után közel egy éve tartják 50%-on a kamatlábat, és eddig csak az inflációt sikerült éves szinten 70%-ról 50%-ra csökkenteniük. Törökországra tehát még hosszú, rendkívül kemény PrEP-időszak vár".
"Azt is helyénvaló felidézni, hogy milyen árat kellett fizetni az infláció megállításáért az Egyesült Államokban az 1980-as évek elején. Az ottani infláció szintjét tekintve a miénkhez volt hasonló, de tovább tartott, így a magas inflációs várakozásoknak sikerült megvetniük a lábukat (ez nálunk még nem történt meg, de hamarosan meg fog történni, ha nem sikerül hamarosan megállítani az inflációt)... Világos, hogy semmiképpen sem kell az 1970-es évekbeli USA vagy a modern Törökország állapotába hoznunk az inflációnkat: nem akarunk évekig 50%-os rátát vagy 10%-os munkanélküliséggel járó recessziót. Minél tovább késik az infláció elleni határozott küzdelem, annál költségesebb lesz. De nem csak erről van szó. Jelenleg az elnöknek más okai is vannak az infláció elleni határozott küzdelemre, többek között politikai okai is."
"Végül is a közeljövőben - 2026 őszén - választások lesznek az Állami Dumában, és ilyen infláció mellett nagyon problematikus lesz a kormánypárt számára, hogy sikeresen részt vegyen ezeken a választásokon. Az emberek a hűtőszekrényükben érzik az inflációt, és a gazdasági növekedési adatok, még ha nagyon látványosak is, még mindig a tévéből jönnek. A gazdasági növekedés lassulása vagy akár egy recesszió sem aggasztja a lakosságot, ha nem jár együtt tömeges munkanélküliséggel, de ez belátható időn belül biztosan nem fenyeget bennünket. Tehát a hatóságok akár magas kulcskamattal és alacsony gazdasági növekedési rátával is elmehetnek a választásokig, de nem olyan inflációval, mint amilyen most van. Végül is a közvélemény alakításában a hűtőszekrény végül mindig győz a tévé felett".
Glazyev és Delyagin egyaránt a kereskedelmi banki tevékenység állami átvételét szorgalmazza egy új szabályozási rendszer és állami banki működés révén: "A stagflációs csapdából való kilábaláshoz stabilizálni kell a rubel árfolyamát és célzott hitelezési csatornákat kell bevetni a feldolgozóipar számára, valamint az infláció nem monetáris okait a következő intézkedések azonnali meghozatalával kell visszaszorítani:
1. A kereskedelmi bankok devizapozíciójának rögzítése a rubel elleni spekulatív játékuk megakadályozásával.
2. Állítsa vissza a kötelező szabályt, amely szerint az exportőröknek 80%-ban el kell adniuk a devizahozamokat.
3. A devizabetétek betétbiztosítási ügynökség általi biztosításának megszüntetése, a lakosság devizakeresletéről annak értékesítésére való áttérés.
4. A dollár és az euró jegyzésének leállítása az Orosz Bank és a moszkvai tőzsde által, államosítása, a spekulációs hype és a rubel árfolyamának manipulálása elleni kemény fellépés.
5. A rubel közvetlen jegyzésének bevezetése a jüanhoz és más jelentős partnerek valutáihoz, valamint a rubel árfolyam-ingadozásának határainak meghatározása a Központi Bank döntésével. Osztott devizatartalék létrehozása a jegyzett devizákban.
6. Az orosz és a kínai központi bankok közötti deviza- és hitelcsere folytatása, és megegyezés Indiával.
7. Fejezze be a külkereskedelemben a nemzeti valutákra való átállást.
8. Vegyen fel egy speciális eszközt a bankok refinanszírozására, hogy exporthiteleket nyújthassanak legfeljebb 5%-os kamatláb mellett.
9. Zárják le a tőkekiáramlás csatornáit a nem kereskedelmi műveletekhez, beleértve a nem rezidensek érdekében történő tőkekivonást a barátságtalan országokból, az orosz elnöknek az ország pénzügyi rendszerének védelméről szóló rendeleteivel összhangban.
10. Az NWF [Nemzeti Vagyonalap] feltöltése arannyal és más inflációálló eszközökkel."
"A feldolgozóipari ágazat refinanszírozási mechanizmusának elindításához szükség van:
1. Speciális banki refinanszírozási eszközök bevetése hitelezési célokra: nemzeti projektek és állami programok által előírt beruházások; a vállalkozásoknál a kormányzati megrendelések teljesítése érdekében felmerülő kiadások; az orosz kormányzat kiadásai a hazai termelésű áruk állami tartalékban történő megvásárlására; a vállalkozások működőtőkéje hazai berendezések megvásárlására; a hazai termelésű gépek és berendezések lízingje; jelzáloghitelek és lakásépítés; importhelyettesítő iparágak létrehozásába történő beruházások; a nyersanyagok feldolgozásának elmélyítésébe történő beruházások; az infrastruktúra fejlesztésébe történő beruházások;
az SPIC és más, állami részvétellel kötött beruházási megállapodások szerinti beruházások;
innovatív projektek; beruházások új technológiai iparágak létrehozásába; állami fejlesztési intézmények".
"A végső hitelfelvevőkre vonatkozó kamatláb ezekre a refinanszírozási eszközökre nem haladhatja meg a 2%-ot, a bankok esetében pedig - 0,5% és 1,5% között - a bankok általi adminisztrációnak a hitelek rendeltetésszerű felhasználását kell alkalmaznia. A részt vevő bankoknak teljes mértékben felelősséget kell vállalniuk a kiutalt hitelek célzott felhasználásáért, és figyelemmel kell kísérniük a hitelfelvevők általi felhasználásukat.
2. A digitális rubel bevezetése a külkereskedelmi és hitelügyletekre, beleértve a fent említett speciális refinanszírozási eszközökön keresztül végrehajtott tranzakciókat is, a hitelek célzott felhasználásának automatikus nyomon követése érdekében.
3. A Központi Bank betéti műveleteinek és kötvénykibocsátásának megszüntetése, amelyek kiszívják a pénzt a gazdaságból, és elvágják a banki hiteleket a feldolgozóipartól."
A Kommunista Párt (KPRF), amely jelenleg a legtöbb ellenzéki helyet (57) birtokolja az Állami Dumában, Deljaginnál és Glazyevnél vonakodóbb volt Nabiullina közvetlen támadásában, és kevésbé volt képes arra is, hogy a választók számára egy alternatív, a gazdaság egészére kiterjedő állami cselekvési tervet készítsen. A nem kommunista ellenzékhez képest a KPRF félénkebb mint államosító és állami tervező. Novemberben például Szergej Obuhov állami árszabályozásra szólított fel "az alapvető termékek, mint a kenyér, a tej, a cukor és a bébiétel" esetében.
Balra, forrás: https://kprf.ru/activity/prices/230255.html ;
jobbra, a KPRF képviselője, Dr. Szergej Obuhov. Az Állami Duma civil társadalom fejlesztésével foglalkozó bizottságának elnökhelyettese és a KPRF Központi Bizottságának titkára.
Obuhov Deljaginhoz és Glazjevhez hasonlóan támadta az élelmiszerek kiskereskedelmi árainak monopolisztikus manipulációját, de jogorvoslataival arra szólította fel a kormányt, hogy fokozza a Szövetségi Monopolellenes Szolgálat (FAS) erőfeszítéseit a kartellárképzés elleni küzdelemben.
"A kiskereskedelmi láncok vezetőivel úri megállapodást kötöttek arról, hogy nem emelik túlságosan a kenyér kiskereskedelmi árát. Úgy tűnik, hogy a probléma megoldódott? Sajnos nem... Ugyanebből a válaszból szó szerint az következik, hogy "... az élelmiszer-kiskereskedelmi piacok általában versenypiacok, nagyszámú résztvevővel. Más szóval, hogy a kemény versenyben ne szenvedjenek vereséget, az ilyen "gentlemen's agreementeket" kötött vállalatok bármikor felbonthatják azokat. Ez a makrogazdasági helyzet jelenleg. Ebben többé-kevésbé minden rendben van, kivéve az inflációt, amely katasztrofális helyzetet jelent".
"Érthető, hogy az elnök miért tekinti prioritásnak az infláció elleni küzdelmet, és miért adott teljes felhatalmazást a szabályozó hatóságnak" - mondja Obukhov. "Nem akarjuk úgy végezni, mint Törökországban. Emlékezzünk vissza, hogy az alacsony kamatlábakkal és magas inflációval folytatott sikertelen kísérlet után közel egy éve tartják 50%-on a kamatlábat, és eddig csak az inflációt sikerült éves szinten 70%-ról 50%-ra csökkenteniük. Törökországra tehát még hosszú, rendkívül kemény PrEP-időszak vár".
"Azt is helyénvaló felidézni, hogy milyen árat kellett fizetni az infláció megállításáért az Egyesült Államokban az 1980-as évek elején. Az ottani infláció szintjét tekintve a miénkhez volt hasonló, de tovább tartott, így a magas inflációs várakozásoknak sikerült megvetniük a lábukat (ez nálunk még nem történt meg, de hamarosan meg fog történni, ha nem sikerül hamarosan megállítani az inflációt)... Világos, hogy semmiképpen sem kell az 1970-es évekbeli USA vagy a modern Törökország állapotába hoznunk az inflációnkat: nem akarunk évekig 50%-os rátát vagy 10%-os munkanélküliséggel járó recessziót. Minél tovább késik az infláció elleni határozott küzdelem, annál költségesebb lesz. De nem csak erről van szó. Jelenleg az elnöknek más okai is vannak az infláció elleni határozott küzdelemre, többek között politikai okai is."
"Végül is a közeljövőben - 2026 őszén - választások lesznek az Állami Dumában, és ilyen infláció mellett nagyon problematikus lesz a kormánypárt számára, hogy sikeresen részt vegyen ezeken a választásokon. Az emberek a hűtőszekrényükben érzik az inflációt, és a gazdasági növekedési adatok, még ha nagyon látványosak is, még mindig a tévéből jönnek. A gazdasági növekedés lassulása vagy akár egy recesszió sem aggasztja a lakosságot, ha nem jár együtt tömeges munkanélküliséggel, de ez belátható időn belül biztosan nem fenyeget bennünket. Tehát a hatóságok akár magas kulcskamattal és alacsony gazdasági növekedési rátával is elmehetnek a választásokig, de nem olyan inflációval, mint amilyen most van. Végül is a közvélemény alakításában a hűtőszekrény végül mindig győz a tévé felett".
