A háborút azok szítják akik az agresszort támogatják. A helyzet jogilag teljesen egyértelmű. Remélem téged megtádnak az utcán és segítség helyett még te leszel felelősségre vonva. Akkor talán megérted a helyzetet.
Na akkor csak, hogy te megértsd. Nyomod, nyomjátok, ezt az áldozatot kell segíteni dumát szakmányban.
Nekünk, magyaroknak speciális a helyzetünk ebben az esetben. Segítettünk és segítünk az ukránoknak minden téren,
kivéve katonailag. Tesszük ezt annak ellenére, hogy a legelemibb, elvárható viszonzást, a magyar kisebbség
alapvető jogainak biztosítását sem hajlandóak teljesíteni. Trump hivatalba lépését megelőző 1 évben már mindenhol
olyan kijelentéseket tettek az európai jogszabályok, általunk való be nem tartása miatti, Magyarországot súlyosan
megbüntetni szükséges európai lépésekről, mintha legalábbis ott ülnének a bizottság elnöki székében. Egy háborúban
álló, minden létező nemzetközi segítségre rászoruló, anyagilag, gazdaságilag kifosztott nép, nem viselkedik így.
Normális életszemléletű embernek teljesen egyértelmű, hogy Ukrajna a háború után, egy hadseregét, fegyverzetét
tekintve, erős kontroll alatt tartott országgá kell válljon.
Mindezeken túlmenően, Magyarország a trianoni diktátumban elvesztette, helyesebben elvették az ország 2/3 részét.
Az egyik rész ebből, pont ahhoz az Ukrajnához került, aki akkor még nem is létezett. Aztán a független országgá
válásukkor kiírt népszavazást, a Kárpátalja autonómiájáról - több mint 70% igennel - teljesen elvetették. És ez
még mindig nem volt elég, sorba jöttek a jogfosztások. Nyelvhasználat súlyos korlátozása. Iskolák, iskola igazgatók
vegzálása, magyar nemzetiségű önkormányzati vezetők elüldözése Ukrajnából, a magyar nemzeti önbecsülés sárba tiprása.
Regényt lehetne írni az ott élő magyarok megpróbáltatásairól.
Mindezeket figyelembe véve kérdezem: miért kellene nekünk magyaroknak, ezt az Ukrajnát feltétel nélkül, mindenben
támogatnunk és miért kellene olyan rohadt nagy igazságtalanságnak éreznünk, ha elveszti jelenlegi területének
egy részét?