Viszonylag már rég szóltam hozzá is bármihez is, de olvasva a hozzászólásokat néhány dologra azért nem mellékesen felhívnám a figyelmet. Igyekszem nem OFF-olni, így csak nagyon érintőlegesen lesznek megjegyzéseim tágabb értelemben véve a világot Kelet-Európánál, de azt gondolom, a téma alapvetően ebbe a topicba tartozik.
A kijevi balhé eleve kódolt volt, ennek az oka pedig nagyon egyszerű: a SZU széthullását követően kialakult ukrán gazdasági elit egy meghatározó része remek üzleti kapcsolatokat ápolt a nyugati kollégákkal. (Hogy ez éppen virágzó és nyereséges vállalkozásnak vagy inkább hazaárulásnak minősül-e hála az égnek nem az én tisztem eldönteni.) Ugyanígy adottak az orosz érdekeltség vonalai is, akik szintén nem gyenge oldal. Kijev hosszú évek óta lavíroz az EU/NATO illetve Oroszország között – tehette ezt, mert ez a politikai pufferteret mindkét oldal meghagyta Kijevnek. Legalábbis eddig.
Miközben Fehéroroszország mellett Moszkva Örményországgal és Kazahsztánnal is közös légvédelmi rendszer fejlesztésébe/kiépítésébe kezdett, addig Kína és Dél-Korea sem tétovázott sokat – egymásra „licitálva” deklaráltan kiterjesztették a légvédelmi zónájukat. A kis kitérő oka csak az, hogy az ukrán állapotok megértéséhez nem célszerű figyelmen kívül hagyni, ami Szíria nem megtámadása óta történt: tárgyalások Iránnal, az orosz katonai rendszerek „közelkülfödi” expanziója, Kína (és utána Dél-Korea) „tétemelése” Dél-Kelet Ázsiában. (A dollár ellen közben megindított kínai és orosz lépések is megérnének egy újabb misét, de a topic témájához csak lábjegyzetként csatolnám most ezeket.)
Ukrajna válaszút elé érkezett és úgy tűnik, a döntés nem elkerülhető. Korábban azt jósoltam egy régebbi írásban, hogy Ukrajna szétszakadásához vezethet az, ha Kijevet falhoz állítja a Kelet és a Nyugat. A szír fiaskó illetve Oroszország térnyerése lépésre sarkallta nyilván a Nyugat érdekcsoportjait is – Kijev az utolsó lehetőség arra, hogy megakadályozzák egy a korábbi Szovjetunióhoz mérhető új orosz impérium létrejöttét. De túl sok energia erre már nem mozgósítható, mivel Ázsia másik óriása szintén lépett – igaz, egyelőre csak szavakban. Ugyanakkor a mostani kínai katonai erő már messze nem hagyható figyelmen kívül, az egyéb lehetőségekről nem is beszélve.
A Nyugati stratégák számára inkább választás egy destabilizált, a szétesés és polgárháborús állapotok felé sodródó Ukrajna, semmint egy Moszkva fennhatósága alá tartozó „rendezett” Ukrajna.
Mivel Kijev falhoz lett állítva az EU és Moszkva által, így a lapokat teríteni kell. Ami igazán veszélyes lehet ebben a helyzetben az csak annyi, hogy egy megboruló Ukrajna Kelet-Európa gázellátása, az ott élő sokmilliós orosz lakosság védelme illetve a Gazprom érdekek miatt Moszkva végső esetben közvetlenül is beavatkozhat (– végül is ők sosem a demokráciát exportálták, nekik a testvéri, internacionalista segítségnyújtásban van rutinjuk. ;D)
Egy biztos: Moszkva és az alakuló új Eurázsiai Unió alapvető stratégiai létérdekei nem engedhetik meg sem egy NATO/EU tag Ukrajna, sem egy destabilizált közvetlen szomszéd létét.
Ha senki sem fog engedni, akkor Ukrajna akár még meg is szűnhet a végén, legalábbis a jelen állapotához képest.
Ugyanakkor a nyugati sajtótól nem kicsit eltérő hírek is jönnek keletről – akinek esetleg van közvetlen ukrán kapcsolata, az akár ezt meg is erősítheti vagy cáfolhatja. Ezek a hírek pedig arról szólnak, hogy a lakosság nagyobbik fele Kelet- és Nyugat-Ukrajnában jobban szimpatizál Moszkvával, mint a Nyugattal.
Putyin lehet, hogy igazat mondott: az új világrend Szíriánál valóban elkezdődött. Úgy látszik, most Ukrajnával folytatódik. Rövidesen ez is el fog dőlni, így vagy úgy. A nagy kérdés az, hogy Ukrajna destabilizálásával valóban aláássák-e az új orosz impérium felépítését vagy csak késleltetni lesznek képesek.
Ez sem lehetetlen akár Moszkva hallgatólagos és időszakos „beleegyezésével”, mivel Kína illetve Ázsia jelent akkora gondot az oroszoknak is, mint az USA-nak.
Az egyensúly fenntartása érdekében néha "levegőhöz kell juttatni" a másik oldalt is, mert a sarokba szorított akár egy végzetes kimenetelű lépésre is elszánhatja magát.