Akkor kapkodjuk még egy kicsit tovább a fejünket…- elnézést mindenkitől, de nem tudok a Nagy Tábla nélkül korrekt véleményt formálni a zajló eseményekről, viszont Ukrajna a fő téma, így maradnék ebben a topikban.
Cinikus megjegyzésével kapcsolatban lenne néhány észrevételem - a Krími Tatár Kánság és Törökország kérdése.
Ne siessük el a dolgokat, nem véletlenül jeleztem pár napja a harmadik „erős embert”, akinek lesz még szava a térségben – ez pedig Törökország. Akad néhány dolog, ami mellett ne menjünk el szó nélkül, mielőtt a Krím kérdéséről véglegesen lezárnánk ezt a „vitát” –ezek is árnyalják kicsit a képet:
Szíria ügyében Ankarának valójában nem Asszad, hanem a kurd szeparatizmus a fájó pont – Ankara szívesen bevonulna Szíria kurd régiójába, hogy elejét vegye vagy legalább gyengítse a további kurd törekvéseket. Ugyanakkor Ankara – figyelembe véve valamennyire Moszkva érdekeit is – eddig visszafogta magát. A Déli Áramlat projekt kérdésében illetve az Iránt támogató politikájuk után előbb-utóbb nekik is lehet majd egy kérésük Moszkva irányába… – ha esetleg a dolgok úgy alakulnának, ahogy természetesen senki sem szeretné. (Kivéve a képzeletemben élő gonosz összeesküvőket, de velük most nem foglalkozunk.)
A másik térség a Balkán szíve, ahol szintén együtt tud működni Ankara Moszkvával – az oroszok nem hátráltatják a török befolyás növekedését és cserébe Ankara sem tesz keresztbe a szerb-orosz együttműködésnek, azaz nem gyengítik egymás pozícióit. Ez szintén adu lehet Ankarának az EU-val folytatott tárgyalások során.
Nem mellékesen megjegyzem: a Boszporuszon keresztül úgy úszkál ki- és be az orosz hadiflotta, mintha otthon lennének.
Oroszország – mostanra ez már félhivatalossá vált – gyakorlatilag katonai hídfőállást épít ki vagy inkább erősít meg Szevasztopolnál. Moszkva is szimultán sakkozik – a török oldalt sokkal inkább maga mellé akarja állítani, és ha ennek az ára „adott esetben” egy kis darab lesz a Krímből, akkor meg fogja adni. Vagy ha ezt nem, akkor Szírián még mindig lehet majd boltolni a Nyugat jóváhagyása nélkül is – ezt se hagyjuk figyelmen kívül.
Két dolog miatt felesleges túl sokat agyalni az orosz katonai opción:
Az első az, hogy bár Moszkvának a legideálisabb felállás lenne egész Ukrajna megszerzése, de ennek konkrét gyakorlati akadálya van – mégpedig az oroszellenes régiók lakossága. Mire mész egy olyan vazallussal, aki megtartása több katonai/hírszerzési/belügyi erőforrásodat köti majd le, mint a konkrét ellenség? Ennél sokkal jobb lehetőség Ukrajna szétszakítása és a kelet-ukrajnai régiók illetve a Krím-térségének beszippantása. Mindezt lehetőleg úgy, hogy közben ezt az oroszajkú lakosság önként és dalolva kérje.
Mi is kell ehhez? Gyakorlatilag pont az, ami most történik.
Amikor a Nyugat hatalmai és Oroszország szóban egyetért abban, hogy most a legfontosabb Ukrajna belső stabilitása és a nyugalom, akkor engedjétek meg, hogy felvonjam a szemöldököm. Itt valaki (vagy inkább mindkettő) mellébeszél. A geopolitikai érdekek ugyanis szögesen ellentétesek – az USA Oroszország gyengítése érdekében akarja a destabilizációt, az EU pedig nyugalmat, stabilitást és nyugat barát kormányt akar.
Hogy lesz ez megoldva a keleti régiókkal együtt?
A válasz egyszerű: sehogy.
Vagy egyértelmű: orosz-EU kiegyezés az USA érdekek kárára.
No, lenne itt rögtön a „fuck the EU”-nál is cifrább nóta. Egyelőre egy ilyen európai-orosz összeborulás utópia, így marad az első válasz: sehogy.
A második ok: Oroszország akkora katonai potenciált képes szükség esetén gyorsan felvonultatni és bevetni a régióban, amivel per pillanat senki sem tudna a helyszínen eredményesen szembeszállni, sem a NATO sem pedig az USA. Rossz nyelvek szerint az orosz külügy Washington értésére adta, hogy szükség esetén készek 250 ezer katonát és némi haditechnikát gyorsan átdobni a szomszédba, ha gond van. Ez nem blöff, hanem konkrét, a helyszín közelében lévő valódi katonai képesség.
Mit akarhat valójában Putyin és Oroszország?
Biztos, hogy az oroszok rosszabbul járnának Ukrajna szétesésével?
Azzal az Ukrajnáéval, akin nem keresik meg még a hidegvízre valót sem – eleve a féláron adott gázt is (orosz) hitelekből képes csak Kijev finanszírozni. Ukrajna nyugati felének a területe pedig elsősorban a NATO felvonulási területként való felhasználása miatt aggasztja Moszkvát.
Mi erre a megoldás? Csak nem az, hogy Ukrajna kerüljön szembe a közvetlen nyugati szomszédjaival például felszított nacionalista okok miatt?
Így ha Ukrajna mégis „felbomlasztódik”, akkor az eddig hűséges kelet-európai szövetségesek (ütközőállamok) hirtelen lehetőséghez jutnak a nyugati oldal részeinek további darabolására/annektálására – adott esetben élesen szembe helyezkedve majd az USA geopolitikai érdekeivel is.
Ukrajna csapdahelyzet és nem látni még, hogy mi a vége. Csapda Moszkvának és csapda a Nyugatnak is.
Hogy is szólt az idézet a Python által linkelt korábbi cikkből: „Isten mentsen meg attól, hogy győzzön ez a forradalom. És attól is, hogy elbukjon.”
Ez pontosan így van.