[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)
- Téma indítója Montezuma
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
"Elfogadtuk a kockázatot, és a munkára koncentráltunk. [INTERJÚ]
2022.10.18. 06:43
152 mm-es D-20 tarack (szemléltető fotó) Ukrajna Védelmi Minisztériuma
A Defence24 interjút készített az ukrajnai donbászi harcok egy veteránjával, aki tüzérségben harcolt a Szeverodonyeck és Liszicsanszk elleni orosz támadás során. Mi jellemezte egy tüzér mindennapi munkáját? Milyen volt a hangulat akkoriban, amikor az ukrán állások Donbászban egy zsákhoz hasonlítottak, amelyet három oldalról az oroszok vettek körül, és mi jelentette a legnagyobb veszélyt?
Maciej Szopa: Mi késztette arra, hogy részt vegyen az ukrajnai harcokban?
Önkéntes mentősként érkeztem Ukrajnába egy alulról szerveződő projekt részeként, amelynek célja a sebesültek orvosi evakuálása nyugatra. Kezdetben lengyelországi kórházakba szállítottuk őket, majd ezek az akciók külföldi kórházakba való evakuálásba fajultak, és a sebesülteket a Rzeszów-Jasionkában leszálló egészségügyi repülőgépekre szállítottuk. Március-április fordulóján megkezdtem a helyszínen megismert ukránok segítését, az önkéntesek és a hadsereg kiképzését a taktikai mentés területén. Mi ösztönzött arra, hogy oda menjek? Hajlandóság a meglévő képességek ellenőrzésére, további gyakorlatok megszerzésére, és mindenekelőtt a közös ellenség elleni küzdelemben való erőfeszítésre. Sajnos a háború a legjobb hely az új tapasztalatok megszerzésére: mind orvosi, mind taktikai szempontból.
De végül a sors a tüzérséghez sodort. Hogy történhetett ez?
Ez egy kicsit véletlen egybeesés volt. Amikor másodszor mentem Ukrajnába, az volt a feltételezésem, hogy részt veszek a sebesültek keleti evakuálásában. De abban az időben sok önkéntes volt olyan helyeken, ahol voltak kapcsolataim, és ugyanakkor aktív ajánlatot kaptam, hogy a tüzérségi szolgálat biztosításában folyamatosan orvosként tevékenykedjek. Ebbe beleegyeztem, bár a gyakorlatban úgy alakult, hogy rendes tüzérként tevékenykedtem.
Szóval te voltál a rakodó?
Több beosztásban dolgoztam, a srácok különféle feladatokba dobtak be. Először csak dolgozni mentem velük. Orvosként biztosítottam őket, miközben néztem, mit csinálnak. Aztán elkezdtek bevonni az egyes pozíciókba, talán nem mindegyikbe, mert például nem mindenki vezetett be beállításokat.
Milyenek voltak a frontvonalbeli mindennapjaid?
A frontvonaltól kicsit távolabb, a régió nagyobb városainak szomszédságában volt a bázisunk. Inkább több időt töltünk utazással, mert így csökkentettük az észlelés és a támadás kockázatát a felszerelések és lőszerek tárolására szolgáló területen. Nagy plusz volt, hogy a "robot" elhagyása után lehetőségünk volt visszaállítani a küzdőképességünket és pihenni tudtunk. Ez azonban nem zárta ki a fenyegetést. A város rendszeres tűz alatt állt, legyen szó légierőről vagy nagy hatótávolságú tüzérségről. Katonai célpontokat már korábban eltalálták így az oroszok általában polgári településekre lőttek.
A tevékenységek intenzitása elsősorban az időjárástól függött. Ha a drónok nem tudtak repülni szél és eső miatt, akkor automatikusan kevesebb volt a munka. De az is előfordult, hogy napi két indulás is volt. Aztán kora reggel elkezdtük a lőszert címlet szerint szétválogatni, felpakolni a teherautóra, előkészíteni a kocsit, és továbbhajtani a várakozóhelyre. Ott vártuk meg a drónkezelőket, hogy megadják a koordinátákat.
Amire emlékszem, biztosan ezek a kezdő Toczki. Először a láthatáron lehetett látni őket, vagy öt kilométerre szálltak fel tőlünk. Aztán elhaladtak a fejünk felett, és felgyorsultak Oroszország felé. Láttuk őket a felhőkben, aztán hang hallatszott. Ez két darab volt, valahol Szeverodonyecktől északra mentek. Közvetlenül ezután a közelben lecsapott a légi erő. És "rákokon lovagolni" - itt könny csordult a szemébe.. Láttunk lengyel sisakot, lengyel felszerelést az ellenőrző pontokon és lengyel felszerelést, ami Lengyelországból jött keletre.
Kikkel dolgozott együtt, kik voltak ezek az emberek?
Én voltam az egyetlen lengyel az ukrán alegységben, tehát nem szigorúan nemzetközi egységben. Ukrajna keleti, déli és nyugati részéből jöttek velem. Különböző korúak voltak, a huszonévesektől a hatvanas éveik elején járó emberekig. Olyan szép keresztmetszet. A hangulat határozottan jó volt. Ez egy önkéntes egység volt, szinte csak önkéntesekből állt, kivéve az általam ismert 1-2 szerződéses katonát. Ezek az emberek nagyon motiváltak voltak, és a háború kezdetétől a tüzérségben dolgoztak. Ha jól tudom, ez volt a harmadik irányuk, amelyen ez az alegység harcolt. Látható volt a nagy motivációjuk és küzdeni akarásuk.
És ha már a munkakultúráról van szó. Volt olyan érzése, hogy Nyugatról érkezett emberekkel dolgozott, volt-e egyáltalán posztszovjet éghajlat?
Volt egy eleme a keleti "uhlan fantáziának", de ami az eljárásokhoz és a mentalitáshoz való ragaszkodást illeti, az inkább nyugati volt.
Milyen fegyvert kezeltél?
Egy régi, 152 mm-es D-20-as vontatott tarack volt. Nem tudom, hogy az oroszoktól szerezték-e be, vagy az ukrán fegyveres erők raktáraiból. Viszont a teherautót, ha jól tudom, egy állami adománygyűjtésből vásárolták. Maga a vontatott tarack működése nem túl nehéz. Számos gomb, több biztosíték található a támasztékok összecsukásához és kihajtásához. Fontosabb volt a vészhelyzetekre és az elakadásokra való reagálás. Fontos volt a tisztítás, karbantartás, a zárszerkezet és az összes gyújtószeg alkatrész szétszerelése. Ez utóbbi némi tudást és készséget igényel. A legbonyolultabb tevékenység a beállítások kiszámítása volt ballisztikus számítógépek hiányában. Beállítása is egyszerű, előre beállított beállításokkal rendelkezik.
Egy ilyen szakaszon dolgozni nehéz fizikai munka?
A D-20-as lövedék súlya több mint 40 kilogramm. A lövedékkel/hajtóanyagtöltettel és a tokkal együtt több mint 60 kilogramm. Tényleg kimerítő volt. A konditerem jól jön ebben a szakágban, és ezt a hátadon is érzed. 20 db 152 mm-es lövedéket pakolni egy teherautóról, különösen, ha ez csak a nap első munkája, kemény dolog.
A férfi azután van, hogy az egész dobozt a teherautóra pakolta. Aztán megérkezik a területre, és a tarackhoz kell vinni a kezdőcsomagot, és esetleg további lőszereket kell odavinni, ha a tűzcsapások folytatására van szükség.
Otthagytad a lőszereket, vagy visszavitted őket?
Ha az idő engedte, visszavettük őket. Ha nem volt időnk, a helyszínen hagytuk őket. Inkább a lőszeres dobozokat hagytuk hátra, mint a lövedékeket.
Említetted a drónkezelőket. Veled "lovagoltak"?
A drónok az osztag szerves részét képezték. Nekik köszönhetően megvolt a saját helyzetképünk, és ezek az adatok nem kívülről származtak. Tehát függetlenek voltunk. Ők azonban valahol közelebb dolgoztak a fronthoz, néhány kilométerre az ellenség állásától. Elég közel mentünk ahhoz, hogy kilőjük a célpontot, amely többé vagy kevésbé mélyen volt az ellenség pozíciójában.
Mekkora a D-20 tarack hatótávolsága? Körülbelül 20 km?
Kb. 17 km a használt lőszertől függően. Néha néhány kilométerre autóztunk a frontvonaltól, néha egy tucatnyira. Attól függ, milyen mély volt a cél és mi volt a feladat koncepciója.
Tudtad, hogy mire lősz, vagy a drónok csak azt mondják, hogy merre lőj?
A Starlink terminálokon keresztüli kommunikációnak köszönhetően, amelyek a kapcsolódás és az élő kommunikáció fő forrásai voltak, tudhattuk volna, ha meg akarjuk szerezni ezeket az adatokat. A feladat elején kész kezdeti beállításokat kaptunk. Elég volt csak lőni, és rendszeresen beállítani a tüzelést. A hangkommunikáció non-stop volt, ezért rendszeresen voltak korrekcióink, vagy például olyan információink, hogy nem robbant fel a lőszer, és más detonátorokat kellett becsavarni.
W
Wilson
Guest
Lehetett sokáig pozícióban lenni az első lövés után? Visszaszámoltad az időt?
Stopperrel a kezünkben nem volt visszaszámlálás, de igyekeztünk minél kevesebb lőszert kilőni. Néhány lövés és tűzállásváltás.
A döntést a drónok felderítéséből származó információk alapján hozták meg. Előfordult, hogy célt akartak, és szinte az egész "kamiont kilőttük", több mint 20 lövést egy pozícióból. Aztán sajnos tovább voltunk a poszton. A megnövekedett kockázatot ebben a helyzetben ellensúlyozta az a tény, hogy egyetlen tarackként dolgoztunk, nem pedig egy komplett ütegként, így alacsonyabb prioritást élveztünk az ellenütős tüzet illetően.
Tehát a kapcsolat kulcsfontosságú volt, nem kellett sok minden miatt aggódnia...
Igen, hacsak nem helyeztük túl közel a Starlink antennáját a fegyverhez, és lövéskor destabilizált, és elvesztette a jelet Aztán meg kellett várni, hogy újra csatlakozzon. Arra egyébként is figyelni kell, hogy épületek környékén, a tarack mögött több méterrel lövöldözve kieshetnek az ablakok .
Inkább a hallásvédők voltak kötelezőek.
A legtöbben aktív hallásvédőt használtak. Mások parancsra egyszerűen elzárták a fülüket, és hallásvédő nélkül folytatták a munkát. Ehhez hozzáadódik a szennyeződés és a por tüzeléskor. Koszosan és kimerülten tértünk vissza. Főleg, ha száraz és forró nap volt.
És végre pihenj...
Éjszaka a tarack tisztítása, sokszor "zseblámpánál".A fáradtság ellenére a tarackot a bevetésekre fel kellett készíteni.Csak csőtisztítás és folyamatos karbantartás,így itt nem volt nagy filozófia.
Hogyan reagáltak rád az emberek, azaz amikor az otthonuk közelében telepedtél le. Nem féltek az ellen tűztől, az orosz bosszútól?
Ezt figyelembe kellett venni a tervezésnél, és ez fontos volt. Voltak olyan helyzetek, amikor a helyiek egészen közeli épületekből, látva, hogy elválunk, jöttek, és még térden állva kértek minket, hogy menjünk máshova. Néha még az utakon is lefeküdtek. És elmentünk, mert nem akartuk leleplezni őket. Gyakran a határ menti falvakba való autózás és az épületek közötti rövid megállás után néhány katona kiugrott, és azt mondta: "Helló srácok, felfeditek a
helyzetünket, valahova máshova menjetek"
A nagyobb városokban a civilek viszont hozzászoktak a hadsereghez. Ott az élet a megszokott módon zajlott. És minél közelebb került a fronthoz, annál gyakrabban maradtak otthon csak az idősebbek. Életkoruk és a házhoz való kötődésük miatt nem akarták elhagyni. A fiatalok, agilisabbak nyugatra mentek, az idősebbek pedig maradtak. És sok katonát lehetett találni eltemetve a környéken.
Meglepetés volt az oroszok számára, hogy egyetlen taracként működtetek, és mint mondtad, "alacsony értékű célpont" voltatok?
A klasszikus erőelosztást használtuk, és ennek volt értelme. Gyakran elhaladtunk sok ilyen "kis értékű" célpont mellett - egy ágyú és egy rakétavető a hozzá tartozó járművel. Egyszer egy Grad hordozó jött mellénk. Felállított - nem is láttuk, mikor - kilőtt egy rövid sortüzet és elment. Grad többször került a közelünkbe, egyszer pedig a légierő támadott meg valamit a környéken.
Ezek nagy távolságra voltak?
Két-háromszáz méter, de a terep és a rejtőzködésünk megakadályozta, hogy a törmelék kárt tegyen bennünk. Itt dicsérhetem meg a hadosztályom parancsnokait. Jól tervezték és választották ki a lőállásokat. Maximálisan kihasználták a terepet. Ezt figyelembe vették mind az ágyúk elrejtésekor, mind az ellenséges támadás esetén az indulási útvonalak tervezésénél. Minden átgondolt volt, nem volt olyan véletlenszerű lőállás, amely ne biztosított volna számunkra legalább álcázást.
Az álcázás nagy szerepet játszott?
Nem használtunk tipikus maszkolóhálót. Miért? Nem tudom. Talán lustaság, vagy inkább az a vágy, hogy lerövidítsék a pozícióban maradás idejét. A hálók letekerése néhány percet vesz igénybe. Roll-up - legalább egy perc, és gyorsan le kell szállnia. Valamit valamiért. Alegységünk belső döntése volt. De nálunk inkább a lőállás gyors elhagyásáról volt szó.
Az ellenséges drónok lebegtek feletted?
Soha nem láttuk őket, a fegyver felállításának szakaszában a sofőr volt az első helyen felelős az "ég" szektor tartásáért, de amikor bevetésre kerültünk és a drónok információit vártuk, az eget figyelte több szempár.
Volt nagy veszélyérzet egy ilyen bevetés során? Feszültség?
Általánosságban elmondható, hogy a vontatott ágyúkkal való munka meglehetősen nagy fizikai erőfeszítést igényel, mind kezelési, mind logisztikai szempontból. A tűzállásban való munkavégzés és a páncél nélküli mozgás azt jelenti, hogy az ellenség bármilyen tűzinterakciója a területen nagy veszélyt jelent. Tudatában voltunk ennek a kockázatnak. Fontosabb volt azonban, hogy ezt már korai szakaszban elfogadjuk, ami lehetővé tette, hogy tiszta fejjel, csak a munkára koncentrálva dolgozhassunk. Állandóan tüzérségi lövedékeket hallottunk a fejünk felett, köztük a miénket is. A katona gyorsan ki tudja fejleszteni azt a képességét, hogy megítélje, közel van-e, távol van-e a lőszer, bejön-e vagy kijön-e. És tudja, ha reagálnia és elrejtőznie kell.
A Liszicsanszkért vívott harcok során elhangzott, hogy az oroszok tízszer annyi lőszert lőttek ki, mint az ukránok. Lőszerhiány volt?
Abból a részlegből tudok beszélni, amelyben voltam. Soha nem volt olyan, amiből kifogyott volna a lőszer. Mindig elég volt belőle legalább egy-két bevetésre, vagy néhány kisebb munkára. A lőszer rendszeresen érkezett hozzánk, beleértve a zsákmányolt orosz lőszereket is. Egy ponton rengeteg felszerelés volt – többen voltak, mint emberek. A műszaki problémák, különösen a detonátorok esetében, jelentősebb problémát jelentettek, mint a lőszerhiány. Néha nem lőttek. De rendszeresen kaptunk információkat a drónoktól, és reagáltunk egy másik sorozatra.
Milyen minőségű volt ez a zsákmányolt orosz lőszer az ukrán és a közép-kelet európai lőszerhez képest?
Túl rövid ideig voltam ott ahhoz, hogy megbízhatóan meg tudjam ítélni. Saját szememmel láttam a problémákat a 152 mm-es "nyugati" lőszerrel.Ez a lőszer régi volt.Csak a jelenlétem legvégén jelent meg egy orosz.Valamilyen gyártási sorozatú lengyel biztosítékkal volt a probléma.Ha kellett,fordítottuk őket egy másik verzióra.A srácok azt mondták.hogy korábban hasonló problémáik voltak a cseh lőszerrel is.
Volt olyan érzésed, hogy az oroszok dominálnak, szinte egy körben vagy? Donbasz akkor gyakorlatilag egy zsák volt, amelyet az orosz erők vettek körül...
Nem, nem volt érezhető. Sok ukrán egység volt a környéken, és ők is hátul voltak, akárcsak mi. Bahmut környékén, Siewierskben... Nem volt az a benyomásunk, hogy az ellenség körülvesz bennünket.
Nem mentek át csoportok a fronton? Nem védekezett egy ilyen fenyegetés ellen?
Általában igyekeztünk biztosítani magunkat amennyire a kiszolgáló személyzet ezt lehetővé tette. Ehhez úgy kellett kiválasztani a pozíciókat, hogy korlátozza a megközelítési útvonalakat. Mi magunk soha nem rögzítettünk ilyen esetet. Nagyobb problémát jelentettek azok a civilek, akik információkat tudtak átadni az ellenfélnek. A hátsó területeken a katonaság telítettsége olyan volt, hogy nehéz volt bármilyen tevékenységet végrehajtaniuk.
Milyen következtetéseket vonhatunk le Lengyelország számára az Ukrajnában tapasztaltakból?
Sok helyen láttam vagy hallottam különböző önkéntes egységeket. A hátul lévő önkéntesektől, akik elsősegély-készletek kitöltésével, humanitárius segélyek szétosztásával foglalkoznak, az oktatókon keresztül - civilek, akik önkénteseket képeznek ki, akiknek csoportjai hasonlítanak a mi védelmi szervezeteinkre. Jellemzően a fronton működtek önkéntes egységek is. És nem csak a nemzetközi légióról van szó, hanem azokról az ukrán egységekről is, amelyek alulról szerveződtek . Ott minden lépésnél látható, hogy az egész állam védekezik az agresszió ellen, nem csak a hadsereg mint intézmény. Szerintem el kell fogadni, hogy háború esetén Lengyelországban is létrejönnek hasonló egységek. Lesznek önkéntesek, akik harcolni akarnak, és lesznek, akik hátulról akarnak segíteni. Gondolom,
Köszönöm a beszélgetést.
Stopperrel a kezünkben nem volt visszaszámlálás, de igyekeztünk minél kevesebb lőszert kilőni. Néhány lövés és tűzállásváltás.
A döntést a drónok felderítéséből származó információk alapján hozták meg. Előfordult, hogy célt akartak, és szinte az egész "kamiont kilőttük", több mint 20 lövést egy pozícióból. Aztán sajnos tovább voltunk a poszton. A megnövekedett kockázatot ebben a helyzetben ellensúlyozta az a tény, hogy egyetlen tarackként dolgoztunk, nem pedig egy komplett ütegként, így alacsonyabb prioritást élveztünk az ellenütős tüzet illetően.
Tehát a kapcsolat kulcsfontosságú volt, nem kellett sok minden miatt aggódnia...
Igen, hacsak nem helyeztük túl közel a Starlink antennáját a fegyverhez, és lövéskor destabilizált, és elvesztette a jelet Aztán meg kellett várni, hogy újra csatlakozzon. Arra egyébként is figyelni kell, hogy épületek környékén, a tarack mögött több méterrel lövöldözve kieshetnek az ablakok .
Inkább a hallásvédők voltak kötelezőek.
A legtöbben aktív hallásvédőt használtak. Mások parancsra egyszerűen elzárták a fülüket, és hallásvédő nélkül folytatták a munkát. Ehhez hozzáadódik a szennyeződés és a por tüzeléskor. Koszosan és kimerülten tértünk vissza. Főleg, ha száraz és forró nap volt.
És végre pihenj...
Éjszaka a tarack tisztítása, sokszor "zseblámpánál".A fáradtság ellenére a tarackot a bevetésekre fel kellett készíteni.Csak csőtisztítás és folyamatos karbantartás,így itt nem volt nagy filozófia.
Hogyan reagáltak rád az emberek, azaz amikor az otthonuk közelében telepedtél le. Nem féltek az ellen tűztől, az orosz bosszútól?
Ezt figyelembe kellett venni a tervezésnél, és ez fontos volt. Voltak olyan helyzetek, amikor a helyiek egészen közeli épületekből, látva, hogy elválunk, jöttek, és még térden állva kértek minket, hogy menjünk máshova. Néha még az utakon is lefeküdtek. És elmentünk, mert nem akartuk leleplezni őket. Gyakran a határ menti falvakba való autózás és az épületek közötti rövid megállás után néhány katona kiugrott, és azt mondta: "Helló srácok, felfeditek a
helyzetünket, valahova máshova menjetek"
A nagyobb városokban a civilek viszont hozzászoktak a hadsereghez. Ott az élet a megszokott módon zajlott. És minél közelebb került a fronthoz, annál gyakrabban maradtak otthon csak az idősebbek. Életkoruk és a házhoz való kötődésük miatt nem akarták elhagyni. A fiatalok, agilisabbak nyugatra mentek, az idősebbek pedig maradtak. És sok katonát lehetett találni eltemetve a környéken.
Meglepetés volt az oroszok számára, hogy egyetlen taracként működtetek, és mint mondtad, "alacsony értékű célpont" voltatok?
A klasszikus erőelosztást használtuk, és ennek volt értelme. Gyakran elhaladtunk sok ilyen "kis értékű" célpont mellett - egy ágyú és egy rakétavető a hozzá tartozó járművel. Egyszer egy Grad hordozó jött mellénk. Felállított - nem is láttuk, mikor - kilőtt egy rövid sortüzet és elment. Grad többször került a közelünkbe, egyszer pedig a légierő támadott meg valamit a környéken.
Ezek nagy távolságra voltak?
Két-háromszáz méter, de a terep és a rejtőzködésünk megakadályozta, hogy a törmelék kárt tegyen bennünk. Itt dicsérhetem meg a hadosztályom parancsnokait. Jól tervezték és választották ki a lőállásokat. Maximálisan kihasználták a terepet. Ezt figyelembe vették mind az ágyúk elrejtésekor, mind az ellenséges támadás esetén az indulási útvonalak tervezésénél. Minden átgondolt volt, nem volt olyan véletlenszerű lőállás, amely ne biztosított volna számunkra legalább álcázást.
Az álcázás nagy szerepet játszott?
Nem használtunk tipikus maszkolóhálót. Miért? Nem tudom. Talán lustaság, vagy inkább az a vágy, hogy lerövidítsék a pozícióban maradás idejét. A hálók letekerése néhány percet vesz igénybe. Roll-up - legalább egy perc, és gyorsan le kell szállnia. Valamit valamiért. Alegységünk belső döntése volt. De nálunk inkább a lőállás gyors elhagyásáról volt szó.
Az ellenséges drónok lebegtek feletted?
Soha nem láttuk őket, a fegyver felállításának szakaszában a sofőr volt az első helyen felelős az "ég" szektor tartásáért, de amikor bevetésre kerültünk és a drónok információit vártuk, az eget figyelte több szempár.
Volt nagy veszélyérzet egy ilyen bevetés során? Feszültség?
Általánosságban elmondható, hogy a vontatott ágyúkkal való munka meglehetősen nagy fizikai erőfeszítést igényel, mind kezelési, mind logisztikai szempontból. A tűzállásban való munkavégzés és a páncél nélküli mozgás azt jelenti, hogy az ellenség bármilyen tűzinterakciója a területen nagy veszélyt jelent. Tudatában voltunk ennek a kockázatnak. Fontosabb volt azonban, hogy ezt már korai szakaszban elfogadjuk, ami lehetővé tette, hogy tiszta fejjel, csak a munkára koncentrálva dolgozhassunk. Állandóan tüzérségi lövedékeket hallottunk a fejünk felett, köztük a miénket is. A katona gyorsan ki tudja fejleszteni azt a képességét, hogy megítélje, közel van-e, távol van-e a lőszer, bejön-e vagy kijön-e. És tudja, ha reagálnia és elrejtőznie kell.
A Liszicsanszkért vívott harcok során elhangzott, hogy az oroszok tízszer annyi lőszert lőttek ki, mint az ukránok. Lőszerhiány volt?
Abból a részlegből tudok beszélni, amelyben voltam. Soha nem volt olyan, amiből kifogyott volna a lőszer. Mindig elég volt belőle legalább egy-két bevetésre, vagy néhány kisebb munkára. A lőszer rendszeresen érkezett hozzánk, beleértve a zsákmányolt orosz lőszereket is. Egy ponton rengeteg felszerelés volt – többen voltak, mint emberek. A műszaki problémák, különösen a detonátorok esetében, jelentősebb problémát jelentettek, mint a lőszerhiány. Néha nem lőttek. De rendszeresen kaptunk információkat a drónoktól, és reagáltunk egy másik sorozatra.
Milyen minőségű volt ez a zsákmányolt orosz lőszer az ukrán és a közép-kelet európai lőszerhez képest?
Túl rövid ideig voltam ott ahhoz, hogy megbízhatóan meg tudjam ítélni. Saját szememmel láttam a problémákat a 152 mm-es "nyugati" lőszerrel.Ez a lőszer régi volt.Csak a jelenlétem legvégén jelent meg egy orosz.Valamilyen gyártási sorozatú lengyel biztosítékkal volt a probléma.Ha kellett,fordítottuk őket egy másik verzióra.A srácok azt mondták.hogy korábban hasonló problémáik voltak a cseh lőszerrel is.
Volt olyan érzésed, hogy az oroszok dominálnak, szinte egy körben vagy? Donbasz akkor gyakorlatilag egy zsák volt, amelyet az orosz erők vettek körül...
Nem, nem volt érezhető. Sok ukrán egység volt a környéken, és ők is hátul voltak, akárcsak mi. Bahmut környékén, Siewierskben... Nem volt az a benyomásunk, hogy az ellenség körülvesz bennünket.
Nem mentek át csoportok a fronton? Nem védekezett egy ilyen fenyegetés ellen?
Általában igyekeztünk biztosítani magunkat amennyire a kiszolgáló személyzet ezt lehetővé tette. Ehhez úgy kellett kiválasztani a pozíciókat, hogy korlátozza a megközelítési útvonalakat. Mi magunk soha nem rögzítettünk ilyen esetet. Nagyobb problémát jelentettek azok a civilek, akik információkat tudtak átadni az ellenfélnek. A hátsó területeken a katonaság telítettsége olyan volt, hogy nehéz volt bármilyen tevékenységet végrehajtaniuk.
Milyen következtetéseket vonhatunk le Lengyelország számára az Ukrajnában tapasztaltakból?
Sok helyen láttam vagy hallottam különböző önkéntes egységeket. A hátul lévő önkéntesektől, akik elsősegély-készletek kitöltésével, humanitárius segélyek szétosztásával foglalkoznak, az oktatókon keresztül - civilek, akik önkénteseket képeznek ki, akiknek csoportjai hasonlítanak a mi védelmi szervezeteinkre. Jellemzően a fronton működtek önkéntes egységek is. És nem csak a nemzetközi légióról van szó, hanem azokról az ukrán egységekről is, amelyek alulról szerveződtek . Ott minden lépésnél látható, hogy az egész állam védekezik az agresszió ellen, nem csak a hadsereg mint intézmény. Szerintem el kell fogadni, hogy háború esetén Lengyelországban is létrejönnek hasonló egységek. Lesznek önkéntesek, akik harcolni akarnak, és lesznek, akik hátulról akarnak segíteni. Gondolom,
Köszönöm a beszélgetést.
Balti kémelhárítók: Ez nem Putyin háborúja, a probléma gyökere sokkal mélyebbre nyúlik
Az észt, a lett és a litván állambiztonsági szervek vezetői és alkalmazottai mondták el, mi vezethetett az ukrajnai háborúig, és hogy mi köze ehhez Rettegett Ivánnak és Nagy Péternek. A balti államok speciális helyzetben vannak, valós és mindennapi fenyegetésként élik meg, hogy Oroszország a...
Madarak miatt zuhanhatott le a Szu-34-es vadászbombázó Oroszországban | Mandiner
200 km/óra sebességnél az ütközés a madarakkal olyan, mintha tüzérségi lőszer találná el a repülőgépet – írja a Portfolio.
mandiner.hu
Lenin annak idején miután a hadikommunizmussal kiirtott pár millió embert, bevezette a NEP-et. Gorbinak is NEP-et kellett volna csinálnia glasznoszty helyett (ami az évtizedes hazugságvár villámgyors összeomlása miatt alapjaiban rendítette meg a rendszert), akkor ki tudja mi lett volna. Persze lehet, hogy akkor is felbomlik a SZU, de rosszabb eredménye biztos nem lett volna, mint annak ("katasztrojka"), amit csinált (orosz szempontból). Ráadásul a foltos fejű végtelen szónoklatai közben egyre üresebbek lettek a polcok, egyre nőttek a sorok, egyre több mindent jegyre lehetett csak kapni.
Ez pedig. A másik lezuhant orosz gép.
Megfulladtak,mikor lezuhantak már nem éltek...
AZLK? (Ennyire bejött a "Z" ?
)
AZLK? (Ennyire bejött a "Z" ?
AZLK - Wikipedia
Stier cikke a most kezdődő, idei Valdaj találkozó elé (ő a helyszínről fog tudósítani):
moszkvater.com
Érdekes, hogy meghívták Jeffrey “Sokkterápia” Sachs-t is idén.
Ő nagyon “népszerű” a keleti blokkban, különösen az oroszok kedvelik.
A Valdaj és az új világrend | #moszkvater
Minden korábbinál nagyobb figyelem összpontosul idén a Valdaj Klub október 24. és 27. között Moszkvában sorra kerülő, immár 19. éves találkozója. A konferencia „A hegemónia utáni világ” címet viseli, ám mindenki a szomszédos Ukrajnában dúló háborúra fókuszál. A helyszínről követjük az...
moszkvater.com
Érdekes, hogy meghívták Jeffrey “Sokkterápia” Sachs-t is idén.
Ő nagyon “népszerű” a keleti blokkban, különösen az oroszok kedvelik.
A demokráciba bombázást nem is említette.
Elnézve a különféle orosz mozgósítós videókat, az oroszsereg logisztikája vetekedhet az MH logisztikával a Hendei határvédelmi időkből...
Lavrov az idei Valdaj klubon:
moszkvater.com
Milyen lesz a világ szuperhatalmak nélkül? | #moszkvater
A globalizáció számára a legnagyobb kihívást nem Oroszország, hanem a globális Dél néven emlegetett országok csoportja jelenti, amely meg akarja erősíteni a helyét a világban. Az új, multilaterális világrend kialakulása felé vezető hosszú úton a következő lépést a szuperhatalmak eltűnése...
moszkvater.com
Oroszok Az Igazság Oldalán
☝️☝️☝️☝️☝️ Újabb tüntetések Moldovában Folytatódnak a tüntetések Moldovában: tegnap rekordszámú tüntető vonult Chisinau utcáira (a moldovai hivatalos hatóságok szerint azonban csak három és félezer ember jelent meg a megmozdulásokon). A tüntetők egy hete Maia Sandu elnök lemondását követelték...
t.me
Oroszok Az Igazság Oldalán
Tüntetések Moldovában: külföldi megfigyelők reakciója Annak ellenére, hogy a nagy nyugati média szándékosan figyelmen kívül hagyja a moldovai eseményeket, a lakosság körében, elsősorban Európában, komoly érdeklődés övezi az eseményeket . Vagy azért, mert a gazdasági szférában Moldovának...
t.me
Ha választhatnál egy átlag magyar és egy átlag osztrák életszínvonala közt, melyiket választanád?
.
.
.
Ez a 20. század egyik legidiótább dogmája lett: az “életszínvonal”, mint mérhető mutató prezentálása, referencialapnak tekintése. Embereknek 1000+1 okuk van arra, hogy ott éljenek, ahol. Az “életszínvonal” ezek közül egy, ráadásul az egyik legmateriálisabb. Csakhogy az embereket végső soron sokkal jobban kötik az immateriális javak a lakóhelyükhöz, mint az, hogy mennyi az egy főre jutó GDP (és mennyi a Föld túlsó felén).
Írtam már korábban is, van rokonságom az oroszoknál, és élnek mint hal a vízben (most is). Nem gazdagok, szó szerint kispolgári életük van. De nem szenvednek hiányt semmiben.