A képlet egyszerű.
Fogadjuk el, hogy az oroszok - gonoszok.
Primitív ázsiai horda, ahogy egyesek itt a fórumon megbélyegezték őket.
Azok voltak 1849-ben, szovjetként a Don-kanyarnál, majd Budapest utcáin 45-ben, 56-ban.
Fogadjuk el, hogy a szovjetek a 91-es megszűnésükig gonoszak, imperialisták és hódítók voltak.
Fogadjuk el, hogy 91 és 2002 között az oroszok csak aludtak, de nem hagytak fel eredendő, ősi gazemberségükkel, csak béna tetszhalott állapotban várták, hogy ott folytassák a gonoszságukat, ahol abbahagyták.
És igen, az oroszok azóta is, 2008-ban, 14-ben, 22-ben és most, 2023 végén is permanensen, következetesen és karakánul... gonoszok.
Oké, legyen ez a mérleg egyik serpenyője.
De mi a helyzet a Nyugattal? Még mindig a dicsőséges 80-as, 90-es éveket írjuk?
A nyugat mennybemenetélek időszakát, ahol is a globálisan irígyelt demokrácia és a szabadversenyes kapitalizmus győzedelmeskedett a keleti zsarnokság felett?
Most tekintsünk el attól, hogy ez a bizonyos - egyesek szerint még mindig örökérvényű - erkölcsi fölény milyen sötét gyarmatbirodalmi múlton is alapszik, azért tegyük már fel a kérdést, hogy ez a mai Nyugat még mindig a régi?
És ha nem, az előnyére változott egyátalán?
Mert ha nem, akkor milyen joga van bárkit is erkölcsi kérdésben kiosztani?
Milyen alapja van a jelenlegi úgynevezett értékeinek?
Mert ha állítjuk, hogy az orosz civilizációs állam az, ami mindig is volt, akkor azzal elismerjük, hogy egy konzekvensen vallott saját értékrendű entitás az övék.
De a Nyugat esetében miféle konzekvens erkölcsről, ennek megfelelően miféle értékekről beszélhetünk?
Azt kell látni, hogy 2023 decembere már nagyon nem 1989 tavasza, vagy 1991 nyara. A Nyugat mára már súlyos érték-, erkölcsi- és identitásválságba zuhant, aminek folyományaként az általa aktívan eszkalált ukrán válsággal gazdasági vonalon is magára borította az asztalt.
Nekünk magyarként két birodalom határán ezt felismerve kell alakítani a politikánkat.