Tényleg fantázia. Egyelőre nekünk arra kell koncentrálni, hogy megalapozzunk a békés fejlődésnek (erre kell egy közepes de ütős hadsereg), illetve, ha helyzet van, lépni tudjunk.
Ha az erős fejlődés meglesz, nem vitás, hogy pár évtized alatt többszörösen lekörözzük a szomszéd utódállamokat (ahogy tettük a két Vh. között). És ha mondjuk 30-50 év múlva 5-10x-es GDP-nk lesz, mint mondjuk Ro-nak, akkor már a haderőnk is annak megfelelő minőségű lesz. Ettől a szcenáriótól nagyon is tartanak odaát. Ők is hosszú távon gondolkodnak, így látják a két ország gazdasági fejlődésének eltérő természetét.
Hogy nagyot fejlődhessünk, nekünk meg kell tartani a német tőkét. E cél érdekében mi a kétsebességes EU-ban a második vonalba kell maradjunk, ahol kevesebb eszement szabályozás vonatkozik ránk (pl. a zöld marhaságok), hogy a német iparnak legyen ahová menekülni abból a ZÖLD pokolból. A románokat pedig engedni kell az EU belső körébe, hogy szépen föderalizálódjanak és szívjanak a hülye EU-s szabályozások miatt.
Látják ők is ezt, de hát számukra nincs jó opció. Ha kimaradnak az első körből, amellett hogy sérti a nemzeti büszkeségüket (ki, ha nem ők!) akkor lecsúsznak, mivel a nyugati ipar EU-ból menekülő gyártókapacitását Mo lenyúlja előlük, illetve már akkor nem fog olyan mértékű támogatás érkezni hozzjuk, mint most. Ha pedig bemennek a nagy föderális EU-ba, akkor megkapják sok idióta szabályozást (pl. migránsok kötelező beengedés, agyonzöldített gazdasági élet). mellé pedig majd semmi támogatást, mert ott bent már a központ osztogat.
Mellékesen nem hiszem, hogy bevennék őket a belső magba, eleve ha mi kint leszünk, nem is lesz területi kapcsolatuk a magállamokkal (akik egyébként egy csokorban vannak).
Így békeidőben, katonai konfruntációra nem sok esélyt látok a két ország között. Eleve egy szövetségi rendszerben vagyunk, a nagyok nem engednék. Kivételt képez persze az a helyzet, ha nekimennek az erdélyi magyaroknak. De ezt kizártnak tartom. Inkább a asszimilációs nyomásban bíznak (erre persze már nincs idejük).
Na meg arra is fel kell készülni, hogy ha az orosz megvadul és előrenyomul mondjuk a Kárpátok gyűrűjéig. Ehhez is kell a katonaság. Nevezetesen a NATO-val karöltve - a hágók biztosítása által - megmenteni annyit amit lehet a volt szövetségesi területekből.
De addig is, amíg bekövetkezne bármelyik forgatókönyv (ha nem annál jobb, mert nekünk idő kell, ami nekünk dolgozik) építeni kell a gazdaságot és nevelni a társadalmat. Nem lesz könnyű, mert amiit a tetű kádár a fejekben 30 év alatt lerombolt, illetve a komprádor liberálisok a szocikkal karöltve a gazdasággal műveltek (privatizációnak csúfolt országrablás) azt kétszer annyi visszaépíteni. Ami biztató, már elkezdtük. Szép lassan emelkedünk ki abból az állapotból, ahová taszítottak.
Magától nem fog létrejönni. Meg kell teremteni. Ahogy a kormány teszi is. Konkrét gazdasági segítség nyújtásával. Hadd lássa az elrománosodott paraszt, hogy a magyar szomszéd milyen jól fejlődik az anyaországi segítséggel, míg őt saját állama sem támogatja. Talán Alecxandru Kiteles-ből, Köteles Sándor lesz egyszer.
DE, amit Te is felvetsz, nevezetesen, hogy kérdés, kellenek-e nekünk egy ilyen gyenge jellemű ember?
Jobb egy oroszlán, mint száz nyúl - mondá Dobó kapitány.
