Tőled is azt kérném, mint Kimtől. Kicsit bővítve a játékteret, mivel a hónap végéig nem fog beérkezni annyi felszerelés a Honvédséghez, amivel akár a jelenlegi határokat tartani tudnánk (ha csak a tüzérségi hiányosságot vesszük figyelembe, amiből még a Pzh2000-k sem érkeznek meg holnap), ezért határozza meg mindenki azt, hogy milyen eszközök és személyi állomány lesz a magyar és a román fél kezében a háború megindulása idején! És ezekből ha párhuzamos támadásokkal tervez, melyiket melyik részre küldené, azt is írja le!
Ügye én és Pogány már letettük a garast, csak épp két teljesen eltérő stratégia mellett. Ő egy mélységi támadással indítana Kolozsváron keresztül minél gyorsabban Székelyföldig, ha jól értettem őt. Az ottani polgári lakosságból verbuválna minél hamarabb félkatonai alakulatokat a Honvédség létszámhiányának orvoslására és azzal számol, hogy mire odaérünk, a román jóval előrébb tart a saját milíciájának felállításában. Az ő feltételezésében a 70-90 felújított és modernizált T-72-es a Leopárdok mellett jelent annyi plusz támadó kapacitást, amivel az offenzíva kivitelezhető és nem törik meg a lendülete amíg el nem érjük Erdély végét. Onnan ezek a másodvonalas tankok átkerülnek a szabadcsapatokhoz védekezésre és Tata folytatja immáron a szórvány megsegítését, visszacsatolását.
Én nem csak vele, de veletek ellenben is a hegyláb előtti síkságon megállnék. Nem mennék be a hegyek közé, ahol a tankok értéke drasztikusan lecsökken a klasszikus harci filozófia szerint. A frontvonal hosszát minimalizálnám, azzal számoltam, hogy a Zrínyi összes időpillanata alatt nem lesz soha olyan, hogy döntő fölénybe kerül a mi oldalunk Mordorral szemben mind mennyiségi, mind minőségi szempontból.
Ha elérjük azt, hogy legalább minőségi paraméterek ellensúlyozni tudjanak oláh oldal mennyiségét, akkor van értelme bármilyen reményről beszélni majd. A határ mentén lévő magyar lakta települések megszerzése -amiben hazai előnyt adna nekünk a szabotázs akciókat és is információt biztosító lakosság- után arra helyezném a hangsúlyt, hogy a székelyek szívós harccal minél jobban lerombolják a logisztikájukat. Az én elvem az, hogy 1-2 ezer frissen kiképzett és felszerelt civilnél, akik reguláris alakulatként harcolnak, sokkal hatékonyabb 500 székely, akik aszimmetrikus hadviselést folytatnak. Az első fél évben a jelentős területszerzés helyett kimondottan az utánpótlás elpusztítására helyezném a hangsúlyt. A vontatott ágyúk tömege nem sokat fog érni, ha tized annyi skuló lesz a napi engedélyezett maximum, mint nálunk a nagyobb hatótávolságú önjárókba. Fél év alatt remélhetőleg döntően megváltozik közöttük az arány. A nagyobb lövész emberanyag nem haszontalan az ellenoldalon akkor sem, ha tized annyi lőszer jut el hozzájuk, de támadásra már nem tudják felhasználni őket. Ahhoz több ellátásra lenne szükség. Amit tovább nehezít számukra a nagyobb ország méret, a még Erdélyben is meglévő infrastrukturális hiányosság és a nagyobb létszám által indukált nagyobb igények. Nem tudjuk, hogy sikerül-e nekik a háború kirobbanásáig leváltani a TR-85-ösöket Abramsre és azok a legújabb típusok lennének vagy megmaradnának a '90-es évek eleji verzióban, de a kézi indítású Spikeok csak eseti veszélyt jelentenének korlátozott méretű támadások esetén. Az APS remélhetőleg 90% feletti esetszámban lekezelné. Míg egy mélységi behatolás során tudatosan telepítenének az offenzíva útjába páncéltörő egységeket, így számolni kéne azzal, hogy egy kilőtt románra több elvesztett Leopárd és T-72 jutna. És persze ott van, hogy én hosszútávon sem számolok azzal, hogy Hazánk jelentős számú hegyivadász alakulatokat állít majd fel, de ők már most rendelkeznek nem kevéssel ezekből. Őket a korlátozott területszerzéssel rákényszeríteném, hogy kijöjjenek a hegyekből a síkságra. Mélységi támadást csak akkor indítanám meg, amikor látszik a két oldal között a döntő különbség a logisztikában, a szovjet emlékek kirostálásában és a hivatásos lövészek számai is közelebb kerültek egymáshoz. Ha ez fél év alatt megtörténik, akkor még nem számolok sorkatonák kiképzésének befejeződésével, de ha nem sikerül elérni időben ezt a célt, akkor sajnos az ő tömeges megjelenésük az fogja eredményezni, hogy a "lövészárkok" folyamatosan fel lesznek töltve vérrel és mind két oldalon a profik műveleti kapacitásait le fogja kötni az ő vadászatuk. Ez előbb több éves álló háborúhoz vezetne, később a status quo alapján békekötést és az addigra mélyrepülésben lévő gazdaság helyr... akarom mondani stabilizálását és a további zuhanás ellen hoznánk hasznos lépéseket.
Raven tetszik a koncepció miatt. De én az olajmezőknek nem tulajdonítok olyan sorsdöntő szerepet, mint a XX. század háborúiban. Ha nem embargózzák le a nagyhatalmak mind két országot -és ebben az esetben mi sokkal nagyobb gondban leszünk-, akkor a pásztor nép gond nélkül meg tudja oldani tengeri kikötőin keresztül a vásárlást. Ha a két felet az ENSZ meg a nagyok olajban is embargóznák, akkor ők még simán megoldják a csempészetet, ha más nem, az ukránok lefizetésével. Egy hajó elindul Odesszát feltölteni és megáll útközben váratlanul. Itt kerül elő az a hiányosságunk, hogy nincs kapacitásunk ezek ellenőrzésére sem, blokkolni meg végképp semmit nem tudunk. Ezzel szemben ők az Adrián bármelyik hajót igazoltathatják, ha diplomáciailag el nem érjük, hogy olyan NATO tagországok kitiltsák a felségvizeikről őket, mint Törökország, Görögország vagy Olaszország. (A jó hír az, hogy az embargó még soha nem állított le semmilyen háborút, csupán jelentős plusz terhelést tud adni a logisztikának.)
Plusz ha jól értem, teljesen más kiindulási feltételeket állapított meg Raven, arra alapozva, hogy meglesz a háború első napjára a szükséges mennyiségi és minőségi fölényünk a vlackokkal szemben, hogy már rögtön az elején domináljuk. Operatív céljainkat nem befolyásolják képességbeli korlátok. (És itt jön be az a kérdés, hogy mennyi ideig lesz stabil Ukrajna és mennyi idő alatt temeti maga alá a térséget? Én még az évtized végére sem számolok döntő előnnyel, csupán azzal, hogy az új vasaknak köszönhetően mások lesznek számunkra és a románok számára az előnyök és a hátrányok.)