Igazából attól függ a siker, hogy mi a kitűzött végcél? Ha a javarészt hozzánk tartozók felszabadítása és a hozzájuk tartozó területeké, akkor végülis lehetséges az eddig felvázoltakból egy kisebb volumenű területelszakító háborút lefolytatni, bár ez a volumen a két nép múltjára tekintve öldöklés lenne. Viszont ez megágyazna a következő háborúnak és közben fix 100/100-as szintű gyűlölet lenne ami most is megvan, csak úgy teszünk időnként néhány finomító hozzászólással, mintha nem így lenne. Szóval az a helyzet, hogy ezt megelőzendő térdre kell kényszeríteni a románokat, a szívükre mért csapással. Tehát ha felszabadítanánk, de ezt úgy, hogy az hosszú távon nekünk kedvezzen, akkor a valódi célnak a román alföldnek kell lennie. Bukarest. És ennek azért van egy elég kemény akadálya, mégpedig a hegyek. Azon a vonulaton átkelni ellenséges közegben olyan területen, ahol még a legócskább technikával is sikeresen védekezhetnek a hadjárat végét is jelentené. Az egyik lehetséges mód persze a kiküszöbölésére egy hatalmas légi szállítású erő kiépítése, de ennek a gondolata is végtelenül messze van tőlünk. És emiatt sajnos a könnyebbik úton kellene haladnunk, de az az út konkrétan Szerbia. Itt ugye egyből felvetődik, hogy ha arra indulunk, egyrészt kell, hogy legyen erő ami védi a román határszakaszt, neadjisten támadhatja is, másrészt pedig a; vagy nagyon nagyon jóban kell lennünk a szerbekkel ami ilyen léptékig nézve a dolgokat lehetetlen, vagy b; először őket kell levernünk, behatolva a vajdaságba, ahol elég nagy csapást kell mérnünk, hogy ne tudják a térséget tartani és megindulhassunk Temesvár-Belgrád irányába.
A bolgárok tevékenységétől függően is kijelölve a kihasítandó korridort ami a felvonulási és utánpótlási vonalunk. Ehhez ismét még meg nem levő erőket kell létrehoznunk, hiszen az előretörésünkkel a román határszakasz jelentősen megnövekedne, a támadásunkra való román reakciót csak a saját és bolgár erők tudnák leszabályozni amíg el nem érjük a már ellaposodó hegylábakat. Itt a kérdés, hogy az előretörés folyamán tudunk e elég komoly veszteséget okozni a mobilis szerb erőknek, hogy ne kelljen leállnunk ostromolni, illetve lenne e megadás a részükről, ha a horvát vonalon támogatást kapunk. Ott az átkelés a román alföldre már nagyságrendekkel könnyebb, az utánpótlás pedig megoldható ha sem a szerb erők nem tudnak mozgósítani ennek a megszakítására, sem pedig a románok nem tudnak kitörni a határvonalon. Tekintve, hogy így a magterületük kerülne veszélybe, esélyesen egyesített magyar-bolgár hadművelet keretében, a síkon az előretörés a műszaki akadályok leküzdésével már szinte gyerekjáték a Craiova-Bukarest vonalon. Ekkorra a határszakasz magyar részét védő erők megindulhatnak Erdély biztosítására, jóval kisebb ellenállással megküzdve, mintha koncentrált erők állnának velük szemben, mert a főváros védelmére esélyesen kivonnak minden mozdítható egységet.
Erre időben nagyon gyorsan tervezett mozdulatokkal kell számolni a felvonulás és a hadmozdulatok tekintetében, tehát ostromok nem férnek bele, valamint a jelenleg tervezett haderőnk legalább háromszorosa, amennyiben mind bolgár, mind horvát részről szövetségesi szintű segítséggel számolhatunk.
Az orosz medve maximum a diplomácia egyre erősödő fenyegetéséig szabad hogy jusson ahogy figyeli az eseményeket, ezen belül le kell zajlania a hadműveleteknek. Az osztozkodás során a bolgár igényeket maximálisan, a horvát igényeket csak részben szabad kielégíteni. Saját részről a magyarlakta területek bő környezetét venném igénybe, a békülés jelzésére pedig támogatásról biztosítanám őket a jövőbeni koszovói érdekeik tekintetében.
Így elejét lehetne venni annak, hogy elszálljon a helyzet balkáni szinten is, bár ha beindul a daráló, lehet hogy Szerbiának vége lenne, mert az albánok, bosnyákok szerintem ugranának a vérre. De a tempót ha sikerül gyors lefolyású műveletként végigvinni, nem tudnának érdemben mozgósítani sem, az egésznek a hatása nem tudna túlnyúlni a diplomáciai őrjöngés keretein mi pedig ott pisloghatnánk ártatlan bociszemekkel Erdélyből meg Bukarestből is felkínálva valami nagyon nagyon megalázó feltételrendszert a békére, amit aztán a szokásos külső békítők addig finomíthatnak, hogy nevetve azt mondhassuk, hogy nekünk még ez is fasza, nekik meg ugyanakkora szar.
Tudom, hogy ez így még nagyon vázlatos, de a a legésszerűbbnek ez az út tűnik nekem.
jelenleg csökken a cigány TFR, szakadnak ki a putrisok közülük, nem egy japán vagy magyar minőség de majd kiderül, jó kérdés hogy mennyi a genetikai örökség és a felvett viselkedés, olyanok mint mi sose lesznek 100% ban maximum ha csökken a szaporulatuk és keverednek akkor kihalhatnak a rossz gének idővel.
. Frankó a háború után beindított egy programot, minek értelmében jelentős támogatást nyújtott a cigány-spanyol vegyes házasságot kötő személyeknek. A támogatás keretében lakást, munkahelyet, kiemelt jövedelemtámogatást és egyébb juttatásokat kaptak
. Ezzel elérte a Spanyol állam, hogy napjainkra (kb 30 év alatt) - úgy, hogy a Frankó diktatúrát követően meg is szüntették a programot - alig maradt cigány nemzetiségű az országban, beolvadtak a többségi nemzetbe.
Mert azért Magyarországon is mégis ki veszi ezt komolyan? Inkább amolyan népies mende-monda jellege van az egésznek.