Sajnálatos baleset, a birkák elvesztek.
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Sajnálatos baleset, a birkák elvesztek.
A zöldek élet körülményeiről lehet olvasni.
Kezdik szerintem megérteni hogy kik lettek a nagypolitika malmában
Vagy sem.
Jó kép meg kompozicío csak a gránátokat nem az oroszok dobálták ha megbékések lennétek nem gránátokkal pozolnátok/ posztolnátok, de megy a média kampány...
A háború már most is megvan, Izrael szíriai területeket birtokol illegálisan, átjár kedvére bombázni Szíriába és Iráni állampolgárok és létesítmények ellen hajt végre terrorcselekményeket hol Iránban hol annak határain kívül. Mi ez ha nem háború?
Igaz, de egyelőre csak alacsony intenzitású. De ha az oroszok ki ennek, egyből fellángolna.
Amit Izrael csinál az állami terrorizmus (bármilyen okból is csinálja), Irán meg próbál erőket, hadfelszerelést átcsoportosítani a háttérben. Ezek egy alkalmi, kis intenzitású cselekmények, még messze nem ütik meg a háborús küszöböt. Oroszország azt nem akarja, hogy direktben, nagy intenzitású harcok alakuljanak ki, ami már igazi háború lenne. Alapvetően Izrael és Irán egymással egy speciális proxi háborút folytat.
Rakétatámadás érte az amerikai katonáknak otthont adó katonai bázist Kelet-Szíriában
www.presstv.ir
Rocket attack targets military base housing US occupation troops in eastern Syria
A rocket attack has targeted a military facility which houses American occupation forces in Syria’s eastern province of Dayr al-Zawr.
Szíriai katonák és kormánypártiak ftartóztattak fel három amerikai konvojt Al-Hasakahban (videó, fotók)
southfront.org
Syrian Soldiers, Government Supporters Intercept Three US Convoys In Al-Hasakah (Video, Photos)
On January 15, soldiers from the Syrian Arab Army (SAA) and supporters of the Damascus government intercepted three convoys of...
southfront.org
A fonok, es Issam. A tobbi nem ugrik be hirtelen pedig kettot tudtam meg...
Kik is vannak a képen?
Issam Zahreddine tábornok – Az Isten Oroszlánja
2018-08-29 11:46
A legendás, Issam Jadaan Zahreddine alias Nafiz Assad Allah, a Sziriai Köztársasági Gárda Oroszlánja, a Sivatag Oroszlánja, az Iszlám Állam vadász, Deir Ezzor – ISIS által ostrom alatt lévő város felszabadítója és a Drúz hegy oroszlánjaként is ismert karizmatikus erős megjelenésű tábornok minden bizonnyal a szíriai háború egyik legismertebb szereplője, aki az örökkévalóságba csak azután távozott, miután felszabadította a köztársasági gárda elit alakulataival az általa védelmezett, évekig ostrom alatt tartó Deir Ezzor várost az Eufrátesz folyó mentén 2017-ben.
Zahreddine tábornokot számtalanszor próbálták meggyilkolni, az USA által vezetett nemzetközi koalíció légierője is többször támadta az álláspontjait Deir Ezzorban több szíriai katonát meggyilkolva, próbálva megakadályozni a Szíriai Arab Hadsereg előre haladását az ISIS terrorszervezet ellen. A kezdetektől a katonák soraiban harcolt, ami hatalmas erőt adott az osztagának az évekig tartó háborúhoz. 2017 Október 18-án egy akna okozta a halálát a város felszabadítása után pár nappal, miután szemtanúja lehetett annak, hogy megsemmisül az Iszlám Állam és megérkeznek az erősítések a városába.
Zahreddine tábornok – öt gyereke van de csak a legidősebb fiú aki egykeként önkéntesen ragadott fegyvert és követte apját Deir-Ezzorba .
Zahreddine 2014-ben lett kinevezve Deir Ezzor város védelmezésére mint a Köztársasági Gárda104. alakulatának vezetőtisztje.
Deir Ezzorba költözése előtt Suheil Al-Hassan (Tigris) tábornok alakulataival együtt szabadította fel az aleppói központi börtönt, ahol több ezer szíriai rabot és börtönt védelmező rendőrt, katonát tartottak fogva. A börtön egy valódi ostrommá vált az iszlamisták hadaival szemben Észak-Szíriában és a felszabadítása volt az első nagy győzelem a Törökország által támogatott iszlamisták ellen, akik évekig próbálták elfoglalni Aleppót miután azt kifosztották.
Hasonlóan Deir Ezzor szintén a tábornok által történt felszabadítása után az egész Iszlám Állam koporsójába vert szögek legerősebbike lett. A város felszabadításával sorban hulltak az Iszlám Állam városai és támaszpontjai. A tábornok Aleppó előtt Homsz városban harcolt a mártírhalált halt Ali Khuzam tábornok oldalán, megakadályozva Szíria felosztását az ország legérzékenyebb pontjából, Homszból. Baba Amro felszabadítása után vált a háború egyik legismertebb tábornokává 2012-ben.
Sokan nem tudják, de az 1961-es születésű tábornok dédnagyapja Szíria hadügyminisztere volt a hatvanas években.. Azt sem tudják, hogy a tábornok maga viszont Bashar Al-Assad elnök úr bátyjának az autó-balesetben meghalt Baselnak volt közeli barátja. Azt viszont minden tisztelője nagyon jól tudja, hogy mindig a mártír halálról énekelt vidáman, amikor a csapatokat vezette és alakulatainak sorában harcolt a terroristák ellen.
Issam fia Yaarob, aki apjával együtt harcolt az Eufrátesz partjainál egy videó felvételen úgy mutatkozott be – édesapja több százezer fő részvételével megtartott temetésén Szuweida városban, hogy ő a Mártír Issam Zahreddin fia, Mártir Yaarob Issam Zahreddine.
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
Orosz szigorúan titkos csata – egy a 40 ellen
Az akerabati csata hosszú ideig szigorúan titkos volt. 2017 szeptemberében szenzációs hír érte az orosz és a világ médiát: a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával visszafoglalta Akerabat városát a terroristáktól. A város az ország földrajzi központja, és az egyik legnehezebben teljesíthető vidék. Hama tartomány, amelyben Akerabat található, a második legnehezebb próbatétel a szíriai és orosz katonai erők számára. Az első és legnehezebb próbát Aleppó felszabadítása során tették ki, amelyet a fegyveresek elfoglaltak és több évig ellenőrzésük alatt tartottak. A sűrű fejlődés jelentette az egyik legnagyobb akadályt Szíria északi fővárosának felszabadításában, és rendkívüli körültekintést és pontosságot igényelt.
Youtube
Az Akerabat probléma megoldása lehetővé tette Szíria egyik legnagyobb energiakincsének számító palmürai gáz- és olajmezők, valamint az ország középső részét a távoli területekkel összekötő Aleppo - Khanasser - Itria - Salamiya - Hama autópálya biztosítását.
A Hama a fegyveresek igazi próbaterepe lett. Itt 2015 óta először támadtak gyilkos drónok a kormányhadseregre. A kormányhadsereg számára ugyanilyen fontos feladat volt két nagy terroristacsoport feltörése, amelyben a terroristák "akerabát részét" elkerülhetetlenül bekerítik.
Akerabat felszabadításában nemcsak a Suheil Al-Hasan parancsnoksága alatt álló szíriai „tigrisek” kaptak kulcsszerepet, hanem más különleges erők is - Issam Zahreddin szíriai köztársasági gárdája, valamint az orosz légierő. Az orosz légiközlekedés szoros kapcsolatban állt a Spec Ops katonáival, amely egy egyedülálló egység, amely csak az ország legfelsőbb katonai vezetésének van alárendelve. A harci küldetés szempontjából teljesen hétköznapi feladat volt az Akerabat felszabadítása a különleges erők által az Orosz Aerospace Forces segítségével.
Ám a fegyveresek, akik a rabszolgaságot bevezették és a helyi lakosságot fekete zászlóval az „állam” érdekében munkára kényszerítették, heves ellenállást tanúsítottak. A hadsereg ellen jól képzett terroristák álltak, akik Rakkából, Moszulból és néhány más iraki városból érkeztek Szíriába, ahol rengeteg nehézfegyvert, köztük tankokat és rakétarendszereket loptak el. 2017. augusztus 16-án kora reggel a hírszerzés terroristákat észlelt az egyik területen, és a Különleges Műveleti Erők harci csoportja kénytelen volt odaköltözni. A Honvédelmi Minisztérium különleges alakulatainak szokásos feladatai közé tartozott a megfigyelés és a pontos célkijelölés, azonban röviddel az orosz különleges alakulatok és a kormányhadsereg néhány katonája érkezése után a terroristák szárazföldi offenzívát indítottak.
A csatát tanulmányozó különleges erők tisztjei az összes adat és körülmény titkosításának feloldása után arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz különleges erőknek szinte esélyük sincs a támadás visszaverésére. A katonai hírszerzés különleges alakulatának parancsnoka, Vlagyimir Prudnyikov tartalékos kapitány kifejtette, hogy egy kis tűzcsoport jó lesnek, de a rendelkezésükre álló létszámmal rendkívül nehéz védekezni.
A taktika mindig a körülményeken alapul, de ebben az esetben az ellenségnek voltak számai. Csaknem tízszer több fegyveres volt, mint különleges erők. Rendkívül nehéz kis erőkkel leverni egy ilyen támadást - sikerült szétoszlatni az ellenséget, és megakadályozni, hogy elérje azt a magasságot, amelyen a különleges erők megrögzültek. Mindez csak az orosz katonák kiváló fizikai és harci kiképzésének köszönhetően válik lehetségessé.
Az első néhány másodpercben a „tűzfal” az orosz különleges erőkre és a szíriai hadseregre dúlt, a SAR kormánycsapatait tűz elnyomta, és úgy döntöttek, hogy visszavonulnak. Felismerve a helyzet súlyosságát, az orosz különleges erők a harci helyzet megfelelő ismerete nélkül beszálltak a csatába.
A csata néhány perce alatt az egész harci csoport, beleértve a parancsnokot és a helyettest is, súlyosan megsérült. Az egyetlen, aki túlélte és cselekedhetett, Denis Portnyagin tizedes volt. A Különleges Műveleti Erők harccsoportjának egyik legtapasztaltabb katonája fiatal kora ellenére (Portnyagin az események idején alig volt 28 éves) átvette a harccsoport parancsnokságát. Ahogy a különleges erők egykori tisztjei mondták: még egy tapasztalt katonának sincs esélye a csata sikeres kimenetelére. A felderítő század helyettes parancsnoka, Andrej Lazarcsuk tartalékos főhadnagy megjegyezte, hogy az MTR tizedesének egy a millióhoz az esélye a túlélésre.
Portnyagin tizedes a legjobb döntést hozta ebben a helyzetben. Ezt általában "határvédelemnek" nevezik: fogott egy géppuskát, és módszeresen dolgozni kezdett az ellenségen. Ennek eredményeként megszakította az első támadóhullámot, utána volt egy kis ideje, hogy segítsen a sebesülteken és beszámoljon a történtekről.
De a csodák, mint tudod, ritkák, különösen a csatában. Egy idő után a fegyveresek elérték Portnyagint - az egyik golyó a sisakot találta el, a második pontosan a géppuskába repült, ahonnan a tizedes visszalőtt a terroristáktól. A helyzet nemcsak Portnyagint, hanem az egész harccsoportot is biztos halállal fenyegette, mivel csak gránátok maradtak. Portnyagin matematikai esélye rendkívül nagy volt, hogy megismételje az SSO főhadnagyának, Alekszandr Prokhorenkonak a sorsát, aki egy évvel az akerabati csata előtt halt meg.
Nehéz megmondani, hogy pontosan mi motiválta Denis Portnyagint arra, hogy gránátozásra készüljön, de azt, hogy nem hajlandó megadni magát az ellenségnek, minden kommandós "logikusnak és kiegyensúlyozottnak" nevezi.
Nos, mondjuk, voltak olyan műveletek, amikor minden katona egy gránátot vitt magával. Ha kilátástalan a helyzet, mindig felrobbanthatod magad és "elvehetsz" néhány fegyverest. Valójában Roman Filipov őrnagy története, aki felrobbantotta magát, miután gépét lelőtték, és megsebesültet a földön vették körül, megerősíti, hogy jobb elpusztítani magát, mint megadni magát az ellenségnek.
A különleges erők tisztjei egyöntetűen megerősítik: Denis Portnyagin nemcsak hozzáértően, hanem rendkívül hűvösen is cselekedett, szigorúan a harci kiképzés szabályai szerint. A hozzáértő és magabiztos harci munka eredményeként meg tudta tenni a legfontosabb dolgot – felbecsülhetetlen értékű időt nyerni. Egy órával később a tüzérség földet lőtt a sebesült különleges erők, akik gránátokat tartottak, ha ellenség megjelenne, és a fegyveresek között. Mint később kiderült, a razziát maga Portnyagin hívta össze, aki megértette egy ember esélyeit 40 terroristával szemben. Az állások ágyúzása között rövid időn belül egy másik különleges erőcsoport nehézfegyverekkel és két páncélozott szállítókocsival közeledett a csatatérhez. A fegyvereseket nagy kaliberekkel a földhöz "szorították" és a sebesült elvtársakat evakuálták Portnyaginból.
Tíz perccel később a mészárlás helye fölött két Szu-25-ös vadászgép jelent meg, amelyek a szomszédos égbolton teljesítettek szolgálatot. A harc hiábavalóságát felismerve és az erősítés csapásaitól megremegve a terroristák sebesülten és megölve elhagyták őket, és elmenekültek a harci zónából. A harci csoport egyik tagja sem halt meg azon a napon, beleértve magát Portnyagint sem.
A csatatér megtisztítása azt mutatta, hogy Denis Portnyagin egyedül (más források szerint tüzérségi csapás segítségével) három támadóhullámot "megőrzött" és 14 terroristát megsemmisített. Egy egyedülálló (minden értelemben vett) csatáért ugyanazon év december 28-án Portnyagin tizedes Aranycsillag érmet és Oroszország hőse címet kapott. A hős jutalmazását Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke személyesen végezte, akit tájékoztattak a legkeményebb csata körülményeiről.
De nem a Hős sztárja és a kollégák elismerése az egyetlen, amit Portnyagin kapott. Két nappal később, 2017. augusztus 18-án a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával bekerítette a fegyvereseket Akerabat város közelében. Biztosított stratégiai magasság, lehetővé tette a gyűrű lezárását, és az akerabati fegyveres csoport a terveknek megfelelően végül ostrom alá került. 2017. szeptember elejére az "akerabát edény" vagy ahogy a katonaság nevezi "akerabat zseb" teljesen megtisztult a fegyveresektől, Szíria jelentős része, ahol civilek százezrei éltek, mára teljesen megszabadultak a terroristáktól. Bár az Akerabat felszabadítását célzó hadműveletet a háború "hétköznapi hadműveletének" nevezik, valódi jelentősége és értéke sokkal magasabb, mint ahogyan azt általában hitték.
Nyílt források szerint Portnyagin a mai napig a különleges műveleti erőknél szolgál.
Fordítás és hang: Danielius Karkozas
Az akerabati csata hosszú ideig szigorúan titkos volt. 2017 szeptemberében szenzációs hír érte az orosz és a világ médiát: a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával visszafoglalta Akerabat városát a terroristáktól. A város az ország földrajzi központja, és az egyik legnehezebben teljesíthető vidék. Hama tartomány, amelyben Akerabat található, a második legnehezebb próbatétel a szíriai és orosz katonai erők számára. Az első és legnehezebb próbát Aleppó felszabadítása során tették ki, amelyet a fegyveresek elfoglaltak és több évig ellenőrzésük alatt tartottak. A sűrű fejlődés jelentette az egyik legnagyobb akadályt Szíria északi fővárosának felszabadításában, és rendkívüli körültekintést és pontosságot igényelt.
Youtube
Az Akerabat probléma megoldása lehetővé tette Szíria egyik legnagyobb energiakincsének számító palmürai gáz- és olajmezők, valamint az ország középső részét a távoli területekkel összekötő Aleppo - Khanasser - Itria - Salamiya - Hama autópálya biztosítását.
A Hama a fegyveresek igazi próbaterepe lett. Itt 2015 óta először támadtak gyilkos drónok a kormányhadseregre. A kormányhadsereg számára ugyanilyen fontos feladat volt két nagy terroristacsoport feltörése, amelyben a terroristák "akerabát részét" elkerülhetetlenül bekerítik.
Akerabat felszabadításában nemcsak a Suheil Al-Hasan parancsnoksága alatt álló szíriai „tigrisek” kaptak kulcsszerepet, hanem más különleges erők is - Issam Zahreddin szíriai köztársasági gárdája, valamint az orosz légierő. Az orosz légiközlekedés szoros kapcsolatban állt a Spec Ops katonáival, amely egy egyedülálló egység, amely csak az ország legfelsőbb katonai vezetésének van alárendelve. A harci küldetés szempontjából teljesen hétköznapi feladat volt az Akerabat felszabadítása a különleges erők által az Orosz Aerospace Forces segítségével.
Ám a fegyveresek, akik a rabszolgaságot bevezették és a helyi lakosságot fekete zászlóval az „állam” érdekében munkára kényszerítették, heves ellenállást tanúsítottak. A hadsereg ellen jól képzett terroristák álltak, akik Rakkából, Moszulból és néhány más iraki városból érkeztek Szíriába, ahol rengeteg nehézfegyvert, köztük tankokat és rakétarendszereket loptak el. 2017. augusztus 16-án kora reggel a hírszerzés terroristákat észlelt az egyik területen, és a Különleges Műveleti Erők harci csoportja kénytelen volt odaköltözni. A Honvédelmi Minisztérium különleges alakulatainak szokásos feladatai közé tartozott a megfigyelés és a pontos célkijelölés, azonban röviddel az orosz különleges alakulatok és a kormányhadsereg néhány katonája érkezése után a terroristák szárazföldi offenzívát indítottak.
A csatát tanulmányozó különleges erők tisztjei az összes adat és körülmény titkosításának feloldása után arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz különleges erőknek szinte esélyük sincs a támadás visszaverésére. A katonai hírszerzés különleges alakulatának parancsnoka, Vlagyimir Prudnyikov tartalékos kapitány kifejtette, hogy egy kis tűzcsoport jó lesnek, de a rendelkezésükre álló létszámmal rendkívül nehéz védekezni.
A taktika mindig a körülményeken alapul, de ebben az esetben az ellenségnek voltak számai. Csaknem tízszer több fegyveres volt, mint különleges erők. Rendkívül nehéz kis erőkkel leverni egy ilyen támadást - sikerült szétoszlatni az ellenséget, és megakadályozni, hogy elérje azt a magasságot, amelyen a különleges erők megrögzültek. Mindez csak az orosz katonák kiváló fizikai és harci kiképzésének köszönhetően válik lehetségessé.
Az első néhány másodpercben a „tűzfal” az orosz különleges erőkre és a szíriai hadseregre dúlt, a SAR kormánycsapatait tűz elnyomta, és úgy döntöttek, hogy visszavonulnak. Felismerve a helyzet súlyosságát, az orosz különleges erők a harci helyzet megfelelő ismerete nélkül beszálltak a csatába.
A csata néhány perce alatt az egész harci csoport, beleértve a parancsnokot és a helyettest is, súlyosan megsérült. Az egyetlen, aki túlélte és cselekedhetett, Denis Portnyagin tizedes volt. A Különleges Műveleti Erők harccsoportjának egyik legtapasztaltabb katonája fiatal kora ellenére (Portnyagin az események idején alig volt 28 éves) átvette a harccsoport parancsnokságát. Ahogy a különleges erők egykori tisztjei mondták: még egy tapasztalt katonának sincs esélye a csata sikeres kimenetelére. A felderítő század helyettes parancsnoka, Andrej Lazarcsuk tartalékos főhadnagy megjegyezte, hogy az MTR tizedesének egy a millióhoz az esélye a túlélésre.
Portnyagin tizedes a legjobb döntést hozta ebben a helyzetben. Ezt általában "határvédelemnek" nevezik: fogott egy géppuskát, és módszeresen dolgozni kezdett az ellenségen. Ennek eredményeként megszakította az első támadóhullámot, utána volt egy kis ideje, hogy segítsen a sebesülteken és beszámoljon a történtekről.
De a csodák, mint tudod, ritkák, különösen a csatában. Egy idő után a fegyveresek elérték Portnyagint - az egyik golyó a sisakot találta el, a második pontosan a géppuskába repült, ahonnan a tizedes visszalőtt a terroristáktól. A helyzet nemcsak Portnyagint, hanem az egész harccsoportot is biztos halállal fenyegette, mivel csak gránátok maradtak. Portnyagin matematikai esélye rendkívül nagy volt, hogy megismételje az SSO főhadnagyának, Alekszandr Prokhorenkonak a sorsát, aki egy évvel az akerabati csata előtt halt meg.
Nehéz megmondani, hogy pontosan mi motiválta Denis Portnyagint arra, hogy gránátozásra készüljön, de azt, hogy nem hajlandó megadni magát az ellenségnek, minden kommandós "logikusnak és kiegyensúlyozottnak" nevezi.
Nos, mondjuk, voltak olyan műveletek, amikor minden katona egy gránátot vitt magával. Ha kilátástalan a helyzet, mindig felrobbanthatod magad és "elvehetsz" néhány fegyverest. Valójában Roman Filipov őrnagy története, aki felrobbantotta magát, miután gépét lelőtték, és megsebesültet a földön vették körül, megerősíti, hogy jobb elpusztítani magát, mint megadni magát az ellenségnek.
A különleges erők tisztjei egyöntetűen megerősítik: Denis Portnyagin nemcsak hozzáértően, hanem rendkívül hűvösen is cselekedett, szigorúan a harci kiképzés szabályai szerint. A hozzáértő és magabiztos harci munka eredményeként meg tudta tenni a legfontosabb dolgot – felbecsülhetetlen értékű időt nyerni. Egy órával később a tüzérség földet lőtt a sebesült különleges erők, akik gránátokat tartottak, ha ellenség megjelenne, és a fegyveresek között. Mint később kiderült, a razziát maga Portnyagin hívta össze, aki megértette egy ember esélyeit 40 terroristával szemben. Az állások ágyúzása között rövid időn belül egy másik különleges erőcsoport nehézfegyverekkel és két páncélozott szállítókocsival közeledett a csatatérhez. A fegyvereseket nagy kaliberekkel a földhöz "szorították" és a sebesült elvtársakat evakuálták Portnyaginból.
Tíz perccel később a mészárlás helye fölött két Szu-25-ös vadászgép jelent meg, amelyek a szomszédos égbolton teljesítettek szolgálatot. A harc hiábavalóságát felismerve és az erősítés csapásaitól megremegve a terroristák sebesülten és megölve elhagyták őket, és elmenekültek a harci zónából. A harci csoport egyik tagja sem halt meg azon a napon, beleértve magát Portnyagint sem.
A csatatér megtisztítása azt mutatta, hogy Denis Portnyagin egyedül (más források szerint tüzérségi csapás segítségével) három támadóhullámot "megőrzött" és 14 terroristát megsemmisített. Egy egyedülálló (minden értelemben vett) csatáért ugyanazon év december 28-án Portnyagin tizedes Aranycsillag érmet és Oroszország hőse címet kapott. A hős jutalmazását Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke személyesen végezte, akit tájékoztattak a legkeményebb csata körülményeiről.
De nem a Hős sztárja és a kollégák elismerése az egyetlen, amit Portnyagin kapott. Két nappal később, 2017. augusztus 18-án a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával bekerítette a fegyvereseket Akerabat város közelében. Biztosított stratégiai magasság, lehetővé tette a gyűrű lezárását, és az akerabati fegyveres csoport a terveknek megfelelően végül ostrom alá került. 2017. szeptember elejére az "akerabát edény" vagy ahogy a katonaság nevezi "akerabat zseb" teljesen megtisztult a fegyveresektől, Szíria jelentős része, ahol civilek százezrei éltek, mára teljesen megszabadultak a terroristáktól. Bár az Akerabat felszabadítását célzó hadműveletet a háború "hétköznapi hadműveletének" nevezik, valódi jelentősége és értéke sokkal magasabb, mint ahogyan azt általában hitték.
Nyílt források szerint Portnyagin a mai napig a különleges műveleti erőknél szolgál.
Fordítás és hang: Danielius Karkozas
Az Egyesült Államok állítólag hatalmas bombát dobott a No-Go célpontként megjelölt Szíriai gátra
sputniknews.com
US Reportedly Dropped Massive Bomb on Syrian Dam Marked as 'No-Go' Target
Washington has never received a UN mandate or permission from Damascus to carry out military strikes on Syrian soil or deploy its troops in the nation. Nonetheless, the US has reportedly carried out offensives against both Daesh* forces...
sputniknews.com
Borzasztó ez a fordítás.Orosz szigorúan titkos csata – egy a 40 ellen
Az akerabati csata hosszú ideig szigorúan titkos volt. 2017 szeptemberében szenzációs hír érte az orosz és a világ médiát: a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával visszafoglalta Akerabat városát a terroristáktól. A város az ország földrajzi központja, és az egyik legnehezebben teljesíthető vidék. Hama tartomány, amelyben Akerabat található, a második legnehezebb próbatétel a szíriai és orosz katonai erők számára. Az első és legnehezebb próbát Aleppó felszabadítása során tették ki, amelyet a fegyveresek elfoglaltak és több évig ellenőrzésük alatt tartottak. A sűrű fejlődés jelentette az egyik legnagyobb akadályt Szíria északi fővárosának felszabadításában, és rendkívüli körültekintést és pontosságot igényelt.
Youtube
Az Akerabat probléma megoldása lehetővé tette Szíria egyik legnagyobb energiakincsének számító palmürai gáz- és olajmezők, valamint az ország középső részét a távoli területekkel összekötő Aleppo - Khanasser - Itria - Salamiya - Hama autópálya biztosítását.
A Hama a fegyveresek igazi próbaterepe lett. Itt 2015 óta először támadtak gyilkos drónok a kormányhadseregre. A kormányhadsereg számára ugyanilyen fontos feladat volt két nagy terroristacsoport feltörése, amelyben a terroristák "akerabát részét" elkerülhetetlenül bekerítik.
Akerabat felszabadításában nemcsak a Suheil Al-Hasan parancsnoksága alatt álló szíriai „tigrisek” kaptak kulcsszerepet, hanem más különleges erők is - Issam Zahreddin szíriai köztársasági gárdája, valamint az orosz légierő. Az orosz légiközlekedés szoros kapcsolatban állt a Spec Ops katonáival, amely egy egyedülálló egység, amely csak az ország legfelsőbb katonai vezetésének van alárendelve. A harci küldetés szempontjából teljesen hétköznapi feladat volt az Akerabat felszabadítása a különleges erők által az Orosz Aerospace Forces segítségével.
Ám a fegyveresek, akik a rabszolgaságot bevezették és a helyi lakosságot fekete zászlóval az „állam” érdekében munkára kényszerítették, heves ellenállást tanúsítottak. A hadsereg ellen jól képzett terroristák álltak, akik Rakkából, Moszulból és néhány más iraki városból érkeztek Szíriába, ahol rengeteg nehézfegyvert, köztük tankokat és rakétarendszereket loptak el. 2017. augusztus 16-án kora reggel a hírszerzés terroristákat észlelt az egyik területen, és a Különleges Műveleti Erők harci csoportja kénytelen volt odaköltözni. A Honvédelmi Minisztérium különleges alakulatainak szokásos feladatai közé tartozott a megfigyelés és a pontos célkijelölés, azonban röviddel az orosz különleges alakulatok és a kormányhadsereg néhány katonája érkezése után a terroristák szárazföldi offenzívát indítottak.
A csatát tanulmányozó különleges erők tisztjei az összes adat és körülmény titkosításának feloldása után arra a következtetésre jutottak, hogy az orosz különleges erőknek szinte esélyük sincs a támadás visszaverésére. A katonai hírszerzés különleges alakulatának parancsnoka, Vlagyimir Prudnyikov tartalékos kapitány kifejtette, hogy egy kis tűzcsoport jó lesnek, de a rendelkezésükre álló létszámmal rendkívül nehéz védekezni.
A taktika mindig a körülményeken alapul, de ebben az esetben az ellenségnek voltak számai. Csaknem tízszer több fegyveres volt, mint különleges erők. Rendkívül nehéz kis erőkkel leverni egy ilyen támadást - sikerült szétoszlatni az ellenséget, és megakadályozni, hogy elérje azt a magasságot, amelyen a különleges erők megrögzültek. Mindez csak az orosz katonák kiváló fizikai és harci kiképzésének köszönhetően válik lehetségessé.
Az első néhány másodpercben a „tűzfal” az orosz különleges erőkre és a szíriai hadseregre dúlt, a SAR kormánycsapatait tűz elnyomta, és úgy döntöttek, hogy visszavonulnak. Felismerve a helyzet súlyosságát, az orosz különleges erők a harci helyzet megfelelő ismerete nélkül beszálltak a csatába.
A csata néhány perce alatt az egész harci csoport, beleértve a parancsnokot és a helyettest is, súlyosan megsérült. Az egyetlen, aki túlélte és cselekedhetett, Denis Portnyagin tizedes volt. A Különleges Műveleti Erők harccsoportjának egyik legtapasztaltabb katonája fiatal kora ellenére (Portnyagin az események idején alig volt 28 éves) átvette a harccsoport parancsnokságát. Ahogy a különleges erők egykori tisztjei mondták: még egy tapasztalt katonának sincs esélye a csata sikeres kimenetelére. A felderítő század helyettes parancsnoka, Andrej Lazarcsuk tartalékos főhadnagy megjegyezte, hogy az MTR tizedesének egy a millióhoz az esélye a túlélésre.
Portnyagin tizedes a legjobb döntést hozta ebben a helyzetben. Ezt általában "határvédelemnek" nevezik: fogott egy géppuskát, és módszeresen dolgozni kezdett az ellenségen. Ennek eredményeként megszakította az első támadóhullámot, utána volt egy kis ideje, hogy segítsen a sebesülteken és beszámoljon a történtekről.
De a csodák, mint tudod, ritkák, különösen a csatában. Egy idő után a fegyveresek elérték Portnyagint - az egyik golyó a sisakot találta el, a második pontosan a géppuskába repült, ahonnan a tizedes visszalőtt a terroristáktól. A helyzet nemcsak Portnyagint, hanem az egész harccsoportot is biztos halállal fenyegette, mivel csak gránátok maradtak. Portnyagin matematikai esélye rendkívül nagy volt, hogy megismételje az SSO főhadnagyának, Alekszandr Prokhorenkonak a sorsát, aki egy évvel az akerabati csata előtt halt meg.
Nehéz megmondani, hogy pontosan mi motiválta Denis Portnyagint arra, hogy gránátozásra készüljön, de azt, hogy nem hajlandó megadni magát az ellenségnek, minden kommandós "logikusnak és kiegyensúlyozottnak" nevezi.
Nos, mondjuk, voltak olyan műveletek, amikor minden katona egy gránátot vitt magával. Ha kilátástalan a helyzet, mindig felrobbanthatod magad és "elvehetsz" néhány fegyverest. Valójában Roman Filipov őrnagy története, aki felrobbantotta magát, miután gépét lelőtték, és megsebesültet a földön vették körül, megerősíti, hogy jobb elpusztítani magát, mint megadni magát az ellenségnek.
A különleges erők tisztjei egyöntetűen megerősítik: Denis Portnyagin nemcsak hozzáértően, hanem rendkívül hűvösen is cselekedett, szigorúan a harci kiképzés szabályai szerint. A hozzáértő és magabiztos harci munka eredményeként meg tudta tenni a legfontosabb dolgot – felbecsülhetetlen értékű időt nyerni. Egy órával később a tüzérség földet lőtt a sebesült különleges erők, akik gránátokat tartottak, ha ellenség megjelenne, és a fegyveresek között. Mint később kiderült, a razziát maga Portnyagin hívta össze, aki megértette egy ember esélyeit 40 terroristával szemben. Az állások ágyúzása között rövid időn belül egy másik különleges erőcsoport nehézfegyverekkel és két páncélozott szállítókocsival közeledett a csatatérhez. A fegyvereseket nagy kaliberekkel a földhöz "szorították" és a sebesült elvtársakat evakuálták Portnyaginból.
Tíz perccel később a mészárlás helye fölött két Szu-25-ös vadászgép jelent meg, amelyek a szomszédos égbolton teljesítettek szolgálatot. A harc hiábavalóságát felismerve és az erősítés csapásaitól megremegve a terroristák sebesülten és megölve elhagyták őket, és elmenekültek a harci zónából. A harci csoport egyik tagja sem halt meg azon a napon, beleértve magát Portnyagint sem.
A csatatér megtisztítása azt mutatta, hogy Denis Portnyagin egyedül (más források szerint tüzérségi csapás segítségével) három támadóhullámot "megőrzött" és 14 terroristát megsemmisített. Egy egyedülálló (minden értelemben vett) csatáért ugyanazon év december 28-án Portnyagin tizedes Aranycsillag érmet és Oroszország hőse címet kapott. A hős jutalmazását Vlagyimir Putyin, az Orosz Föderáció elnöke személyesen végezte, akit tájékoztattak a legkeményebb csata körülményeiről.
De nem a Hős sztárja és a kollégák elismerése az egyetlen, amit Portnyagin kapott. Két nappal később, 2017. augusztus 18-án a szíriai hadsereg az orosz légierő támogatásával bekerítette a fegyvereseket Akerabat város közelében. Biztosított stratégiai magasság, lehetővé tette a gyűrű lezárását, és az akerabati fegyveres csoport a terveknek megfelelően végül ostrom alá került. 2017. szeptember elejére az "akerabát edény" vagy ahogy a katonaság nevezi "akerabat zseb" teljesen megtisztult a fegyveresektől, Szíria jelentős része, ahol civilek százezrei éltek, mára teljesen megszabadultak a terroristáktól. Bár az Akerabat felszabadítását célzó hadműveletet a háború "hétköznapi hadműveletének" nevezik, valódi jelentősége és értéke sokkal magasabb, mint ahogyan azt általában hitték.
Nyílt források szerint Portnyagin a mai napig a különleges műveleti erőknél szolgál.
Fordítás és hang: Danielius Karkozas