A "Nyugat" nem hanyatlik, csak már nem egyedüli játékos a világban és pár évtized múlva japán-szerű gazdasági dinamikája lesz: nem igazán fog nőni, de bezuhanni sem - nagyjából stagnálás vagy enyhe 1-2%-os növekedés várható a következő évtizedekben. Japánok elég jó színvonalon élnek ezzel együtt is, szóval ez önmagában nem probléma.
Kína növekedése is folyamatosan lassul - nálunk az a nagy kérdés meddig jut el (pl. GDP/fő terén) mire demográfiai okokból ő is stagnálásba csap át. Nyilván ez nem most lesz - még lehet két jobb évtizedük legalább.
Nyugatot életszínvonalban sosem fogják utolérni, ezt már belátták: Xi nagyvezér bejelentette, hogy egy "visszafogottan jó módú" társadalmat építenek. (
Moderately prosperous society) 1,4 milliárd embernél nem is lehet másként. Nyilván ettől még világ második legnagyobb gazdaságaként jelentős szereplő a világban.
Drukkolok, hogy ne legyen háború. Gazdaságilag nem lenne racionális - ez a mostani kardcsörtetés is inkább árt nekik, mint használ. Politikailag mi a racionális az meg nehezen felmérhető egy kommunista diktatúrában, ahol a kardcsörtetés és nacionalista szólamok inkább a saját belső közönségnek szólnak - valószínűleg ezért nem is mennek túl a "szájkarate" szintjén.
Maradjon is ez így!
Ezt a "kardcsörgetés" dolgot körüljártuk több irányból is. Gondoltam most egy kicsit közelítsük meg más oldalról. Egyszerű eldöntendő kérdés - Melyik állítás áll közelebb a valósághoz?
a. opció,
Kína jelentős mennyiségű csapatokat állomásoztat Mexikóban, Nicaragua -ban és Kubában (stb.). Kína nukleáris csapásmérés képességével rendelkező nukleáris meghajtású tengeralattjárókat telepít Kubába. A felek egyértelműen leszögezik, hogy: "a kezdeményezés egyértelmű kifejeződése annak az aggodalomnak, amellyel a kínai, a mexikói és a kubai kormány a karib-tengeri és az atlanti-óceáni térségben zajló amerikai katonai tevékenységet figyeli." .
AVAGY
b. opció,
Az USA jelentős mennyiségű csapatokat állomásoztat Japánban, Dél-Koreában és Ausztráliában (stb.). USA nukleáris csapásmérés képességével rendelkező nukleáris meghajtású tengeralattjárókat telepít Ausztráliába. A felek egyértelműen leszögezik, hogy: "kezdeményezés egyértelmű kifejeződése annak az aggodalomnak, amellyel az amerikai, a brit és az ausztrál kormány az indiai- és a csendes-óceáni térségben zajló kínai katonai tevékenységet figyeli.".
No, akkor úgy gondolom ennyit a "kardcsörgetés" dologról ...
Félreértés ne essék - igen, Kína erre nem lenne képes. Továbbá, ha képes lenne, akkor csinálnák. Szó sincs arról, hogy egyiknek drukkolnék avagy a másiknak nem. Inkább objektív oldalról (amennyire lehet) megközelítve a dolgot ...
Társadalmi kérdések. Itt óva intenék, hogy a számokat vizsgálva csak "darab-darab" alapon gondolkozzunk. Ui. a számok mögött emberek vannak. Ez alapján a nyugat viszont baromira nem áll jól ... Azaz "demográfiai kérdések" terén véleményem szerint jobban állnak. Az említett két évtized Kínának bőven elég. Nemcsak a kérdés megoldására (ha akarják), hanem a fejlődésre is. Nézzünk meg pár "before-after" képet Kína nagyvárosairól mondjuk 2000 és 2020 -ból. Az előbbiek sok helyen hasonlítottak inkább a 3. világra. Most meg ... Aztán ugyanezt mondjuk Nyugat-EU nagyvárosokkal. Hát a folyamatok éppen ellentétesek ...
Azaz Ők pont képesek két évtized alatt óriásit lépni és nemcsak a számok tekintetében. Két évtized múlva lehet az a kínai "visszafogottan jó módú" társadalom az pl. átlag EU -s szemmel a "nedves vágyálom kategória" lesz több szempontból is. A gazdaságról nem is beszélve. A nyugattal nem csak az a baj, hogy Kína jön fel a nyakukra több területen is. Hanem az, hogy kb. a mindenki más is. Ilyen kihívásokkal korábban ugye nem küzdött ... Az a "nyugati stagnálás" - azzal együtt, hogy folyamatosan öntik pl. az EUR ezermilliárdokat a pénzpiacokra kölcsönökből illetve a folyamatos EU bővüléssel egyetemben - arra elég, hogy átlag 14 évente a világpiaci részesedésük egyharmadát elveszítsék. És a folyamat egyre gyorsuló ütemű ...
A másik aggasztó dolog, hogy a mellett, hogy a "fél nyugati világ" már kínai kézben van, hogy a high-tech fejlesztés és gyártás egyre inkább kerül a nyugati világból a keleti világba - azon belül is elsősorban Kínába. Azaz maga a folyamat.
A nyugatnak illetve azon belül USA -nak talán még most van esélye, hogy megakassza valamennyire Kínát. Akár egy lokális háborúval a Távol-Kelet -en. Igen, most megvan a masszív katonai fölény ehhez. Két évtized múlva egy picit már lehet máshol lenne a katonai- és gazdasági egyensúly mint most. Még később meg ...
Egyébként az USA húzása zseniális. Itt meg kell adni nekik a "plussz pontot". Tajvan igen érzékeny kérdés Kínának. Ezzel, hogy az USA -ban levő tajvani külképviseletet tervezik átnevezni ez értelmezhető, mint egy elismerés előtti gesztusnak is. Kínának erre lépnie kell(ene), de nem tud. Azonkívül, hogy az ENSZ -nél bepanaszolja az USA afganisztáni szerepvállalását meg otthon nyomja az USA-ellenes agitprop -ot mást nemigen képes tenni. Kénytelen lesz összeszorított fogakkal folytatni az eddigi projektjeit, ha nem akar a mostaninál nagyobb bajt ... Egy Tajvan -al történő katonai konfliktus katasztrofális lenne számukra minden szempontból. Továbbá ugye a nyugat számára további előny, hogy - mivel Tajvan -on is kínaiak élnek - hogy "minden pofon jó helyre menne". Na, ezért (is) zseniális húzás ...
Kapargassuk meg kicsit ezt a Tajvan kérdést történelmi aspektusból is. A mai tajvani állampárt ugyanúgy kezdte, mint Mao -ék kb. Azaz a Szovjetúnió grundolta össze (támogatta). A szovjet technikával illetve csapatokkal kezdetben igen komoly sikereket értek el - sikerült kiterjeszteni hatalmukat gyakorlatilag a teljes kontinentális Kínára. Tajvan -t is sikerült behúzniuk és az ott ellenük kialakuló lázadást különös kegyetlenséggel és véres módon mészárlásokkal sikerült letörniük. A sors különös fintora, hogy miután úgy gondolták, hogy "egyedül is menni fog" (azaz nem tartottak igényt a továbbiakban a szovjet segítségre) és a szovjetek Mao -ékat támogatva előbbieknek sikerült kiverniük a kontinentális Kínából és pont Tajvan -on találtak menedéket. Aztán a szárazföldi Kínához nagyon hasonlító rendszert hoztak létre (persze máshogy hívták) ...
Ami érdekes, hogy ezen állampárt hivatalos hosszú távú stratégiája a Kínával történő egyesülés. Ezzel az "unionisták" és a "szeparatisták" (Ők nem így hívják ezeket) között helyezkednek el. Úgy általánosságban sincs az a nagyon erős Kína-ellenesség, amit a nyugat kívánatosnak tartana. Persze egy katonai invázió ezen módosítana - ezért is kellene Kínának ettől tartózkodnia. Visszatérve az állampártra. Elviekben két feltétel teljesülése esetén elképzelhetőnek tartanák az egyesülést:
- Tajvan -hoz hasonló demokratikus rendszer a kontinentális Kínában is. Ezt mondhatjuk, hogy "pipa", mert odaát is egy "gyönyörűszép" egypártrendszer van *,
- Tajvan -hoz hasonló általános gazdasági fejlettségi szint ... Fogalmazzunk úgy, hogy az elmúlt évtizedekben Kína is nagyon "tekert", hogy ennek a feltételnek is egyre inkább megfeleljen. Ki tudja két évtized múlva (vagy akár később) meddig érnek és mennyire válnak "kívánatossá" e téren ...
* Persze a '90 -es évektől van hivatalosan többpártrendszer és voltak is változások - ugyanakkor azóta sikerült visszakerülnie illetve megerősíteni hatalmát Tajvan -on az "állampárt" -nak. Ugyanakkor ne tagadjuk el azt a tényt sem, hogy ennek a pártnak nem az a legnagyobb problémája a kontinentális Kínával, hogy egypártrendszer van, hanem az, hogy nem Ők azok ...
Azaz - főleg hosszabb távon - nem vagyok annyira biztos, hogy Tajvannak annyira füllene a foga egy Kínával történő nyugat által fűtött katonai konfrontációhoz. Azaz, hogy Ők adják "a húst a húsdarálóba". Meglátjuk ...