Azért írtam amúgy, hogy szerintem a villamos hajtás ellenére lehet benne lapátszög vezérlés, mert egy lapát hatásfokát befolyásolja, hogy milyen fordulatszámon, milyen állásszögön van épp.
Gondoltam én akkor.
De ezután rájöttem, hogy a nyilvánvaló szerkezeti előnyökön túl azért sem kell ide változtatható lapátszög, mert ez nem olyan légcsavar, mint a repülőgépeké.
A repülőgépeken a haladási (megfúvási) sebesség növekedésével kell a légcsavar menetemelkedését, tehát a lapátok szögét állítani.
A Fenestronnál meg ugyanazért, amiért a faroklégcsavarét: a forgószárny fordulatszámához képest végig fix a faroklégcsavar fordulatszáma. Tehát, ha a forgószárnyon nincs fordulatszám változás, csak lapátszög (kollektív, vagy ciklikus), akkor az így létrejövő nyomatékváltozást kompenzáló faroklégcsavar vonó-tolóeréjenek változtatását csak a lapátok szögének változtatásával lehet elérni.
A transzmissziós tengelynek egyrészt van egy valamekkora tömege, csapágyazása, helyigénye. Egy hosszú hajtótengely, amit váltakozó csavarónyomaték és a faroktartó gerenda lengései és vibrációi terhelnek.
Itt csak elektromos vezetékekre van szükség, vezérlő és betáp vezetékekre, melyekkel a redundancia is könnyebben oldható meg.
Egy esetleges katonai alkalmazás esetére se rossz ez a megoldás. A katonai gépeknél az egyik legnagyobb rizikó még mindig, ha elmegy a faroklégcsavar hajtása. Ennek oka lehet a vég-, vagy a közbetétreduktor, illetve akár a transzmissziós tengely meghibásodása, sérülése is.
Ez utóbbi ráadásul végig fut a faroktartó gerendán, vagy gerendában, teljes hosszon, elég nagy felületen, mégis elég, ha csak egy találat éri, máris vége a repülésnek. Ehhez képest viszont csak egy darab szokott belőle lenni.
Itt meg ha kell, akár duplikálni is lehet a vezérlő és tápkábelezést, egymástól távolabb is elvezetve.
További előny:
Egy Fenestron, vagy akár egy hagyományos faroklégcsavar méretezésekor a középhelyzetet a normál, egyenesvonalú repülés forgószárny nyomaték kiegyenlítéséhez veszik. Emiatt felszálláskor, vagy függéskor a kollektív nagy forgószárny állásszög nyomatékát direkt belépéssel kell kikompenzálni.
Meglehetne oldani azt is, hogy ezt a helyzetet veszik alapul és erre a csúcs nyomatékra méretezik a faroklégcsavar vagy Fenestron átmérőjét, de ez felesleges.
Itt viszont amennyivel egyszerűsödik a villamos rendszerrel a mechanika és csökken a tömeg, lehet túlméretezni az össz-teljesítményt, amely révén a pilóta a felszálláskor, vagy függéskor is semleges pedálhelyzetben lehet, bőséges oldalirányú manővertartalékkal mindkét irányban.
Ugyanakkor nagyobb sebességeken, mikor a forgószárny nyomatéka eleve kisebb, a törzs pedig szintén stabilizál, a felesleges Fenestronokból bátran ki lehet iktatni, amivel viszont a főreduktorról kihajtott villamos generátor terhelése is csökken, ez pedig a fogyasztásra lehet jótékony hatással.