Szerintem nem ezeken a kis operatív lépéseken kell elgondolkozni az eset kapcsán, hogy akkor és ott a fák koronája alatt meg felett ki, mit és hogy gondolt.
Hanem, hogy miért ilyen merev és szemmel láthatóan tekintélyelvű a rendszer, ami itt próbára lett most téve.
Egyszerűen nincs flexibilitás, nincs gondolkodás, mindenki csak teszi a begyakorolt lépéseket, amiket ismer. Az ismeretlen helyzetben pedig képtelenek kreatívan improvizálni, miközben lebénítja a szereplőket a felelősségre vonás rémképe.
Ha egy siklóernyős fára landol, az légijármű baleset, ahhoz mindenképpen riasztják a kutatómentők Mi-8-asát, ha kell ha nem.
Mindenki mereven néz előre és teszi a saját dolgát.
A Mi-8-as jön és ha már ott van, akkor feladatvégrehajt, mert ha nem teszi, akkor meg az a baj.
Gyanítom, hogy itt csak próbálkoztak, nem volt még konkrét mentés, de az elszáradt faágak idő előtt megadták magukat.
Most ugye lehetne még egy csúcsszervezetet gründolni a különféle spec mentők feje felé, aki egy ilyen helyzetben ünnepélyesen helyszínre érkezik és mérlegel, hogy akkor majd melyik szakágnak adja a mentés jogát. Mondván, hogy itt most káosz volt, amiatt nem született jó döntés.
Pedig volt jó döntés és időben is hozták meg, csak valószínű, hogy presztízskérdést csináltak a felek abból, hogy a kivonult tűzoltó/rendőr/katona erők helyett egy kvázi civil barlangi mentőszolgálat végezze el a műveletet (és ugye arassa le a babért) amihez az előbbieknek maximum asszisztálni kell, meg kivárni a megérkeztüket. Mert az esetet otthagyni nem lehet. Meg aztán hogy van az, hogy egy fa tetején landolt légijárművet egy barlangi mentőcsapat mentsen meg, ne pedig egy kutató-mentő helikopter.